Az írás üzen arról, hogy milyen jellemek vagyunk. Ha arra van szükség, a betegségeinket is kiolvashatjuk belőle. A grafoterápia abban segít, hogy újra erős, magabiztos, egészséges emberek legyünk. Nem kell hozzá pszichológus, mint Amerikában, ahol már olyan heti-havi program a terapeuta, mint nálunk a fodrász, kozmetikus. Ugye milyen jó lenne tudni, hogy milyen emberrel állunk szemben, ha kapunk valakitől egy papírdarabot, amelyen csupán pár sor, üzenet áll?

„Ami vagy, és amit csinálsz…
…betű lesz.”
(Michael Ende)

Más érzés egy kézírást nézni-olvasni, mint a számítógéppel „levelezni”. A gépről eltűnnek, törlődnek a szavak, egészen más egy papírt eltenni emlékbe., többször elolvasni, érezni az „illatát”, felidézni az íróját. Biztosan vannak az eltett emlékei közt gyermekének kusza irományai, párjának, szülőjének, rokonainak levelei, fénykép hátuljára írt sorai. Elő fogja venni ezeket, ha múlik az idő! Emlékezni akar, leltárt készít az életéről. Vagy tán most is lapul a pénztárcájában egy-két „fontos” cetli?

Bármennyire is fejlődik a világ, arra mindig szükség lesz, hogy kézírást tanuljunk, ne legyünk érzéketlen, buta robotok, gépek, amelyek a billentyűzetet ütik, onnan olvasnak. A papír, az íróeszköz mindig kéznél van! Nem véletlenül vesz az embergyerek hamar a kezébe mindent. Kaviccsal, krétával, ceruzával, bottal hagy nyomot a homokban, a falon-tapétán, asztalon, járdán, könyvön, papíron.

Attól lesz EMBER az ember, ha érző-élő lénnyé válik. Az írás-rajzolás fejleszti az agy munkáját, kihat a lélek működésére, de visszafelé, tehát oda-vissza kapcsolatban működik ez a cseppet sem könnyű munka. Gondoljunk csak arra, hogy pszichiátriai betegek gyógyulnak rajzolás, írás során. Az egészséges gyermek agya e tevékenység során szinte szivacsként szívja magába a sok ismeretanyagot, újdonságot.

Az írás üzen arról, hogy milyen jellemek vagyunk. Ha arra van szükség, a betegségeinket is kiolvashatjuk belőle. A grafoterápia abban segít, hogy újra erős, magabiztos, egészséges emberek legyünk. Nem kell hozzá pszichológus, mint Amerikában, ahol már olyan heti-havi program a terapeuta, mint nálunk a fodrász, kozmetikus. Ugye milyen jó lenne tudni, hogy milyen emberrel állunk szemben, ha kapunk egy ismerőstől vagy ismeretlentől egy papírdarabot, amelyen csupán pár sor, üzenet áll?

Mit tanuljon pályaválasztás előtt álló gyerekünk, hogy boldog legyen, szeresse majd a munkáját? Milyen párt válasszunk, hogy később ne csalódjunk? (Akkorát.) Azt javaslom, gondolkodjon el ezeken Ön is! Ha kíváncsi lett, kérje grafológus segítségét! (De soha ne olyanét, aki „ránézésre”, azonnal adna választ a kérdéseire! Ez komoly, időigényes munka.)

A papok, orvosok, tudósok, híres írók régóta művelői e tudománynak szerte a világon, mióta csak ír az ember. Évszázadokon át készítették feljegyzéseiket, tapasztalataikat ezek a szorgalmas emberek. Csiszolták, bővítették ismereteiket. A mai grafológiának is ezek az alapjai! Ebből a tudásból merít a mai grafológus is.

Sokat árt azonban a szakmának, ha újságokban látunk kiragadva egyetlen szót, vagy szótöredéket, s mellette leírva fél oldalt. Ettől nem fogja elhinni az Olvasó, hogy a gyakorlatban igenis „működik” a dolog. (Akár visszaigazolást is lehetne kérni az emberektől, hogy mennyire találják valósnak a kapott elemzést.) Az ilyen cikkek láttán a laikus azt hiheti, hogy megnézik a szöveget: kicsi-nagy a betű, jobbra dől, balra dől, aztán kész is a jellemzés…

Ahogy nincs két egyforma falevél, úgy nincs két egyforma ember sem. Szerencsére! Milyen jó, hogy mindannyian egyediek, megismételhetetlenek vagyunk! Ettől változatos, érdekes, szép, ugyanakkor olykor nehéz és küzdelmes a világ, az örök körforgás!

„Amikor írok, igaz vagyok.”
(Rilke)

Az írás az ember csodálatos képessége. A hosszú történelmi fejlődés eredményeképpen mára az írásjegyeink alkalmazkodtak a folyékony írhatóság követelményéhez. A betűnek hármas célja van: szövegközlés, optikai és érzelmi hatás keltése.

Olvasáskor a tudatunkkal nem a látottat, a betű figurális képét vesszük tudomásul, hanem a tükrözött szöveg tartalmát. Tehát a betű legyen szép formájú, olvasható, legyen önálló, határozott a jellege. Hogy a szavak képét a szemünk „lefotografálhassa”, a betűknek hasonlítaniuk kell egymáshoz, hogy a szókép minél egységesebb legyen, de különbözniük is kell, hogy a betűkből álló szóképek karakterisztikusak legyenek.

A latin ábécé azért olyan egységes hatású, mert a betűi a legegyszerűbb mértani formákból épülnek fel. Betűink alapformái az egyenes, a kör, a háromszög és a négyzet. Ábécénk alapformái kétezer évesek, s azóta változatlanok! A 44 betűből álló jelrendszerünk alkalmazásával mindent ki tudunk fejezni, ami elménkben, szívünkben lejátszódik. Ugyanezt megtehetjük rajzban is.

Az írófelületre képzett sorok, ábrák elsődlegesen szembe tűnő jelentése azonban többlettartalmat is hordoz, amelyben rejlő titkokat képesek lehetünk megfejteni. A grafológia segítségével fény derülhet az író személyiségére, rejtett énjére.

A rajz és az írás egymástól elválaszthatatlanok. (Forrásuk közös: a barlangok falán található karcolások a kifejezés vágyának első megnyilvánulásai.) Mindkettő az ÉN-ben lejátszódó folyamatok leképezését mutatja.

Az érzéseinket, benyomásainkat, vágyainkat, élményeinket rajzban vagy írásban rögzítjük a papíron.

Az írástanulást megelőzik és végigkísérik a rajztanulás mozzanatai, ezért az írás tanulásának, változásának nyomon követésekor szükséges a rajzok megtekintése is.

Mondhatjuk azt is, hogy az írás egyfajta rajzolás, hisz a betűket megformáljuk, díszítjük, „megrajzoljuk”.

S az is igaz, hogy a rajzolás írás, mivel a vonalak ugyanúgy árulkodnak a személyiségről, mint a betűk.

Szép Györgyi
grafológus, igazságügyi szakértő
szepgyorgyi70@freemail.hu