Szigorúan vagy szabadosan neveljünk? Letűnőben vannak a régi korok nevelési elvei, amikor a gyerekeknek „rendesen kellett viselkedniük”, ezer szabályhoz kellett alkalmazkodniuk. A gyereknek a felnőtt szavához kellett idomulnia, sokkal kisebb volt a szabadsága. Ma a nevelési módszerek jóval liberálisabbak – de meddig érdemes elmenni a szabados nevelés útján?

A gyerekpszichológus szakemberek egyértelműen állítják, hogy sokkal egészségesebb lelkületű lehet az a gyermek, akit nem korlátoznak túlzottan, hanem saját döntési joga van, és mentes a felesleges kényszerítő körülményektől. Igen ám, csakhogy nehéz megtalálni az arany középutat, hiszen azt is mondják, hogy a gyereknek szüksége van a biztos irányításra, a megfelelő helyen felállított korlátokra.

Ki ne látott volna olyan elkényeztetett gyereket, akinek igyekeztek szinte mindent megadni – nem csak anyagilag –, mégis egészségtelen szituáció kerekedett ki ebből a helyzetből? A gyermeknek nemhogy előnyére, hanem hátrányára vált az óriási szabadság, és az igények végeláthatatlanságát teljesíteni kívánó nevelési módszer.

Azt mondják, a gyermeknek is fontos, hogy legyenek bizonyos szabályok, amelyeket következetesen megtartatnak velük, hiszen ez ad biztonságot a számukra, ez az, ami terelgeti őket a biztos úton.

A szülőnek persze nincs könnyű dolga, hiszen a gyerekek ösztönösen feszegetik ezeket a határokat, és látszólag egyáltalán nem örülnek nekik. Tartsa bennünk a lelket ilyenkor, hogy a felmérések szerint, a felnőttek körében végzett interjúkban egybehangzóan azt állítják az emberek, hogy noha annak idején nem rajongtak bizonyos szabályokért, elvárásokért, azok jó irányba vitték őket, és segítettek számukra abban, hogy jó ember váljon belőlük. Főleg akkor volt ez igaz, ha eközben szeretetteljes környezetben és családban nőhettek fel.