A helytelen nevelési elvek és vélekedések igen gyakoriak lettek kultúránkban, mint például a mint a tápszer használata, a gyermekek elkülönítése a gyerekszobában, vagy az a hiedelem, hogy nem szabad túl gyorsan reagálni a baba sírására, mert „elrontjuk” vele” – állítja Darcia Narvaez, a University of Notre Dame pszichológia professzora. „Az 50 évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva az amerikai ifjúság életesélyei romlanak” – jelentette ki, azzal kapcsolatban, hogy a korán szerzett tapasztalatok hogyan befolyásolják az agy fejlődését.

A kutatás kapcsolódik bizonyos korábbi, gondoskodó szülői nevelési gyakorlathoz – mint a vadászó, gyűjtögető népeké –, amely egészséges érzelmi életet eredményezett felnőtt korban. Újra kell gondolni néhány modern gyereknevelési normánkat – mondják a szakértők.

„Az anyatejjel táplált babát, akit szoptattak, akinek a sírására gondoskodón válaszoltak, aki szinte folyamatosan érintést tapasztalt és több felnőtt gondozója volt, pozitív hatásokat kapott, s mindez hatott a gyermek fejlődő agyára. Nem csak formálta a személyiséget, de a fizikai egészségben és az erkölcsi fejlődésben is segítségére volt.” A kutatások azt mutatják, hogy ha a baba sírására – a szükségleteire – azonnal válaszolunk, nem hagyjuk hosszan sírni, az előmozdítja a lelkiismeretesség kifejlődését benne, pozitívan hat a stresszreakciójára, az empátiájára és az impulzuskontrolljára. A szabad játék a természetben befolyásolja a szociális affinitását és az agresszióját, és a több gondoskodó gondozó (az anya mellett) javítja az IQ-ját, a rugalmasságát és az empátiáját.

Az Egyesült Államokban mindezek a jellemzők lefelé menő tendenciát mutatnak. Ahelyett, hogy a csecsemőt a karjukban tartanák, a babák az idejük legnagyobb részét babakocsiban, az autóülésben, a járókában töltik. Az anyáknak csak 15 százaléka szoptatja a gyermekét 12 hónapos koráig, a nagycsaládok felbomlottak, és a szabad játékot megengedő szülők száma drámaian csökkent 1970 óta.

A kutatás arra is rámutat, hogy a szorongás és a depresszió járványszerűen elharapózott minden életkorban, már a fiatal gyerekeknél is, egyre gyakoribb az agresszív magatartás, a bűnözés a fiatal gyerekeknél, és egyre kevesebb az empátia a középiskolában, ami az együtt érző, morális magatartás alapköve (lenne). Szerencsére, a hiányok pótolhatók később, mondja a professzor.

A jobb féltekénk, amely az önszabályozásunkat, kreativitásunkat és az empátiánkat vezérli, egész életen át fejlődik. A teljes testérzetektől fejlődik a jobb félteke, mint például a játékos, test-test elleni küzdelemben, birkózásban, a táncban vagy a szabad alkotásban. A szülőnek a gyerekkel együtt kellene tevékenykedni – kreatívan –, és mindketten együtt „nőhetnek” tovább.

(Forrás: Független)