Látjuk, hogy a műanyag megöli a tengeri élővilágot. És a komposztot? Orwell 1946-ban írta: a teát egyenesen az edénybe kell helyezni. Se szűrőkkel, se zsákokkal, se semmi mással nem szabad bebörtönözni a teát. Manapság is így lehetne elkerülni, hogy műanyag kerüljön a teafilterből a komposztba. Nagy-Britanniában napi 165 millió tasak kerül a hulladékáramba.

David Attenborough A Kék bolygó második szériájában rávilágított az egyszer használatos műanyagok környezetre gyakorolt káros hatásaira, arra késztetve bennünket, hogy újra megvizsgáljuk a mindennapi termékekben előforduló műanyagokat az automatás kávés poharaktól a fültisztító pálcikákig.

Nem egészen. A legtöbb teafilter, köztük az Egyesült Királyság öt vezető tea márkája – a PG Tips, a Tetley, a Twinings, a Typhoo és a Yorkshire Tea – a zacskókba tömítőanyagként nem biológiailag lebomló polipropilént használ. A Yorkshire Tea szóvivője megerősítette a Resource-nak: „A filterek anyaga körülbelül a piacra jellemző, 25 százalékos polipropilént (PP) tartalmaz. Ez annak az anyagnak az alkotórésze, amivel a filtereket le tudjuk zárni.”

A gyártók elismerik, hogy termékükhöz biológiailag nem lebomló anyagot használnak, azonban a teafogyasztóknak szóló tanácsok szerint még mindig a komposztba vagy a kommunális hulladékba kell helyezni az elhasznált filtereket.

Az Unilever gyártja a vezető márkajelzésű PG Tips termékeket. Szóvivőjük szerint „A PG Tips piramis teafilterek többnyire papírból készülnek, kis mennyiségű műanyaggal, amely a zsák lezárására szolgál. A filterek újrahasznosíthatók, a használatot követően komposztálóban, vagy élelmiszer-hulladék tárolóban is elhelyezhetők.”

A WRAP hivatalos útmutatója alapján is az újrahasznosítás vonatkozik rájuk. A szervezet „Recycle Now” honlapja azt mondja, hogy komposztálást követően a tealevelek és a papír komponensek lebomlása után a filterből visszamarad egy alig látható váz. Véleményük szerint „ezek a komponensek kiszűrhetők, majd eldobhatók, de akár a komposzttal be is áshatók a földbe.”

A visszamaradó váz sajnos nem biológiailag lebontható polipropilén, tehát nem 100%-ban komposztálható. Feltéve, hogy nem kommunális hulladékként helyezzük el, kockáztatjuk, hogy szennyezze a komposztot, amit majd növénytermesztésre használnánk fel. Esetleg olyan élelmiszer-hulladékgyűjtőbe helyeznénk, ahol az ipari komposztálásra vagy anaerob lebontásra (AD) kerülne. Vajon ez hatással lesz a nagy mennyiségben újrahasznosított komposzt minőségére?

A filterek gyártási eljárása során a PP-t szálak formájában alkalmazzák, melyek megolvadva összetartják a filtert a széteséstől – magyarázta Charlie Trousdell, az Organics Recycling Group elnöke. „Mivel a rostok néhány mikron vastagságúak, alig észrevehetők, szóval nehéz követni a sorsukat a talajban.”

Napi átlagban 165 millió tasak kerül felhasználásra, ezek nap mint nap bekerülnek a hulladékáramba. Így tehát érthető, hogy aggodalomra ad okot a mikroműanyag kumulatív hatása. Az Edinburgh-i Heriot Watt Egyetem kutatói épp a szennyező mikroműanyagok hatásait kezdték el tanulmányozni a táplálékhulladék anaerob lebontása után visszamaradt fermentált szárazanyagban.

A csoport egy nap alatt sok műanyagot talált adott területen, de az általuk felderített mennyiségek nem haladták meg a határértékeket. További kutatásra van szükség ahhoz, hogy megértsük a műanyagok talajra gyakorolt hatását. Mivel a mikroműanyag planktonokban és halakban is megjelenhet, ez azt jelenti, hogy az ételünk is szennyezett lehet.

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket is:

Mikroműanyagok: károsak egészségünkre? (1.)