A hallássérülteket sajnálni szokták… Kivéve mikor kinevetik, ugratják, kihasználják, másnak nézik – s egy percig sem gondolnak arra: mit ért meg, mit nem, hogy éli meg saját helyzetét… Amikor az asszony – a lányával – a szomszédunkba költözött, nem vettem észre semmi szokatlant. Első nap láttam, hogy pakolnak, majd időnként kisebb-nagyobb csomagokat visznek. Ennyi. Három hét is eltelt, amikor először találkoztunk – a postaládánál. Bemutatkoztam, a nő is. Mondta, hogy a lánya most fejezte be az iskolát, hazaköltözött, ezért jöttek ide, a kétszobás lakásba. Aztán mosolyogva elköszöntünk és kész. Nagyon sok dolgom volt, nem foglalkoztam velük…
Nyílt tér
Kis magyar kórházi abszurd
Novemberben lesz százéves az apósom – remélem, meg is éri ezt az életkort – bár az orvosok tevékenysége néha nem ebbe az irányba mutat. A legutóbbi időkig meglehetősen jó egészségnek örvendett, egyedül élt, és szinte mindenben önellátó volt. Aztán egy vasárnap reggel telefont kaptam: „Nehezen lélegzem, valami baj van, gyere, és hozzál orvost magaddal.” És ekkor kezdődött ez a történet, amelyet minden furcsaságával és kérdőjelével együtt közreadok, hogy tanulságul, egyben egyfajta látleletként szolgáljon egyik vezető fővárosi kórházunk működéséről.
A Jó, a Rossz meg a fák
„Nem szeretnék most zöldaktivista lenni, bár eddig se szerettem volna, se zöld, se más színű, mert egy aktivista rendszerint csőlátásban szenved, figyelmét az élet egyetlen részletére összpontosítja, nem látja a fától az erdőt. Ezt az erdős közhelymondást nem véletlenül alkalmazom, ugyanis éppen a fák és erdők alázták meg a zöldeket, legfőbb támaszukat, akik akár fák törzséhez is képesek odaláncolni magukat, ha arról van szó, hogy bárki, alantas indokból fát akar kivágni. Az indok mindig alantas, hiszen a gyermekek is tudják: a fák jók. Mérgező szén-dioxidot nyelnek el, oxigént bocsátanak ki, nélkülük már egy rothadásszagú üvegházban agonizálnánk, amely valaha szép, élhető bolygó volt, de aztán jöttek a rosszak.”
Az „ártalmatlan” Valeriana, avagy „kedvenc” szövegeim (2.)
Tavaly indított cikksorozatunkat folytatva lássunk egy újabb szöveget, amely a „kedvenceim” közé tartozik. Ezúttal egy recept nélkül kapható, népszerű gyógyszerről lesz szó. Sokan ismerik a Valerianát, és élnek is vele, ha úgy érzik, hogy szükségük van rá, hiszen ez a gyógyszer – mint tudjuk – macskagyökérből (latin nevén Valerianából) készül, bárki számára orvosi javallat nélkül is hozzáférhető, és miért ne kapnánk be belőle egy-egy szemet, ha idegesek, feszültek, nyugtalanok vagyunk? Gondolhatjuk, hogy nem árthatunk vele magunknak, mert csak egy évszázadok óta ismert, kiváló hatású gyógynövényből származó tablettát veszünk be. A valóság azonban egy kicsit más…
Az utolsó dinoszauruszok
„Megvan az ideje az eltépésnek. És megvan az ideje a megvarrásnak.Megvan az ideje a hallgatásnak, És megvan az ideje a beszédnek.”Prédikátor Könyve 2.3.7. Már több mint egy éve, hogy különös meghívót kaptam: az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Epidemiológiai Központ „VÉDŐOLTÁSSAL A JÁRVÁNYÜGYI BIZTONSÁGÉRT” című rendezvényére invitált. Roppant módon megtisztelve éreztem magam, de el nem tudtam képzelni: honnan kerítettek elő 49 (!) év után. Éppen ennyi ideje volt akkor, hogy járványos gyermekbénulást kaptam…
„Kedvenc” szövegeim: C-vitamin (1.)
Most indítandó cikksorozatunkban olyan hivatalos szövegeket adunk közre, amelyek legalábbis elgondolkodtatják, még inkább vitára ingerlik az embert, ha nem vesz mindent készpénznek – például azokból a mondatokból, amelyek a „…kérdezze meg kezelőorvosát és gyógyszerészét” kategóriába sorolhatók. Elsőként a méltán közkedvelt C-vitaminról lesz szó, pontosabban annak a patikában, recept nélkül megvásárolható változatához adott kísérő szövegről. Vagyis a betegtájékoztatóról, amelynek szövegét nem kisebb hatóság, mint maga az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) hagyja jóvá.
Tiltakozunk – csatlakozzon Ön is!
Novembertől nem kérhető kártalanítás az államtól, ha valaki a kötelező védőoltástól nem várt egészségkárosodást szenved vagy meghal. A főként gyermekek számára előírt oltások megtagadása eközben továbbra is büntetendő, a törvény szerint akár szabadságvesztéssel is sújtható. Portálunk a jogszabályi változás ellen tiltakozó kampányt indít, amelyhez bárki csatlakozhat. Tiltakozásunkat a csatlakozók adataival együtt októberben továbbítjuk az ombudsmannak, vagyis az állampolgári jogok országgyűlési biztosának.
Támadás a homeopátia ellen?
Nem újdonság, hogy a korszerűnek minősülő orvoslás hívei elvetik vagy legalábbis megkérdőjelezik a homeopátia létjogosultságát, a homeopátiás gyógyszerek működését. Ennek ellenére a meglepetés erejével hatott az a kutatás, amelynek eredményeit 2005 augusztusának végén tették közzé. Nem is az eredményei miatt, hanem elsősorban azért, mert az egyik legtekintélyesebb orvosi szaklap, a The Lancet adott helyet a tanulmánynak – ráadásul a homeopátiát „leleplező” kommentárral együtt. A kutatás szerzőinek végkövetkeztetése az volt, hogy a homeopátia klinikai hatásai legfeljebb a placebóéval – vagyis a hatóanyagot nem tartalmazó szer hatásaival hasonlíthatók össze. Akik viszont ismerik és alkalmazzák a homeopátiás szereket, azok pontosan tudják, hogy – ha jól választották meg a szert – jóval többről, valóságos gyógyulásról van szó.
Ne olvassa, csak vegye és egye!
Az egyik természetgyógyász folyóirat hátsó borítóján egész oldalas hirdetés jelent meg két új, patikában recept nélkül kapható készítményről. Ez itt nem a reklám helye, ezért az egyszerűség kedvéért nevezzük őket T.-nek és E.-nek. A hirdetés szlogenje szerint T. segítségével tisztán gondolkodhatunk, E. pedig csökkenti az elalvás előtti feszültséget. Az ember természetesen kíváncsi, miből állhat két ilyen kiváló hatású készítmény. És ekkor éri a meglepetés!
Veszélytelen amalgámtömések?
Rovatunkban igyekszünk összegyűjteni azokat a hiteket és tévhiteket, amelyek széles körben elterjedtek, és gyakran a médiumok is „tesznek rájuk egy lapáttal”. Portálunknak ez a helye – miként a hamarosan induló Fórum is – mindenki előtt nyitva áll, ezért várjuk olvasóink ilyen tárgyú cikkeit is. Ha valóban érdemesek a közfigyelemre, beküldőjük itt viszontláthatja őket. Ezúttal a HVG 2005 márciusában megjelent Fúrják a tömést című cikke keltette fel figyelmünket. Az egyébként korrekt történeti áttekintés után a tárgyilagosságáról ismert hetilapban meglepő mondat olvasható, amelyből megtudjuk, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „hivatalos állásfoglalása szerint az amalgám biztonságos”.