„Az én írásom jó, olvasható, de nem szép. Az enyém meg egyenesen csúf. Ó, az enyém pedig nem csak csúf, de még a helyesírásom is rossz, engem biztos kiszuperálna a grafológus…” Valóban, mennyit számítanak az ilyen szempontok a kézírás értékeléskor? Erre a kérdésre válaszol cikkében grafológus szakértőnk.

Kiszuperál a grafológus?

A grafológus nem az írás szépségét – formatartását, alaki elemeit – figyeli csupán, mikor elemzést készít. Nem fontos számára, hogy egy írás mennyire „szép” a „lelki tanító nénink szemüvegén keresztül”. Hiszen ez az ítélet – szép vagy csúnya – mindig szubjektív. A kézírás elemzője az összes jegyet együtt vizsgálja, így lehet nagyon pozitív elbírálású egy, a szerzője szerint ronda, de egyéni írás, míg a szép, formás írás is kaphat kevésbé jó értékelést.

Eszembe jut, mikor egy biztonsági cég számára válogattam bizalmi funkcióba őröket. Egy nagyon jókötésű fiú behozott egy kézzel írt önéletrajzot. Megdöbbentem, hisz az írás alapján olyan szerzője volt a szövegnek, aki még egy légynek is szeretettel ablakot tár, semmi erőteljesség nem volt abban az írásban. Kiderült, hogy a fiú a barátnőjével íratta meg a szöveget, mert ő szebben ír. Ha véletlenül nem látom a fiút, aki a szöveget hozza, valószínűleg e miatt a szívbéli jóakarat miatt tényleg kiszuperálom, de így az esélyes jelöltek között foglalt helyet.

Fiús vagy lányos írás?

Nem véletlen, hogy a grafológus mindig kérdi, fiú vagy lány írta az adott szöveget, ugyanis vannak nagyon fiús és nagyon lányos karakterű írások, melyeket ténylegesen az ellenkező nembe tartozó személy írt.

Eszembe jut, mikor egy cégvezető – sok bár tulajdonosa a múlt rendszerben – írt nekem. Meglepődtem, hogy a férfias, karakán ember mennyire finom, szelíd, már-már nőies írással van megáldva. Rezonánsan viselkedett számos nőjével, ám egyedül élt… s lám, a fia, az egy szem fia ezt a gént már másként vitte tovább; homoszexuális lett.

Ócska helyesírás – miért?

A helyesírás nem mindig azért ócska, mert az illető, aki az írást alkotta, iskolázatlan. Néha a hallás, a látás vagy más érzékszerv, végtag hiánya adja, hogy nem tanul meg valaki rendesen helyesen írni. Máskor valamilyen írászavar áll a háttérben, amiről tudható, hogy az illető rossz helyesírása ellenére akár zseni is lehet. Főleg férfiakra jellemző, de egyszerű prózai oka is lehet a rossz helyesírásnak: Édesanyánk nem azt a nyelvet beszélte, ami az „anyanyelvünk”.

Eszembe jut, mikor interjút adtam egy igen aranyos roma fiúnak a rádióban. Diploma előtt állt, és arról panaszkodott, hogy újságíró, média frontember létére csapnivaló a helyesírása, bár fogalmazni – ezt én is láttam, hallottam – csodálatosan tud. Amikor megkérdeztem, kiderült, hogy édesanyja kevés iskolájú roma asszony, nagyon rossz hangsúllyal beszélt magyarul, a fiú pedig később intézetbe került.

Egyszerűen arról van szó, hogy azok, akik nem a megfelelő korban találkoznak a magyarral, annak hangsúlyaival, sokkal nehezebben válnak jó helyesíróvá, mint azok, akik annak idején szép hangsúlyozású beszédet hallottak.

Gáspár Katalin
grafológus-természetgyógyász
www.grafologus.hu