Itt a tavasz, és vele együtt az allergiaszezon is, amikor egyre több tüsszögő emberrel fogunk találkozni. Magát a tüsszögést mindenki ismeri, de vajon arra is tudjuk-e a választ, mért csukjuk be automatikusan a szemünket, valahányszor ránk tör a tüsszentés. Igen elterjedt az a tévhit, miszerint ezzel azt előzzük meg, hogy szemeink kiugorjanak a helyükről, és bármilyen furcsán hangzik is ez, bizony a történelemben volt már rá példa.

Dr. Rachel Vreeman, a Don’t Swallow Your Gum! Myths, Half-Truths, and Outright Lies About Your Body and Health című könyv társszerzője beszámolt róla, hogy a New York Times 1882. április 30-i számban olvashatunk egy esetről, amikor egy nőnek tüsszentés közben kiugrott az egyik szemgolyója a helyéről. Ennek ellenére ez nem egy mindennapi eset, és Vreeman megjegyezte, hogy csak azokkal fordulhat elő, akiknek eleve gyenge a szemizma. Bert Moritz, a Mayo Klinika szemésze kifejtette, hogy szemgolyónkat hat erős izom tartja a helyén, így szinte lehetetlen, hogy egy szimpla tüsszentés következtében azok kiugorjanak a helyükről.

Robert Nacleiro, a Chicago Orvosi Egyetem professzora ehhez még hozzátette, hogy tüsszentés közben a levegő az orrunkon át távozik, amit csontok és szövetek választanak el a szemünktől, így az orrunkban történő nyomásnövekedés a szemünkre nem hat ki.

De akkor mégis miért csukjuk be a szemünket tüsszentés közben? Amint azt Moritz kifejtette, egyszerűen egy feltételes reflexről van szó, tüsszentéskor agyunk azt az üzenetet küldi a szemizmok számára, hogy zárják be a szemünk. Ha kipróbáljuk, nyitott szemmel egyszerűen nem is vagyunk képesek tüsszenteni, hacsak ujjainkkal nem feszítjük ki szemhéjainkat. A becsukódó szem jelenségének hátterében egyes biológusok szerint egyébként az is állhat, hogy nem szeretnénk, ha a tüsszentés során távozó anyagok a szemünkbe kerülnének.