Tanácsadóink
Dobiné Olasz-Papp Nóra
A kérdés
Kedves Nóra!A kislányom pár nap múlva 7 hónapos lesz, jelenleg az első fogacskákkal kínlódunk. A problémán nem is ez lenne, hanem az, hogy gyermekem mindenkivel barátságos, rajtam kívül. Ha bárki ismerős, rokon jön, egyből mosolyog, nevetgél rá, keze-lába jár, be nem áll a szája. Én gyakorlatilag egész nap egy mosolyt nem bírok "kicsikarni" belőle, nekem nem dumál, mondhatni hidegen hagyom. Mára odáig jutottunk, hogy tőlem már az ételt is nehezen fogadja el, "szájzárat" kap a gyerek, ha etetni akarom, mástól hamarabb elfogadja az ételt. Még a fogzás előtt elkezdődött ez a probléma, jóformán hónapokra nyúlik vissza, de egyre határozottabban utasít el, és nem tudom, mi ennek az oka. A napjaimat mindig úgy kezdem, mintha semmi nem történt volna, bizakodva, jókedvűen, de ahogy telnek az órák, úgy megy el a kedvem a saját gyermekemtől. Amikor játszani akarok vele, szinte nekem esik, agresszívan lép fel, marni kezdi az arcom, ha épp fekszik és mellette vagyok, akkor rúg, miközben az arcán látszik a düh. Mást is próbál marni, igaz finomabban és mosolyogva. Azon tisztán látszik, hogy játék, de velem szemben inkább agressziót, dühöt látok. Gondoltam arra, hogy - mivel én vagyok a kiszolgáló személyzet - dühös rám, amiért az ínyfájdalmát nem tudom megszüntetni. Viszont ez az elutasítás már a fogzás kezdete előtt is megvolt benne. Nem tudom mit tegyek, mivel szüntethetném meg. Egy napra kivontam magam a "forgalomból", akkor csak apával volt, gyakorlatilag észre sem vette a hiányom. Mikor meglátott este, akkor mosollyal fogadott, de másnap megint minden kezdődött előröl. Ehhez a módszerhez nem nagyon akarok folyamodni, és nem is tudnék, mivel én vagyok itthon vele egyedül. Kérem, hogy adjon tanácsot, mit tehetnék, mert ez így már nem állapot. Válaszát előre is köszönöm!Üdvözlettel: Mónika
A tanácsadó válasza
Kedves Mónika!
A jelenség előttig minden rendben volt Önök közt? Hirtelen kezdődött, tudja valamihez kötni a kiinduló pontot? Szoptatja/szoptatta kislányát?
Egy 7 hónapos gyerek már nagyon kinyílik a világ felé és felfedezi a többi embert, bizalmát el kezdi kihelyezni másokra is, szeretetét, figyelmét másokra is kivetíti, és ez így van rendjén. De ez nem jelenti azt, hogy az édesanyját már ne szeretné, sőt!
Azt hiszem, könnyebb helyzetben lennék, ha látnék egy konkrét szituációt Önök közt, amiben Ön azt érzi, a gyermek elutasítja Önt és látnám a kislánya reakcióit, viselkedését. Egy 7 hónapos gyermek még nem igazán tud VALÓBAN agresszív lenni. Inkább arról az oldalról közelíteném meg, hogy Ön milyen helyzetekben érzi ezt, máskor is érezte-e már, akár más emberrel kapcsolatban? Úgy érzi, mindent megtesz a babáért, ő pedig nem hajlandó Önt befogadni, elfogadni? Kirekesztve érzi magát? Most csupa olyan kérdést tennék fel, ami jobb lenne egy négyszemközti beszélgetés közt, mert így csak olyan irányvonalat tudok adni, ami arról szól, hogy próbálja meg kislányát az Ő szemével nézni egy-egy ilyen szituációban és saját magára külső szemlélőként! Próbálja meg adott helyzetet újra lepörgetni, de ezzel a fordított felállással. Nagyon fontos lenne, hogy helyreálljon Önben a kép a kislányáról, a vele szemben támasztott elvárásairól (mit várok el a 7 hós kislányomtól?), mit szeretnék adni Neki, mire képes vajon egy 7 hós gyermek, miért vagyok dühös igazából és igazából kire? Ezeket a kérdéseket tegye fel magának, esetleg írja is le és hátha letisztul egy kicsit ez a zavaros érzés. Ha személyes segítséget lenne módja igénybe venni, nagyon jó baba-mama terápiák vannak, ahol a gyerekkel való kommunikációban is segítenek és a saját érzéseit is tisztázhatóvá teszik. Egy biztos: a gyermek érez mindent, amit szülője, leginkább édesanyja érez. Tehát az Ön feszültsége, rosszkedve átragadhat Rá is, és ő miért mosolyogna, ha Ön sem teszi? A gyerekek visszatükrözik a szülő lelkiállapotát!Tehát ez egy ördögi körré is válhat, melyből jobb kilépni, a későbbi anya-gyermek kapcsolat milyenségét is figyelembe véve. Azt nem lehet elvárni egy gyermektől, hogy ő derítse jókedvre szülőjét, főleg ilyen korban, túl nagy felelősségvállalás lenne a részükről egy ilyen vagy hasonló feladat. Ezért javaslom azt, hogy nézze meg ezeket a felmerülő szituációkat "kívülállóként".
Ha van még egyéb kérdése, bátran tegye fel!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
A kérdés
Nagy problémám volna, 2011.09.29.én szültem lányomat: Fodor Dorina Fannit.Cukorbeteg, munkanélküli, albérletben élő anyuka vagyok-sajnos.E- mellett voltam depressziós, és pánikbeteg is.Szülés után 3 héttel nagyon nem jó irányba fordult az életünk- Dorina megváltozott, és napi szinten sírt, ordított éjjel, majd már nappal is, kb 24 órából 10-20 órákat, hasára fogtuk, kerestük az okokat, stb, segítséget kértünk innen onnan, elvittük ügyeletre, kikészültem teljesen idegileg, és elkezdem félni a saját lányomtól :( ami tart azóta is, és félek egyre rosszabb, sokan mondták kérjek szakembertől már segítséget, de pénz nem lévén, és ismeretség nem lévén nem tudtam hova, kihez fordulhatok, a gyerekorvossal nem vagyunk jóban, sajnos, de nem is hiszem, hogy nagyon segített volna...a helyzet azóta, h nem merek a gyerekkel együtt lenni, főleg kettesben, ismét depressziós lettem és nagyon tartok attól, h újra kialakul a pánikbetegségem, nyugtatót szedek, altatót, nem tudok aludni, gyomorgörcsöm van, nincs már étvágyam se, és az inzulin miatt ennem kéne, amit reggelente a gyerek mellett kb lehetetlen, sírására kelünk, fekszünk, és csak addig van csöndbe míg a kiságyból kiveszem és ringatom :(reggel kapkodás és gyomorgörcs, ordít míg nem csinálom meg az ételét nem veszek fel , így nem tudok reggelit se készíteni magamnak, és főleg nem tudom megenni :( a megoldás a tejes kávé lett, mivel reggel a tej felviszi a cukrom, így az a reggeli :(nagyon félek mi lesz ebből, mikor szokunk össze és mi a megoldás, főleg , h bírjam ki, h változtassak, sajnos sok barát segítségét kellett kérnem, akik elvállalták h szedjem össze magam és vigyáznak a ddig a lányra, így kiderült a gyereknek nincs semmi baja, mivel akárhol volt, mindenhol egy valódi átlagos kisbaba, nem sír csak ritkán keveset, éjjel alszik, reggel nem ordít,stb... már passzolom le félelemből mindenkinek, nem merem haza hozni mert első nap éjjel újra kezdődik minden itthon, de csak itthon és velünk csinálja ezt :((( miért????????????mit tehetek, h valódi jó család legyünk :(ki tud segíteni, mert ezt már nem bírom idegileg :(röviden ennyi lenne a bajunk, de nagyon nagyon félek, és nem tudom a megoldást :( ami se a babának se nekem nem kedvez, sőt :(
A tanácsadó válasza
Kedves Anyuka!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került, nagyon nehéz lehet most Önnek!
Az már egy jó irány és meg is tette az első lépést, hogy érzi, segítség kell! Jelen esetben úgy érzem, nem elegendő segítség a barátoké, buzdítom, hogy forduljon szakemberhez, mert ezt nagyon nehéz lenne, nem lehet egyedül felgöngyölíteni. Sok minden lehet a háttérben, pl. nehéz gyermekkor, stb. amit így képtelenség kideríteni.
Az biztos, hogy valamit lépnie kell, mert az anyai önbizalmát is egyre jobban rombolni fogja a baba sírása okozta érzés, az Ön feszültsége, rosszkedve a babára hat, tehát oda-vissza hatnak egymásra. A babának vannak természetes igényei, megnyilvánulásai, amit nem Ön ellen tesz, ő pusztán így tud egyelőre kommunikálni.
A cukorbetegség is jelent lelki hátteret, mint minden más betegség is, a pánikbetegség és depresszió is valami nagyon erős elfojtás megnyilvánulása. (a cukorbetegség ált. szeretettel kapcsolatos problémát jelez általánosságban, de mindenki egyedi, pl. szeretet befogadására való képtelenség; Biztos vagyok benne, hogy szakember segítségével felderíthetők az okok, ám ennél is fontosabb, hogy Ön el tudja fogadni azt, hogy anya lett és az ezzel járó változásokat. A szakember ebben is tud segíteni, és abban is, hogyan kerülhetne közel a kislányához és alakulhatna ki Önök közt reális, jobb kapcsolat.
Nem feltétlenül kell magánrendelést felkeresni, a helyi rendelőintézetekben is szokott működni pszichológiai rendelés, amire beutalót ad a háziorvos, ez ingyenes, de mindenképp érdeklődje ezt meg!
Kívánom, hogy megtalálja ezt az utat és kívánok erőt az elhatározáshoz is! Tartson ki, és keressen segítséget, megéri!!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
A kérdés
Kedves Tanácsadó! Olvastam a cikkét arról, hogy meddig kell szoptatni a gyermekünket. Nagyon örülök, hogy azt olvastam a cikkében, amit én is érzek, minden külső tanács ellenére is. A nagy fiam csak 9 hónapig szopott, aztán egy reggel még kérte a cicit és később már hallani sem akart róla. Próbáltam cumisüvegből, keverve tápszerrel is adni neki az anyatejet, de nem ette meg. Ott álltam a sok tejjel, de minek. Már nem kellett neki. Most a kislányom már 32 hónapos, és még mindig szopizik. Már járok dolgozni, és ő a nagyival van addig. Ha nem vagyok otthon ez a szopizás szóba sem kerül. Az igaz ugyan, hogy nagyon nehezen alszik el nélküle, vagy egyáltalán nem is tud aludni. Ha azonban otthon vagyok, akkor megy a szopizás, fekve, ülve, állva, mindenhogyan. A családomnak már nem igazán tetszik ez a dolog, de én sajnálom megtagadni tőle. Így tud elaludni, megnyugodni, ha valami baj van. Valahogy abba reménykedem, ha már nincsen szüksége rá, majd abba hagyja. Már orvos is mondta nekem, hogy válasszam el, mert gyengíti az immunrendszeremet, de ez sem tántorított el. Remélem, hogy nem teszek rosszat ezzel sem a kislányomnak, sem magamnak. Üdvözlettel: Krisztina
A tanácsadó válasza
Kedves Krisztina!
Egész biztosan nem tesz rosszat a szopival, ha mindkettőjük igényére odafigyel! Tehát egy szoptatási kapcsolat addig megfelelő, amíg mindkét fél jól érzi magát benne. ha Önöknek megfelel, akkor ez egy csodálatos dolog!
Előbb-utóbb minden gyermek abba hagyja, akkor is, ha semmit nem teszünk ez irányba, hiszen "jóllakik" édesanyjával, és kinövi ezt az igényét. Hogy ez mikor jön el, nagyon változó.
Szerintem igazán csodás dolog, hogy szopizhat még kislánya és biztos nagyon boldog pillanatok ezek egy nehéz nap után!
Igen, ha a család nem igazán támogató, az okozhat nehéz pillanatokat, de szerintem, igazán büszke lehet magukra!
A hivatalos ajánlás úgy szól, hogy az első hat hónapban kizárólagos szoptatás javasolt, majd megfelelő hozzátáplálás mellett a gyermek két éves koráig VAGY AMÍG IGÉNY VAN RÁ! Tehát a felső határt az igények szabják meg. Mindkét fél igénye. Én biztos vagyok benne, hogy kislányának és Önnek is megnyugtatóak ezek a belső pillanatok és teljesen jogos is.
Ha úgy érzi, hogy Önnek már nem kerek egész így, akkor is lehet lépéseket tenni és azt is észre fogja venni, hogy kislánya majd egyre kevesebbet kéri vagy csak egyszer, aztán eltelhetnek már majd napok is szopi nélkül. Ez egy saját belső folyamat lesz és én kívánom, hogy ugyanígy ismerje fel továbbra is saját útjukat, saját megoldásaik mentén haladjanak!
Nagy örömmel olvastam tapasztalatát, köszönöm, hogy megosztotta velem!
szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
A kérdés
Kedves Nóra!Nagyon köszönöm a válaszát. Egyenlőre minden rendben van a babával az orvos szerint. Györgyi nagyon bízik az orvosban, nem is szóltam neki a kapcsolatanalízis lehetőségéről.Most vérvizsgálatot írtak ki, és a védőnőt kell megkeresnie. Az eddigi vitaminokat és gyógyszereket tovább kell szednie. A progeszteron hüvelykúpot még 2 hétig kell alkalmazni.Keveset beszél állapotáról," minden a maga útján megy" mondja, ha kérdezzük. Egyedül a szteroid -tól fél , nehogy baj legyen. Én azt sem tudom, mire kell Nekik? A beültetés június 9-én történt. Üdvözlettel: Hegedüsné Magdi
A tanácsadó válasza
Kedves Magdi!
Köszönöm, hogy megosztotta velem a fejleményeket! Igazán örülök a jó híreknek!:-) Az jó, ha nem idegesíti magát folyamatosan Györgyi, de persze az sem lenne hátrány, ha megélné mindenféle érzéseit, hiszen valószínűleg van bőven és ha ezeket ki tudja beszélni, nem fojtja el, az is hatalmas segítség mind a babának, mind az anyának. Ha így bízik az orvosában, továbbra is hagyatkozhat az orvos döntéseire, persze megfelelő tájékoztatás mellett. Ha szteroidot javasolt az orvos, biztosan alapos oka volt rá.
Kívánom, hogy a továbbiakban is rendben legyen minden és természetesen bármikor szívesen fogadom Györgyit az út folyamán!:-)
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
A kérdés
Hallott már a Lebegésről?ÉdenSpa lebegőfürdő nyílt elsőként Magyarországon Győrben!A víz és a só csodálatos erejével! Lebegés - az öngyógyítás varázsa!www.edenspa.hu06-96-310-786A lebegőfürdőzést a testi-lelki kikapcsolódás egyik legintenzívebb formájának tartják. Minden erőfeszítés nélkül a hátunkon súlytalanul lebeghetünk a 36 fokos, kivételesen magas ásványi só tartalmú, 25 cm mélységű víz felszínén. A szervezet felveszi a rendkívül hasznos ásványi anyagokat a só fürdőből, melynek gyulladáscsökkentő, bőrápoló és izomlazító hatásai közismertek. Olyan élményt ad, mintha egy egész testes fantasztikus testmasszázst kapnánk. A lebegőkabinban lévő koncentrált sótartalom kedvező hatást gyakorol az asztmásokra, növeli a tüdőbe áramló vér oxigéntartalmát. Ez a súlytalanul lebegő állapot a szervezetben felszabaduló rengeteg energiát, amelyet az izmok működésére kellene fordítania (a mindennapokban a központi idegrendszerünk 80-90 % -át veszi el), az öngyógyítási folyamatok beindítására fordíthatja.http://www.edenspa.hu/miert-jo-a-lebeges.html
A tanácsadó válasza
Biztosan fantasztikus ez a lebegés, utána is fogok nézni bővebben, de szeretném, ha ez a felület megmaradna a kérdezők számára, hogy segítséget nyújthassak nekik. A hirdetések elhelyezése is megoldott a portálon.
Köszönettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra