Rendkívüli felfedezést tettek a Georgiai Egyetem genetikusai: amikor összehasonlították, hogy mi választja el az embert a többi főemlőstől, arra a következtetésre jutottak, hogy ilyen jellegzetességek csak a disznók génjeiben vannak jelen. Az emberi faj egy hím disznó és egy nőstény csimpánz hibridjének tekinthető – veti fel Dr. Eugene McCarthy genetikus.

Míg az emberi genom a főemlősökéhez képest számos ponton hasonlít, azonban vannak szembetűnő eltérések is, melyek egyedivé teszik fajunkat a szűkebb rendszertani csoportban. Ezek az eltérések viszont meglepő módon a Sus scrofa nevű élőlényben, vagyis a közönséges disznóban vannak jelen.

Ugyan a csimpánz és az ember egyike a genetikailag legközelebb álló fajoknak, mégis számos anatómiai különbség tapasztalható: a szőrtelen bőr, a vékonyabb bőr alatti zsír, az előugró orr, a kifejezettebb szempillák talán a legszembetűnőbbek. Mindazonáltal számos nem ennyire nyilvánvaló hasonlóság van jelen a disznó és az ember között: a bőr és a belső szervek szerkezete. Ráadásul a disznóbőrt és a szívbillentyűket használják humán gyógyászati célokra, mivel viszonylag kompatibilisek az emberi szervezettel.

Az új elmélet szembemegy a hagyományos evolúciós felfogással, ugyanis feltételezi, hogy a két faj, a csimpánz és a disznó egyedei az evolúció egy pontján párosodtak, és szaporodóképes utódok jöttek létre. A keveredés generációkkal később a csimpánzra jellemző jegyek eltűnésével járt, és előtérbe kerültek a disznók sajátosságai – ezt a jelenséget hívják visszakeresztezésnek. Jelenleg úgy tartja a biológiai tudomány, hogy amennyiben létre is jöhetnek ilyen hibridek, azok nem fognak újabb utódokat létrehozni.