A fogcsikorgatás tudatalatti folyamat, mely mindenekelőtt éjjelente, alvás közben lép fel. Gyakran okozója a stressz. Kezdeti tünetei lehetnek az állkapocs feszült izmai, fogfájás és a rágófelületek súrlódása vagy fogzománc-repedések. A további károsodások megakadályozására gyakori fogcsikorgatás esetén ún. harapássínt kell viselni. A feszült rágóizomzat lazítása érdekében javasolt relaxációs gyakorlatok végzése, masszázs és melegkezelés.

A fogcsikorgatás okai

Fogainkra tulajdonképpen naponta mindössze egy órára van szükségünk: akkor, ha eszünk. Sok ember azonban sokkal gyakrabban „harapdál”, és főként alvás közben nagyon elterjedt a fogcsikorgatás. A nők gyakrabban érintettek, mint a férfiak.

Az éjszakai fogcsikorgatás oka többnyire a pszichikai stressz, melynek feldolgozására éjjel kerül sor: a belső feszültség átvivődik az izomzatra, a szervezet így kísérli meg feloldani a bosszúságot és a frusztrációt.

A stressz mellett a rágási területen is felléphetnek zavarok. Ezek közé tartozik például a túl sok fogtömés vagy rosszul illeszkedő műfogsor. Ugyanígy fogcsikorgatást válthat ki az állkapocsízület zavara.

Nyelvnyomás

A stressz kifejeződhet a fogcsikorgatás mellett a nyelvnyomásban is, ilyenkor a nyelv extrém módon a felső, vagy az alsó fogsorhoz nyomódik. Különösen sok embernél azonban az alsó állkapocs elülső fogaihoz nyomódhat a nyelv. Emiatt a fogállás változhat, és akár meg is lazulhatnak fogak.

Fogcsikorgatás alvás közben

A fogcsikorgatás nagyon elterjedt, az emberek 90%-ánál előfordult már legalább egyszer. Ám mivel ez éjjel történik, az érintetteknek csak a 10-20%-a tud erről, a többieknek csak partnerük, vagy a fogorvos hívja fel erre a figyelmet.

Az állandó rágás gyorsan nyomot hagy a fogakon, mert az állkapocs izmai valódi erőművek. Az első erre utaló tünetek többek között a feszült rágóizmok, horzsolt okklúziós felületek (az alsó és felső fogsor érintkezési felületei), repedések a fogzománcon, fogínyvérzés, a fogíny visszahúzódása és foglenyomatok a nyelv szélén.

Legrosszabb esetben bekövetkezhet a fogak meglazulása, vagy akár fogvesztés is. A rágóizmok erős aktivitásának köszönhetően a feszültség átterjedhet a hát és a nyak izmaira is, a lehetséges következmény fejfájás és homályos látás lehet.

Fogcsikorgatás kisbabáknál és gyerekeknél

Fogcsikorgatás minden korban felléphet, ez alól a már fogakkal rendelkező kisbabák sem kivételek. Náluk azonban ez normálisnak tekinthető, hiszen csak most kezdenek ismerkedni saját fogukkal. Általában azonban a tejfogak megjelenésével a csikorgatás megszűnik.

A kisgyerekeknél jelentkező fogcsikorgatásnak ugyanúgy stressz az oka. Gyakran azonban ez nem nyilvánvaló. Ha a gyerekek nap közben csikorgatják a fogukat, akkor többnyire ez éjjel is bekövetkezik, erre fel kell hívni a gyerekek figyelmét.

Mi a teendő a fogcsikorgatás ellen?

A fogcsikorgatás hosszabb időszakon át észrevétlen marad, mivel alvás közben történik. Csak ha fogfájás, vagy a rágóizmok feszültsége érzékelhető, akkor fordulunk fogorvoshoz. Aki túl sokáig vár ezzel, a fogak maradandó károsodását kockáztatja. A fogorvos mindenekelőtt alaposan ellenőrzi a fogakat, javítja a töméseket vagy a koronát és a rosszul illeszkedő protézist. Általában ennek következtében a panaszok is enyhülnek.

Ellenkező esetben egy fogakra helyezett sín viselése segít. Az éjjel viselendő műanyag sín megakadályozza a fogak egymáshoz dörzsölését – asz összeszorított állkapocs izmain azonban ez nem segít.

Lazító gyakorlatok a fogcsikorgatás ellen

Az állkapocs-izomzat terhelésének csökkentése céljából fontos, hogy az érintettek napközben megfigyeljék magukat. Jegyezzék meg, mikor, mitől lesznek feszültek, és tudatosan próbáljanak lazítani. A megismételt akaratlagos izomlazítás révén lehet ugyanis leszokni a fogcsikorgatásról.

Fizikoterápiás gyakorlatok is segítenek abban, hogy tartós relaxációs állapot következzék be. Ezek a gyakorlatok gondoskodnak arról, hogy a rágóizomzat, de a nyak, váll izmai is ellazuljanak, és az alvás nyugodt legyen.

Ajánlhatók ezen kívül a relaxációs technikák, mint a jóga vagy autogén tréning, masszázs, valamint melegkezelés is. Ha mindezek ellenére sem csökkennek a panaszok, célszerű szakorvoshoz fordulni.

(Németből fordította: Koncz László)