Az emberi test minden sejtjére mintegy 10 nem emberi sejt jut. Ezek a mikrobák beleink, bőrünk, szemünk és orrüregünk lakói, amelyek együttesét mikrobiomnak hívjuk. A mikrobiom emberi egészségre gyakorolt hatásának kutatása elég meglepő eredménnyel szolgált, ezért azután elindult a nemzetközi emberi mikrobiom projekt. Igaz-e, hogy a bél a „második agy”?

Az emberi mikrobiom főleg azon mikroorganizmusok közösségét jelöli, amelyek az emberi testben és testen élnek, valamint együttes genomjukat, amelyek kölcsönhatást gyakorolnak „házigazda” génjeinkkel. A mikrobióta (korábban mikroflórának nevezték) magukra a mikroorganizmusokra utal. Mikrobiótánkat minden befolyásolja attól kezdve, hogy hogyan jöttünk a világra addig, hogy mennyi időt töltünk mezítláb. Baktériumok, élesztőgombák, penészgombák, szennyeződés és az elfogyasztott táplálék hatással van a mikrobiótára, ezáltal a mikrobiomunkra is hat.

A bélbaktériumok segítik az emésztést azzal, hogy lebontják az egyébként emészthetetlen növényi rostokat rövid láncú zsírsavakká, amelyekhez a bél sejtjei hozzá tudnak férni. Kutatások korai eredményei azt sugallják, a bél baktériumai számos más, anyagcserével kapcsolatos funkciót befolyásolnak, olyannyira, hogy némely szakértő „rejtett” szervrendszernek tekinti, amely képes a gazdaszervezettel egymásra hatni a DNS expresszió szintjéig. Ennek eredményeképpen a mikrobiom szerepét intenzív tudományos vizsgálatok kutatják igen különböző kórállapotokban, mint pl. irritábilis bél szindróma, elhízás, 2. típusú cukorbetegség, depresszió, autoimmun zavarok és Parkinson-ór. A legfontosabb kérdés: hogyan változik a mikrobiom oly módon, amely negatív hatású a gazdaszervezetre, és hogyan képes a gazdaszervezet jobb mikrobiótát kialakítani?

Telep létesítése

Hogy immunrendszerünk mely baktériumokat ismeri el „normálisnak” (amelyek dominálnak beleinkben vagy életünk során), azt édesanyánk mikrobaállományával történő első találkozás alapozza meg. A hüvelyi úton született csecsemőknél a szülőcsatornában jelen lévő mikrobák, főként a Lactobacillus-félék törzsei – amelyek eltérnek a nem terhes nőknél jelen lévő törzsektől – alkotnak telepeket. Ezzel ellentétben a császármetszéssel világra jött csecsemőknél az anya bőrén élő mikrobióta és más, a szülésnél jelen lévő baktériumok, főként Staphilococcus fajták telepednek meg.

Az első táplálék is számít. Az anyatejnek meg van a saját mikrobiótája, amely különbözik attól függően, hogy az édesanya hüvelyi úton vagy császármetszéssel hozta világra gyermekét, valószínűleg a császármetszés előtt és után kapott antibiotikumok hatására. Az anyatej oligoszacharidokat tartalmaz, amelyek prebiotikumként hatnak a csecsemő fejlődő bélbaktérium-közösségére. A szülés után az újszülöttek elkezdik kialakítani saját baktériumkeveréküket, amíg a fejlődő mikrobióta el nem ér egy viszonylag stabil állapotot, amit a környezete és étrendje alakít. Két éves korára a gyermek mikrobiótája megközelíti egy felnőttét.

Fejlődő rendszer

Mikrobiomunk velünk együtt fejlődik és befolyásolja anyagcserénket, élettanunkat, táplálkozásunkat és immunrendszerünk funkcióit. Amint a mikrobiom kialakul, úgy hihetnénk, hogy egész életünkben viszonylag stabil marad, de felléphetnek rövid és hosszú távú változások. Az antibiotikumok drasztikus hatást fejtenek ki a mikrobiomra. Mikrobiális lakóink visszatérési képessége egy antibiotikum kúrát követően egyénenként változik. Ismétlődő antibiotikum kúrák jelentősen befolyásolják a túlélő mikrobák fajtáit. Az ilyenfajta beavatkozás vezethet a diszbiózishoz, amelyben megbomlik a jótékony és a kórokozó baktériumok és más mikrobák egyensúlya.

Étrendi változások lényegesen módosíthatják a mikrobiomot, az előzetes emberi tanulmányok azt sejtetik, hogy ezek a változások akár három nap alatt bekövetkezhetnek. Érdekes módon, míg amit eszünk, az megváltoztatja a mikrobiomunkat, addig – úgy tűnik –, a mikrobióta is befolyásolja, hogy mit eszünk, hiszen a mikrobák versenyeznek területért és tápanyagért. A kutatók azt feltételezik, hogy a domináns bélbaktériumok olyan ételek iránti vágyat váltanak ki, amelyek hasznosak számukra, vagy elnyomják baktérium vetélytársaikat.

A mikrobák olyan nyugtalanságot, elégedetlenséget (diszbiózis) tudnak előidézni a gazdaszervezetben, hogy az végül enged a vágynak. A kutatók erre több lehetséges mechanizmust is felvázoltak: A mikrobák befolyásolhatják az ízlelőbimbókat, így bizonyos ételek jobban ízlenek; kiválthatják éhséggeneráló hormonok kibocsátását; vagy a beleket és az agyat összekapcsoló bolygóideg útján befolyásolják étkezési szokásainkat.

A megváltozott mikrobióta és a diszbiózis összefügghet számos idült betegséggel és állapottal, pl. elhízás, cukorbetegség, metabolikus szindróma, depresszió és bélbetegségek. A kapcsolat gyökere, úgy tűnik, a gyulladás, az endotoxémia és az immunrendszer lehetséges változásai, ami azt is jelenti, hogy a bél kezelésével egy táplálkozástudományokkal foglalkozó szakember egyszerre több betegséget is kezelhet.

Következik: Emésztés, Irritábilis Bél Szindróma

(Angolból fordította: Korom Lajos)