Tanácsadóink
Dobiné Olasz-Papp Nóra
A kérdés
Kedves Dóra!Nagyon tanácstalan vagyok, azért fordulok Önhöz.2,5 hónapos kisfiam van.A problémám a kisfiam alvásával van.Mióta megszületett nagyon keveset alszik és ha fáradt annyira sír,hogy nem vesz levegőt.Tegnap számoltam du.4 óráig összesen 3 órát aludt.4 óra után evett,utána kis ideig elvolt,majd fürdésig 1,5 órát sírt.Ilyenkor sehogy sem lehet megnyugtatni.Énekelek,ringatom,magamhoz szorítom,fehér zajt játszunk le.Reggel simán elalszik,napközben is elég ha a fejét simogatom és cumizik,de kis idő múlva felriad és akkor már csak sír.Minden nap du.4-8 között így sír illetve akkor is ha alvásból felriad vmire.Mindenre felébred,pedig próbáltuk zajokhoz szoktatni.Nagyon nehéz volt a szülés,beindították.-lehet ennek van köze hozzá?Mit tehetnék még,hogy megnyugtassam?Válaszát köszönöm,Zsuzsa.
A tanácsadó válasza
Kedves Zsuzsa!
A babák alvásigénye eltérő. Ha az összképet nézi kisfiáról, mit lát? Jókedélyű? Megfelelően fejlődik? Aktív, érdeklődő? Ha igen, valószínűleg elég alváshoz jut, akkor is, ha a "nagykönyv" szerint kevesebbet alszik vagy több részletben alszik.
Ez a délutáni sírás születése óta fenn áll vagy újkeletű dolog?
Napközben mennyit van testközelben, karban, esetleg hordozva kisfia? Szopizik?
A délutáni sírások, nyűgösségek hátterében sokszor az aznapi ingerek sokasága áll. Az idegrendszer éretlensége következtében előfordulhat ilyen reakció arra, mikor megtelt az aznappal.
Azt magam is úgy gondolom, hogy nem feltétlenül szükséges egy babát elszeparálni, alváskor sem, hisz ő is a család, a mindennapok része. De vannak babák, akik igénylik a csendes környezetet.
És a fejlődésnek is vannak olyan szakaszai, mikor érzékenyebbé válhatnak zajokra, mikor kezdenek a külvilág felé fordulni, kb.3 hónapos kor körül. Minden egyre jobban érdekli, nehéz kikapcsolni. Ilyenkor nehézkesebbé válhat az altatás is.
Az nagyon jó, hogy testközelséggel próbál válaszolni a sírásra! Remek, ha van egy felülete kisfiának, ahol "elmondhatja" érzéseit, és nem egyedül kell ezzel megküzdenie. A sírás remek feszültségoldó, pláne, ha szerető ölelésben zajlik. A testközel megnyugtató, akkor is, ha több ideig tart is.
Hogyan szokott abba maradni a sírás? Mi történik utána?
A születés, szülésélmény mindkettejük számára meghatározó lehetett. Ha nem volt könnyű tapasztalás, mi dkettejük hasznára válhat a feldolgozás.
A napközbeni sok testkontaktus, akár hordozással remek társ lehet a mindennapokban, kisfia számára is az ő habitusának megfelelően tenné elérhetővé az ingereket, hisz hordozás közben elbújhat az ingerek elől, ha elég volt belőlük, esetleg könnyebben is elaludhat, hosszabbat alhat. Testközelben alváskor több alvásciklus átalvása is megvalósulhat, míg ha alváskor van tavolság anya és baba közt, könnyen előfordul, hogy egy alvásciklus végén a baba felebred, kb.fél óra múlva. Szoptatással,ringatással még lehet esély új alvásciklusnyira visszaaltatni, de talán töbet segíthet, ha Ön is mellette alszik, pihen vagy ha az Ön testén alhat. A testközelség természetes igénye a babának, és ezen igény kielégítése semmilyen kóros következménnyel nem jár: nem lesz elkényeztetett, stb.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
A kérdés
Kedves Nóra, 9 hónapos baba édesanyja vagyok és a tanácsára lenne szükségem. Elbizonytalanodtam a gyermekem kötődési mintázatával kapcsolatban. Kislányom jelét adja annak, ha kimegyek a szobából, szól, panaszkodik. Nagyon kevés időre szoktam egyedül hagyni, csak néhány percre. Ugyanakkor megfigyeltem, hogy a közelségemben érzi magát biztonságban, mégis eltol ha puzsilgatom, simogatom, nem rendszeresen, de gyakran eltol. Ettől még biztonságosan kötődik vagy ez csak az én bizonytalanságom? Köszönettel: Kovács Renáta
A tanácsadó válasza
Kedves Renáta!
Ebben a korban elég gyakori a szeparációs szorongás megjelenése. Ez annyit jelent, hogy a gyermek megijed, ha édesanyja kikerül a látóteréből, mert felfedezte, hogy ők ketten nem egyek. És ha nem látja anyját, az olyan, mintha eltűnt volna, és ez nagyon ijesztő, időérzék híján pedig egy örökkévalóságnak tűnhet a visszatérés. Ez egy jel arra, hogy a kötődés Önök közt kialakult!
Sokszor elegendő a jelenlét, hogy lássa Önt a kislánya, de ennél szorosabb közelséget éppen akkor nem szeretne, mert épp valamit felfedez, tevékenykedik. Aztán jöhet olyan időszak is, mikor nem csak a jelenlét lesz szükséges, hanem szoros testkontaktus kell, mikor szinte nem lehet őt letenni. És az is normális jelenség.
Abból, amit leírt, én nem látok aggasztót, de azt érzem, hogy Ön elbizonytalanodott. Érdemes lehet átgondolni, miért vannak ilyen érzései, mintha ambivalensnek érezné kislánya jelzéseit, reakcióit? Mi az, amit Önt nyugtalanítja ebben?
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra
A kérdés
KEDVES NÓRA,32 ÉVES ANYUKA VAGYOK,VAN EGY 3 ÉVES KISLÁNYOM.RENDKÍVŰL SZOROS KAPCSOLAT VAN KÖZÖTTÜNK,VELEM VAN EGÉSZ NAP.AZ APA KEVESET VAN VELE A MUNKÁBÓL KIFOLYÓLAG.SZÜLETÉSE ÓTA SZOPIZIK A MAI NAPIG.ESTE ÚGY ALSZIK EL,ÉJSZAKA TÖBBSZÖR FELÉBRED ÉS CSAKIS CICIVEL ALSZIK VISSZA,REGGEL PEDIG ÚGY ÉBRED,HOGY KB 10 PERCET SZOPIZIK.A DÉLUTÁNI ALVÁS SZINTÉN ILYEN.NEKEM EZ AZ ÁLLAPOT MÁR IGENCSAK TERHES ÉS ELÉGGÉ SZENVEDEK TŐLE.IDEJÉT NEM TUDOM MIKOR ALUDTAM VÉGIG EGY ÉJSZAKÁT ÉS INGERÜLTEBB VAGYOK ÚGY GONDOLOM EMIATT...ÚGY ÉRZEM ÉS LÁTOM,HOGY A KISLÁNYOMNAK EZ A CICIZÉS MÁR EGY IDEJE NEM ARRÓL SZÓL,MINT AMIRŐL KÉNE.PRÓBÁLTAM MÁR,HOGY NEM ADOK NEKI,AMIKOR KÉRI,DE NAGYON CSALÓDOTT ÉS SZOMORÚ VOLT ÉS PERSZE SÍRT.MINDENNAP TÖBBSZÖR IS ELMAGYARÁZOM NEKI,HOGY MÁR Ő NAGY EHHEZ ÉS ANYÁNAK EZ NEM JÓ.(MERT FÁJ MÁR ÉS SEBES).DE AZT MONDJA,HOGY Ő NEKI CSAK A CICI KELL.BEVALLOM,HOGY NINCS SZÍVEM MEGVONNI TŐLE...A BARÁTNŐM FELVETETTE AZT A KÉRDÉST,HOGY NEM ÁLLHAT-E ENNEK HÁTTERÉBEN VALAMIFÉLE LELKI OK?ÉN IS EZZEL A KÉRDÉSSEL FORDULTAM ÖNHÖZ!ÖNNEK MI A VÉLEMÉNYE-MEGLÁTÁSA-TAPASZTALATA A FENT LEÍRTAKRÓL?ELKÉPZELHETŐ,HOGY A KICSINEK LELKI PROBLÉMÁI LENNÉNEK ÉS EZ EGYFAJTA MEGNYUGVÁS NEKI?DE RENDEZETT CSALÁDI ÉS MONDHATNI JÓ ANYAGI KÖRÜLMÉNYEK KÖZT ÉLÜNK.ÚGY GONDOLOM ÉS MÁSOK IS,HOGY KIEGYENSÚLYOZOTT,BOLDOG GYEREK,MEGKAP MINDENT,AMIT CSAK ADHATUNK NEKI..ÉRTETLENÜL ÁLLOK E -MÁRA MÁR- PROBLÉMA ELŐTT.KÉREM LEGYEN KEDVES VÁLASZOLNI!ELŐRE IS KÖSZÖNÖM,ÜDVÖZLETTEL: N.DIANA
A tanácsadó válasza
Kedves Diana!
A szoptatási és szopási élménynek a lélekre jó hatása van, az egy kellemes élmény, élvezhető, megnyugtató, ellazító, stb. A kisgyerekek önmaguktól is kinövik ezt az igényüket, mikor arra készen állnak. Nagy átlagot nézve a természetes elválasztódás valahol 2-4 év közôtt szokott megtörténni.
Semmi kóros nincs abban, ha egy kisgyerek három eves korában szopik még!
Sajnos, a társadalom nem feltétlenül elfogadó ebben a tekintetben, ami okozhat elbizonytalanodást és félelmet, vajon mi a normális és mi nem?
Ahogy cseperedik egy gyermek, úgy veszi át majd a szopi helyét egyéb más megnyugtató tevékenységek, elég lesz az összebújás, simogatás, stb. Szóval a testkontaktus marad, "csak" cicizés nélkül.
Addig érdemes folytatni egy szoptatási kapcsolatot, amíg mindket félnek örömet okoz. Tehát ha Önnek nem jó már így, nyugodtan lehet határokat húzni, kompromisszumot kötni! Pl. éjjel nincs cici, de a reggeli összebújásnál igen. Illetve ahogy Önnek jó!
A gyerekek megérzik a bizonytalanságot! Azt is, ha a szülő nem önazonos. És ha nincsenek kimondva bizonyos érzelmek, és a gyermek is azt érzi, hogy valami van, de nem tudni, mi az, az benne is zavart, bizonytalanságot szülhet, ami ahhoz vezet, hogy biztonságot keressen: testkontaktus, szoptatás. :-)
Tehát érdemes lehet azt mérlegelni, hogy az elválasztás igénye valóban az Ön belső indíttatású igénye-e vagy nehéz a többi ember reakciójával mit kezdeni vagy elégséges lehet kompromisszum bevezetése és reggeli, delutáni szopi maradhat.
Fontos lenne a támogató közösség megléte (partner, rokonok, stb.), mert néha nem is olyan egyszerű megküzdeni a társadalmi elvárásokkal, illetve azokkal szembe menni, holott egy természetes dologról van szó, a i sem nem beteges, sem nem kóros, sőt!
De ne feledje el! Attól sem lesz rossz anya, ha korlátozza a szopik számát vagy az elválasztás mellett dönt! Ha úgy érzi, tényleg az Ön igénye ez és ingerültségét ez okozza, hozza meg a szükséges döntéseket! Ami persze lehet korlátozó is, de lehet végleg elválasztó is! Elválasztás után és korlátozásnál is érdemes figyelembe venni, hogy a testkontaktusnak nagy szerepe van! És egy ilyen folyamatban még inkább oda figyelni erre érdemes. Sok osszebújás, simogatás, dögönyözes, stb. Hogy a gyerkőc átélhesse: Anya van, akkor is, mikor cici nincs! És az Ön fizikai és érzelmi elérhetősége a fontos!!
Gratulálok ehhez a szép, hosszútávú szopis kapcsolathoz, nagyon fontos alapokat tett le ezzel kislánya életében! Fizikai és érzelmi értelemben egyaránt!
Ha további kérdései vannak, állok rendelkezésére!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
Válaszkész Szülők Egyesülete elnöke
A kérdés
Kedves Nóra!Másfél éves kisfiú anyukája vagyok. Azzal a problémával állok szemben, hogy júniustól a kisfiam bölcsődébe fog járni, de még mind a délutáni, mind az esti elalvása szopizással megy. Számomra nem megterhelő a szoptatás, azonban a bölcsiben azt kérték, hogy azért a délutáni alvásnál valahogyan próbáljam meg másként elaltatni. Első gyermekem, tehát semmi tapasztalatom ezügyben. Abban szeretném a segítségét kérni, hogy mikor kezdjem el a leszoktatást és esetleg vannak-e olyan módszerek, melyekkel kevésbé drasztikus lesz a szoptatás elhagyása a kisfiam számára. Elvileg van még négy hónapunk, és főleg most ebben a téli időszakban gondoltam jó lenne még a szoptatás a betegségek elkerülése miatt, de azt sem szeretném, hogy túl rövid legyen a leszoktatás időszaka, és a bölcsőde mellett ez még egy nagy megrázkódtatás legyen számára.Előre is köszönöm segítségét!Üdvözlettel,Sztanojev Emese
A tanácsadó válasza
Kedves Emese!
Gratulálok ehhez a szép, hosszútávú szoptatási kapcsolathoz!:-) Ezzel máris remek alapokat fektetett le kisfia életében.
Ha Önnek nem megterhelő a szoptatás, a bölcsibe kerülés miatt egyáltalán nem szükséges elválasztani. Amikor a gondozók kérik az elválasztást, attól tartanak, hogy az álmos gyerkőcöt nem fogják tudni elaltatni, mert meggyőződés, hogy a mellen elalvó gyerek képtelen elaludni másképp, hisz mellre lett szoktatva. Ez szerencsére nem így van.
A gyerekek is tudják, hogy a bölcsi az egy más hely, más szabályokkal és remekül el tud aludni egy -amúgy mellen elalvó- gyerek cici nélkül is, egy más környezetben, ahol nincs ott anya. Tehát ez nem szomott gondot okozni.remekül szoktak tudni alkalmazkodni az új helyzetekhez, főleg, ha bölcsin kívül Anya ugyanúgy elérhető. Lehet, hogy majd többször kéredzkedik mellre, de ez természetes reakció lesz kisfia részéről.
Ráadásul sok minden történhet "magától" is a következő négy hónapban. Tehát a javaslatom az, hogy amíg lehet, amíg mindenki számára megfelelő, kisfia nyugodtan aludjon el mellen. Bölcsibe kerüléskor, mikor otthon folytatódhat az igény szerinti szoptatás, nagy segítség a Picinek. Nem csak az immunrendszerre kifejtett kedvező hatása miatt, hanem a biztonságérzet miatt is. Segítség lehet a beszoktatás alatti vegyes érzelmek és nehézségek közepette.
Érdemes kisfiával beszélgetni erről, mesélni neki majd a közelgő új időszakról.
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
A kérdés
Kedves Nóra,Segítségét szeretném kérni baba (inkább anya) nevelési témában. Kisbabám 4 hónapos múlt éppen. Nagyon édes, aranyos baba, de sajnos nagyon sokat cipeltetné magát. Semmi más nem érdekli, csak a cipelés. 3 hónapig hasfájós volt, és emiatt sokszor felkapkodtuk.Most már csak úgy hajlandó elaludni, ha cipelem. De van hogy egy órát is cipelni kell mire bealszik most már. Látom hogy nagyon álmos, de mégse alszik, ha leteszem meg semmi nem érdekli, csak sír. Ha megpróbálom anélkül elaltatni, úgy hogy az ágyunkban fekszem vele (napközben mindig ott alszik, éjszaka pedig a kiságyban) akkor nagyon berág, és egyre jobban felspannolja magát.A végén már meg se bírom nyugtatni, de magamat sem, én is sírok, a baba is, és csak akkor nyugszik le ha pl este csinálja, akkor megfürdetem, vagy ha nappal, akkor tisztába teszem és megetetem és elölelgetem.A könyvek mind azt írják hagyjuk fekve, ne vegyük fel, stb, és legyünk következetesek.Folytassam ezt, és egyszer csak abbahagyja, vagy inkább hagyjam az egész nevelési ceremóniát és cipelgessem?Sajnos a babóka egyre nehezebb és nemigen bírom. Most próbálok beszerezni egy kengurut, mert a hordozókendő nem szabadítja fel mindkét kezemet.A másik dolog ami miatt valójában írok az velem kapcsolatos. Azt hittem türelmes ember vagyok, és tényleg imádom ezt a gyereket, de sajnos hiába pici a baba, amikor nagyon berágok rá a sok sírástól-hisztitől, sajnos eljár a kezem és odacsapok neki. Tudom, ezt még leírni is szörnyű, legszívesebben elsüllyednék, de egyszerűen megtörténik és nem tudom visszacsinálni. Persze babóka ettől nemhogy abbahagyná, hanem mégjobban sír. Mit javasol, forduljak szakemberhez, mert lehet valami mélyebb lelki problémáim lehetnek, vagy más anyával is előfordul ez ?Tudom egyszerűbb lenne felvenni és nem "nevelgetni" de jó anya akarok lenni és nem elkényeztetni a babát. De így úgy érzem csak egyre rosszabb leszek és egyre mélyebbre süllyedek. Minden nap megfogadom, hogy többször nem csinálom, de annyira hirtelen jön az érzés, hogy nem tudok ellenállni neki. Persze a hiszti végeztével agyon szeretgetem, de hát ez tuti nem normális, és félek mély lelki sebeket okozok ezzel a kisbabámnak.Olyan picike még, de úgy érzem hogy hiszti amit csinál, és azt hiszem emiatt haragszom meg rá. Nem bírom felfogni, hogy ő még nem érti, hogy nem veszem fel, mert nem akarom, de ott vagyok vele és simogatom, beszélek hozzá és az is legyen elég neki. Miért nem érti ő ezt? Túl pici még hozzá?Segítsen kérem !Köszönöm,Melinda
A tanácsadó válasza
Kedves Melinda!
Ön nagyon nagy lépést tett meg annak érdekében, hogy fájdalmas tapasztalásait, saját megrázó élményeit feldolgozza, hisz jól látja, ahogy Ön belement az Anyaság állapotába, kemény tanításokat is hozott magával, ezzel együtt lehetőséget is arra, hogy a sebek begyógyuljanak Önben. Igen, kisbabájával való együttléte, a baba jelenléte, a létezése felébresztett Önben kapcsolati mintákat, melyeket saját gyermekkorából hozott. Csak támogatni tudom azt a törekvést, melyen elindult és a segítségkérés további módozatait, ami jelenthet szakembert és a saját édesanyjával való beszélgetést is.
Egy kisbaba gondozása, érzelmi és fizikai érelemben is, intenzív, néha megterhelő és elég mély önismereti úton is elindíthat, melyet lehetőségként is lehet értelmezni.
Ezen felül talán jót tenne az is, ha valamilyen támogató közösségbe eljárna a kisbabával, hogy kicsit kimozduljanak otthonról és más édesanyák megismerésével, kapcsolatok kialakításával tágulna az Ön mozgástere is, kellemes órákat szerezhetne magának.
A kisbabáknak alapvető igénye a minél szorosabb testközelség és temperamentumtól függően adnak ennek hangot is. Az Ön kisbabája teljesen normálisan viselkedik, mikor szeret karban lenni és ringaást kér az elalváshoz. Ebben a korban nem lehet beszélni klasszikus értelemben vettnevelésről. Nem feladatunk leszoktatni a babát jelzéseiről és igényeiről. Soraiból úgy éreztem, Ön szerint jó anya az, aki nem kényezteti el túlzott szeretettel a babáját. Talán félelmetes Önnek ez a testközelség. szorosság? Rossz, ijesztő érzéseket ébreszt Önben a szeretet kifejezése és módja? Megijeszti a kisbabából áradó ártatlanság és az, hogy Önre számít, Ön viszont úgy érzi, nem tudja ezt megadni neki?
Kisbabát szeretettel nem lehet elrontani! ebben a korban nem beszélhetünk hisztiről, mert az már feltételezne bizonyos fokú tudatosságot a baba részéről, amivel igazából ő még nem rendelkezik. Tehát ebben az esetben szívesen buzdítanám arra, hogy az Ön által könnyebbnek titulált utat kövesse, tehát felvenni a babát, ha ő ezt kéri, mert azzal nem hogy nem rontja el, de bizalmát alapozná meg. amennyiben ez nehézség és ezis visszacsatol a gyermekkori sérülésekhez, azt gondolom, segítség kérése hasznos volna.
Nagyon megterhelő lehet ezekkel a gondolatokkal, érzésekkel egyedül élni, ezért kívánom, hogy megtalálja azt az embert, aki segítségére lesz! Engem is hívhat, írhat és egyesületi klubunkban is szeretettel várnánk Önt babájával együtt!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra