Úgy tűnik, hogy gondolataink függetlenek a környezetünktől, ám egy tanulmány szerint sokkal szorosabban kapcsolódnak a külső környezethez, mint hinnénk, és kevésbé függ tőlünk, mi lesz a következő gondolatunk. Ha el tudnánk nyomni a gondolatokat, az nem tenné lehetővé az alkalmazkodást. Oka van a bűntudatnak is: megváltoztatja jövőbeli viselkedésünket.

Egy nemrégiben lefolytatott amerikai egyetemi tanulmány résztvevőit arra kérték, hogy nézzenek egy hétköznapi képet, de ne gondoljanak a szóra, ami megfelel a képnek, ill. arra, hogy hány betűből áll az a szó. A feladat egyszerűnek tűnhet, de a tanulmány során azt találták, hogy amikor egy napot mutattak, az emberek közel 80%-a a „Nap” szót idézte fel, és mintegy felük csendben háromig számolt. Ez az elmés kis észlelési trükk nemcsak szórakoztató, de a tanulmány azt is felfedi, hogy a tudatfolyam sokkal érzékenyebb a külső ingerekre, mint korábban hittük. Ez a kutatás először mutatta be, hogy két, a tudatosság folyamában felmerült gondolatot kívülről vezéreltek a résztvevők akarata ellenére.

A tanulmány résztvevőinek 52 fekete-fehér képet mutattak, amelyek különböző hosszúságú, közismert szavaknak feleltek meg – egyszerű ábrákat, pl. róka, szív és kerékpár. A részvevőket arra utasították, hogy ne ejtsék ki magukban a szavakat vagy a szavak hosszát. Átlagban 73% kimondta magában a szót és 33% számolta a betűket.

A kísérlettel két különböző szándékolatlan gondolatot váltottak ki, és mindegyik gondolat jelentős feldolgozást igényelt. Ez a hatás a kutatók feltételezése szerint a tudatos gondolatokat eredményező agyi működést tükrözi. Amikor beindul a működés – akár azáltal, hogy azt kérik, ne tegyünk semmit –, az agyműködés akaratlanul is ad valamilyen eredményt a tudatosság szintjére.

Azt találták, hogy sokkal inkább a rövidebb szavak hosszúságát számolták meg a résztvevők. Hárombetűs szavaknál a résztvevők fele számolt. Hat vagy több betűs szavak esetén az arány 10% körülire esett vissza. Ez mutatja a tudatos gondolatokat generáló tudatalatti működés határait – úgy tűnik, 4 vagy 5 felett nem tud számolni. Ezek a határok nem világosak, és azt sem tudjuk, miért léteznek.

Ez a kutatás nagy jelentőségű olyan lélektani rendellenességek tanulmányozása során, amelyek akaratlanul állandóan ismétlődő gondolatokkal, vagy másképpen egy szenvedély elfojtásának képtelenségével foglalkoznak. Ha valaki képtelen egy gondolatot elfojtani, ez a működés lehet az oka. Nemcsak az derül ki, hogy az agy így működik, de az is, hogy balszerencsénkre a legtöbb esetben így kell működnie.

Noha az ösztönös megérzés mást mondana, az, hogy az agy a nem kívánt gondolatokat nem képes kizárni, a legtöbb esetben jó dolog. Sok minden, amit rossznak tartunk az aggyal kapcsolatban, az átfogó szerkezetét tükrözi, amit az evolúció alakított ilyenre, mert a legtöbb esetben így alkalmazkodóképes.

Vegyük például a bűntudatot. Ahogy a legtöbb ember nem tudja megállni, hogy magában kimondja a „Nap” szót az ábrázolása láttán, ugyanígy nehéz lehet a negatív érzéseket elnyomni valamely rossz cselekedet után. Ha el tudnánk nyomni az ilyen gondolatokat, az nem tenné lehetővé az alkalmazkodást. Oka van a bűntudatnak: megváltoztatja jövőbeli viselkedésünket.

(Angolból fordította: Korom Lajos)