A legtöbb ember nem tagadja, hogy van valamilyen függősége, legyen az koffeinfüggőség, csokifüggőség vagy éppen munkamánia, hogy a károsabbakról, például az alkoholizmusról vagy a szerencsejáték-függőségről ne is beszéljünk. De mit takar valójában a függőség fogalma, és egyáltalán létezik-e olyan, hogy valaki eleve hajlamos a függőségre vagy nem?

Először is fontos tisztázni a különbséget az egészséges függőség, azaz egy pozitív dolog iránti lelkesedés és a káros függőség, a szenvedélybetegség között. A kettő között nagyon éles a határvonal, ugyanis míg az elsőtől gazdagabb, jobb lesz az életünk, addig az utóbbitól szegényebb és rosszabb. Ahhoz pedig, hogy azt állítsuk, függővé váltunk valamitől, meg kell felelnünk néhány alapkritériumnak.

Először is az adott dolognak minden más elé kell kerülnie, ami miatt konfliktus is kialakulhat a környezetünkkel. A másik jellemző, hogy ha nem foglalkozhatunk az adott tevékenységgel, elvonási tünetek mutatkoznak rajtunk. Harmadszor, az adott tevékenység egyre több időt vesz el, és egyre inkább azért foglalkozunk vele, hogy a hangulatunkon változtassunk. Végül az is jellemző, hogy már nincs uralmunk a tevékenység felett, ha nem azzal foglalkozunk, akkor is folyton utána sóvárgunk.

Mark Griffiths, a Nottingham Trent Egyetem professzora néhány munkatársával 11 potenciálisan addiktív viselkedéstípust vizsgált meg: a dohányzást, az alkoholfogyasztást, a tiltott drogok használatát, az evést, a szerencsejátékozást, az internetezést, a szerelmet, a szexet, az edzést, a munkát és a vásárlást. Az eredmények azt mutatták, hogy hosszabb-rövidebb ideig az Egyesült Államok lakosságának a fele biztos, hogy az előbb felsorolt tevékenységek közül egytől vagy többtől függővé vált.

Ráadásul az is tény, hogy az egyik függőség vezet a másikhoz. Az alkoholizmus és a szerencsejáték például gyakran együtt jár, csakúgy, mint a koffeinfüggőség és a munkamánia. Az is gyakori, hogy aki egy függőségtől megszabadul, kialakít egy másikat, hiszen a felszabadult űrt muszáj kitöltenie valamivel. Ebből következik, hogy sok emberre ráaggatják a jelzőt, hogy alapvetően addiktív típus, vagyis valamitől mindenképpen függnie kell.

Az tény, hogy vannak bizonyos vonások, amelyek előre jelzik az addiktív viselkedést, ilyen például a neurotikusság, a szorongás, boldogtalanság érzése. De a lelkiismeretesség hiánya is intő jel lehet, az impulzív, nemtörődöm, szétszórt viselkedés.

Ezzel együtt Griffiths professzor véleménye szerint az addiktív személyiség létezése csupán egy mítosz, és nincs tudományos alapja. Vannak ugyanis erősen neurotikus személyiségek, akiknek semmilyen függősége nincs, vagyis a személyiségjegyből nem fog törvényszerűen következni a függőség.

A szakember azt is hozzáteszi, hogy a szokások önmagukban még nem válnak függőséggé. Lehet, hogy valaki például sokat iszik, napi öt kávét elfogyaszt, esténként órákon át tévét néz, azonban ha mindezek az illető életében nem okoznak semmilyen gondot, akkor ezt nem nevezhetjük függőségnek. Akkor válik azzá, ha már pszichológiai és fiziológiai tüneteket is okoz a megléte, és az illető életét káros irányban befolyásolja.