Régóta közkeletű ténynek számít, hogy a nők előszeretettel választanak maguk mellé olyan férfit, aki erősen hasonlít édesapjukhoz mind külsőségek, mind személyiségjegyek tekintetében. Ha a nőnek rossz a kapcsolata az apjával, tudat alatt azért választ hasonlót társként, mert abban bízik, hogy „másodszorra” jóvá tehet mindent, ami gyerekkorában elromlott.

Az érdekesség az, hogy ez még akkor is igaz, ha a nő egyébként nem volt jó viszonyban az apjával – állítja dr. Judith Wright chicagói pszichológus professzor, aki a különös jelenséget most közelebbről is megvizsgálta. Kiderült az is, hogy az apa nélkül élő nők szívesebben választanak társul idősebb férfiakat.

Wright szerint a jelenség abban gyökerezik, hogy az ún. pre-szexuális programozás igazán korán történik, és a gyerekek átveszik azt a fajta viselkedésmintát, amely elsődleges gondozóikat jellemzi.

Amikor a nőnek rossz a kapcsolata az apjával, tudat alatt azért választ hasonló férfikaraktert társként, mert abban bízik, hogy „másodszorra” jóvá tehet mindent, ami gyerekkorában elromlott.

Előfordul, hogy az ember azt hiszi, saját apjának tökéletes ellentétével jár, de aztán egy kis önvizsgálattal legtöbbször kiderül, hogy szó sincs erről, az agyunk ugyanis nehezen hagyja el saját komfortzónáját, ezért időről időre az ismerőset választja – mondja a pszichológus.

A szakemberek egyetértenek abban, hogy ez nem feltétlenül egészséges dinamika, de mindenképpen jellemző, tehát nem árt tudatosítani magunkban.