Végre megszületett a kutatás, amely egyik fő életmódi javaslatunkat tudományosan is alátámasztja! A Miron holisztikus életmód-program kulcselemeként azt javasoljuk a „problémás” gyermekeket váró szülőknek és az egészségeseket váróknak egyaránt, hogy már a babaszületést megelőzően tanítsák két nyelvre a picinyüket. Miért lesznek okosabbak a kétnyelvű babák?

Az eddigi gyakorlattal szemben ez természetesen meghökkentő gondolat, mi viszont úgy tapasztaltuk, hogy ez igen lényeges annak érdekében, hogy könnyen okossá tegyük gyermekünket. Nem szeretjük a nagy erőfeszítéseket, így ez olyan tanács, amit, ha betartunk, nagyon sok drága nyelvi órától és rengeteg ráfordított időtől kímélhetjük meg magunkat és gyermekünket a későbbiekben.

Miért is lesznek okosabbak a kétnyelvű babák az egy nyelvet tanuló társaiknál? Prof. Panos Athanasopoulos, a Lancaster Egyetem nyelvésze és prof. Emanuel Bylund, a Stellenbosch Egyetem és a Stockholm Egyetem nyelvésze felfedezte, hogy azok az emberek, akik két nyelvet beszélnek folyékonyan, különböző módon gondolkodnak az időről attól a nyelvi kontextustól függően, amelyben az események időtartamát felmérik.

A felfedezés, amelyet a Journal of Experimental Psychology: Generalban közöltek (az Amerikai Pszichológiai Társaság kiadványa), az első bizonyítéka a két nyelvet beszélő emberek kognitív rugalmasságának. (Kognitív képességek: memória, térérzékelés, térbeli gondolkozás, reakcióidő, figyelem, vagyis mindennek az alapja.)

A kétnyelvűek gyorsan mennek oda-vissza a beszélt nyelveik között, és gyakran öntudatlanul a kódváltásnak nevezett jelenség is megjelenik náluk. (Kódváltás röviden: a szóértés lényege, a sajátos nyelvi világ feltárulása. Így tehát a másik egynyelvűségének megértése nemcsak a nyelvtudást, hanem a közös jelentésélményt is feltételezi. A hatékony kommunikáció lényege éppen azon jelentésfeltárás, amely egy lehetséges világ, a másik világa jelentéshálózatának megismerésére ad lehetőséget. A másik megértése az önmeghatározás előfeltétele is – éppen sajátos tükörkép jellege miatt.)

A különböző nyelvek különböző világnézeteket is megtestesítenek, és a minket körülvevő világ különböző elrendezését. Az idő pedig egy eset. Például az angol és a svéd nyelvet beszélők szeretik az események időtartamát jelezni fizikai távolságra hivatkozva, mint pl. „rövid szünet”, „hosszú esküvő” stb. Az idő múlását a távolsággal érzékeltetik.

A görög és a spanyol nyelvet beszélők inkább hajlamosak az időt fizikai mennyiséggel jelezni, mint pl. „kis szünet”, „nagy esküvő”. Az idő múlását növekvő volumennel érzékelik.

A tanulmány úgy vélte, hogy a kétnyelvűek rugalmasan használják mindkét módszert az időtartam hangsúlyozására, a nyelvi kontextustól függően. Ez aszerint változik, ahogyan az idő múlását megtapasztalják.

Prof. Bylund és prof. Athanasopoulos a tanulmányban arra kérte a spanyol-svéd kétnyelvűeket, hogy becsüljék meg, mennyi idő telt el, amíg azt nézték, hogyan nő a képernyőn látható vonal, vagy pedig amíg megtelik egy tartály. Ugyanakkor a résztvevőket a „duración” (időtartam spanyolul) vagy a „tid” (időtartam svédül) szavak használatára kérték fel.

Az eredmény egyértelmű volt. Amikor a tartály megtöltését nézték és a spanyol szót használták a felkérésre, a kétnyelvűek a saját időbecslési módszerüket használták arra, hogy mennyire telt meg a tartály, volumenként érzékelve az időt. Nem gyakorolt rájuk hatást a képernyőn növekvő vonal.

Ezzel szemben a svéd szó megadásakor a kétnyelvűek azonnal átváltottak a maguk szokásos viselkedésére, mely szerint az idő becslését a vonal által megtett távolság befolyásolja, nem pedig az, mennyire telt már meg a tartály.

„Egy új nyelv tanulása által hirtelen ráhangolódunk egy addig nem ismert érzékelési dimenzióra” – mondja prof. Athanasopoulos. – Az a tény, hogy a kétnyelvűek öntudatlanul és erőfeszítés nélkül mozognak e két becslési mód között, mindinkább bizonyítja azt, hogy a nyelv könnyedén bekerül az olyan alapérzékeléseink közé, mint pl. az érzelmek, a látás, és mint itt kiderült, az időérzék.”

„Az is megmutatkozik azonban itt, hogy a kétnyelvűek rugalmasabban gondolkodnak, és az, hogy könnyedén mozognak a két nyelv között, azt is sugallja, hogy a mindennapi életben is könnyebben tanulnak és látnak el egyszerre többféle feladatot, ami hosszú távon elősegíti a mentális egészséget” – mondta a professzor.

Az eredeti cikket ide kattintva találja.

Derita mNemos
Miron holisztikus életmód-program