Az ischaemiás sztrók, a sztrók leggyakoribb fajtája az összes sztrókos eset 87 százalékát teszi ki. Az ilyen sztrók úgy keletkezik, hogy egy vérrög elzárja a vér útját az agyba. Az előző kutatások kimutatták, hogy a cirkadián ritmus (a természetes, belső napi ritmus), az agy belső órájának megszakítása megnöveli az ischaemiás sztrók kockázatát.

Vizsgáltuk az óra előre-, illetve visszaállítása körüli időpontot. Meg akartuk tudni, vajon kockáztatja-e az emberek egészségét az óraátállítás – magyarázza Jori Ruuskanen, a Turku-i Egyetem munkatársa (Finnország).

E célból megnézték az ischaemiás sztrók adatait Finnországban, tíz évre visszamenőleg, valamint összehasonlították a 3033, sztrók miatt az óra átállítást megelőző és követő héten kórházba utalt beteg arányát – a két héttel előtte vagy utána kórházba utalt 11 801 beteghez képest.

A kutatók úgy találták, hogy az ischaemiás sztrók aránya 8 százalékkal volt magasabb az óraátállítás első két napján. Két nap elteltével már nem volt különbség.

A rákbetegek 25 százalékkal gyakrabban kaptak sztrókot az óraátállítást követően, mint más időszakban. Ugyancsak nagyobb volt a kockázat – 20 százalékkal – a 65 év fölöttiek számára.

További kutatásokra van szükség, hogy jobban megértsük az összefüggést az óraátállítás és a sztrók között, és megtaláljuk a megoldást a kockázat csökkentésére – mondta Ruuskanen.