Az iskolában a gyerekeket gyorsan megtanítják arra, hogy ne az ujjaikon számoljanak, hanem fejben, esetleg papírra írják fel számításaikat. Az egyetemen a diákok nem használhatnak segédeszközt, csak a memóriájukra támaszkodhatnak. A többségünk szégyelli, ha az ujjain számol, a valóságban egyes felmérések szerint a zsenik közül is sokan tesznek így.

Emögött az az elképzelés áll, hogy az intelligens ember csak saját agyának erejére támaszkodik, és semmilyen külső segítséget nem vesz igénybe.

A tanárok tudják, hogy a gyerekek kognitív képességei gyorsan fejlődnek, ha különféle segédeszközök támogatják őket a tanulásban, és az idősek memóriazavarai is könnyebben leküzdhetők külső eszközök segítségével. Mindenki mástól azonban elvárjuk, hogy csak a saját elméjére támaszkodjon.

Egyes vélemények szerint amikor különféle eszközöket használunk – akár az ujjainkat vesszük igénybe számoláskor –, valójában az agyunkat stimuláljuk. Méghozzá olyan mértékben, hogy még az is elképzelhető, hogy ez a gyakorlat még kreatívabbá tesz minket, és problémamegoldásunk ezáltal hatékonyabbá válik.

A szakemberek egy része úgy véli, hogy minden ember hatékonyabban dolgozik, ha a problémamegoldás során a kezeit is használhatja: a gondolkozás ugyanis a fizikai aktivitás keretében élénkebb, gyorsabb, kreatívabb.