Két különböző helyen tartózkodó ember agyát össze lehet kapcsolni úgy, hogy az egyik ki tudja találni, mire gondol a másik – jelentette be a Washington Egyetem kutatócsoportja. Az agytól agyig kommunikáción alapuló információcsere során két agy közvetlenül képes „beszélni” egymással úgy, hogy elektromos jelek formájában idegi üzeneteket küldenek és fogadnak.

Ez a kutatási terület még gyerekcipőben jár. A nagyon összetett fogalmak és képek egyik agytól a másikig történő közvetlen és könnyű kommunikálásának képessége még nagyon messze van. Most azonban sikerült kimutatni, hogy a két agy közötti egyszerű információcsere igenis lehetséges. Ez óriási előrelépést jelent.

Az agytól agyig kommunikáció alapja az, hogy két agy közvetlenül képes „beszélni” egymással úgy, hogy elektromos jelek formájában idegi üzeneteket küldenek és fogadnak. Ezeket az elektromos jeleket valamilyen agyhullám-olvasó technológiával, például elektro-enkefalogrammal (EEG) felveszik, és az interneten keresztül továbbítják. Korábbi kutatásukban az egyetem szakértői elérték, hogy az egyik ember agyi jeleinek hatására egy másik helyen tartózkodó másik személy keze megmozduljon.

Erre az eredményre építve a legújabb kísérletükben tíz, 19 és 39 év közötti férfit és nőt állítottak véletlenszerűen párba, majd két különböző, elsötétített laboratóriumba küldték őket 1,5 kilométer távolságra egymástól. A résztvevők nem láthatták és hallhatták egymást, de mindegyiküket egy EEG típusú készülékre kapcsolták. Az alanyok aztán egy kérdezz-felelek játékba kezdtek, amelyben az egyik személy egy tárgyra gondolt (például „kutya”) egy meghatározott kategóriából (például „állatok”), a másik személy pedig online kérdéseket küldött, hogy megpróbálja kitalálni a tárgyat.

A tárgyra gondoló alany azonban csak úgy tudott válaszolni, hogy egy „igen” vagy „nem” villogó fényre összpontosított, miközben mindegyik válasz némileg eltérő idegi aktivitást váltott ki. Az „igen” és „nem” válaszokat aztán digitalizálták, és az EEG útvonalon keresztül visszaküldték a kérdező agyának látókérgébe. Amikor megkapta, az „igen” jelzések egy gyorsan felvillanó fény észleletét váltotta ki, a „nem” viszont nem váltotta ki. A kérdezőket ezután megkérték, hogy értelmezzék a válaszokat, miután elmondták nekik, hogy a felvillanó fény „igen” választ jelent.

Húsz forduló után az derült ki, hogy a résztvevők nagyon jók a játékban. A résztvevők átlagosan több mint 70 százalékban tudták helyesen azonosítani a tárgyat. Ráadásul mivel mindegyik játékfordulóban egy sor kérdés-válasz született, mielőtt kitalálták a tárgyat, a résztvevők valójában az esetek 93 százalékában helyesen tudták értelmezni a válaszokat.