Ötéves koromban robbant be az életembe az álom mint meghatározó élmény. Három hete feküdtem kórházban ételmérgezés miatt, fizikailag egyébként remek állapotban. Ott ért az első rémálom: egy farkas fel akart falni. Tudtam: álmomat nem elfelejteni, hanem megérteni akarom.

Ettől a naptól kezdve minden reggel ébredés után visszaidéztem az álmomat, mintha végignéznék egy filmet, aminek az imént még a szereplője voltam. Eleinte csak izgalmas időtöltés volt. Nem tudtam még, hogy miért van erre szükségem, de rászoktam, és vártam az esti lefekvéseket annak ellenére, hogy az álmaim általában rémesek, félelmetesek voltak. Csodálkoztam, hogy rajtam kívül senkit nem érdekelnek, pedig nagyon szerettem elmesélni. Anyám néha unottan meghallgatott, de jelentőséget egy álomnak sem tulajdonított. Az én gyerekeim már szerencsésebbek.

Nincs jelentősége?

Nem akartam elfogadni, amit anyám később mondott, hogy az álom az idegrendszer éjszakai kisülése, melyben a nappali ingerek és képek véletlenszerűen összeállva megismétlődnek. Fiziológia, semmi más. Tudtam: ennél több kell legyen, s hogy semmi nem véletlen. Tudni akartam, miért üldöz a farkas, miért törnek rám rablók, miért akarnak megölni, miért nem ér össze a lépcsősor, miért megy el a lift oldalra, éreztem, hogy mindez összefüggésben van azzal, amilyen és ahogyan vagyok.

El voltam keseredve, mert akárkit kérdeztem, mindenki a vállát vonogatta. Pedig ők is álmodtak, sokan hasonlókat. „Ez csak álom, nincs semmi jelentősége.” Nekem volt, és ettől másnak, magányosabbnak, de kicsit gazdagabbnak is éreztem magam. Büszke voltam az álmaimra, az alkotásaimnak tartottam őket. Hogy léphettem volna át rajtuk vállvonogatva? Szörnyű pocsékolásnak éreztem volna.

Vártam, reméltem, hogy eljön majd az én időm, amikor érteni fogok az álmokhoz, és nem kell másokat zaklatnom velük. Ezért jó néhányat leírtam már serdülőkoromban, a legkorábbiakat emlékezetből.

Nyilvánvaló volt, hogy pszichológusnak kell lennem, hiszen nemcsak az álmokat akartam érteni, hanem mindent, ami az emberi lélekben – leginkább persze bennem – zajlik. Merthogy nem értettem semmit. Évekig nem találtam szakirodalmat, ami az álommal foglalkozott volna.

Húszéves koromban szamizdat kiadványban megjelent Sigmund Freud Álomelemzés című könyve. Azonnal megvettem, azt hittem, végre mindent megtudok, de nem kaptam elfogadható válaszokat. Sőt felbosszantott, mert Freud majd´ minden álmot és annak részleteit szexuális tartalommal ruházott fel. Márpedig az enyéimet nem lehet csak így elintézni! – gondoltam.

Jung kulcsa az álmok megértéséhez

Az egyetemen négy év alatt talán el sem hangzott a szó, hogy álom, mintha nem is a pszichológia témakörébe tartozna.

A rendszerváltás után végre elkezdték kiadni C. G. Jung műveit, és megtörtént, amire húsz éve vágytam: kulcsot kaptam tőle és tanítványaitól az álmok megértéséhez. Addigra magam is rájöttem egy s másra, például, hogy minden álomszereplő rólunk beszél, ami egyezett a jungi gondolatokkal. Nem kész kliséket kínál, mint a ma megjelenő szimbólumjegyzékek garmadája, hanem szemléletet, amelynek alapján magam tudom feldolgozni az álmokat. Nagyszerű élmény volt, ahogy egyre jártasabb lettem az értelmezésben, hasonlatosan egy nyelv elsajátításához. Ma már legtöbbször úgy érzem, szinte anyanyelvi szinten végzem a „fordítást”, ami nem jelenti azt, hogy nem maradnak homályos részletek, vagy nem „fordítok” néha rosszul valamit.

Ezt a módszert bárki megtanulhatja, ha a jungi szemléletet magáévá teszi, és nagyon sok álmon gyakorol, ahogy teszem én is évtizedek óta.

Eközben két érdekes jelenségre figyeltem fel. Amikor túl sokat vagy túl erőszakosan foglalkoztam az álmaimmal, hogy tudatosan használhassam őket, elkezdtek bosszantóan szökdösni előlem, mintha azt mondanák: „Hagyjál már békén, ne kutakodj, ne leskelődj annyit!” Ahogy vissza akartam idézni egy-egy álmot, ködbe veszett, láthatatlanná vált. Rájöttem, hogy nem szabad erőszakot tenni a tudattalan (tudatalatti) világán, „a császárnak meg kell adni, ami a császáré”. A másik (nem is annyira) érdekes jelenség, hogy leírva sokkal könnyebb megfejteni az álmainkat. Sokszor hiába rágódom rajtuk hosszan, nem esik le a tantusz, de amint elkezdem írni, szavanként világosodik meg a jelentés, és a részletek értelmet nyernek.

Ahány álomfejtő, annyi fordítás

A fordítói hasonlatnál maradva: ahány álomfejtő, annyi fordítás, de aki a módszert elsajátította, a lényeget vissza tudja adni.

Természetesen rengeteg olyan egyéni és szokatlan szimbólum van, amit az álmodó segítsége nélkül egyetlen álomfejtő sem értelmezhet, ilyenkor az álmodónak kell tovább gondolnia, pontosabban asszociálnia az adott képet. Ugyanígy igaz az is, hogy az álom kontextusából kiragadva egyetlen részlet sem értelmezhető.

Gyakran álmodunk rég elfelejtett ismerősről, akinek nem volt nagy jelentősége az életünkben, nem értjük, most mit keres mégis az álmunkban. Ilyenkor csak le kell írni azt a néhány szót, ami az illetőről elsőnek eszünkbe jut, a személyt el is felejthetjük. Például Jóskáról álmodtam, akit harminc éve nem láttam, néhány évig az osztálytársam volt. Mi jut eszembe róla? „Na várjunk csak… igen… megvan, a Jóska dadogott, és ezért csúfolták!” Ezután biztos lehetek benne, hogy mostanában problémám van az önkifejezéssel, és megvetem magam emiatt, vagy félek, hogy mások megvetnek. Ezt a problémámat hivatott Jóska megjeleníteni álmomban. Ennek nem mond ellent az sem, ha Jóskával másnap „véletlenül„ összefutok. Minden mindennel összefügg – ez a holisztikus szemlélet nagyban megkönnyíti az álmok megértését is.

Az álmoknak nemcsak képi, hanem történeti (dinamikai) jelentésük is van. Jelzik a lelki jelenség (konfliktus, sérelem, komplexus) kialakulásának előzményeit és a megoldás módját is, persze gyakran nagyon is rejtélyesen kódolt formában. Az álmodó döntése, akarja-e dekódolni vagy sem. Ha nem igazán akarja, akkor nincs az az álomfejtő, aki elhiteti vele, hogy ezt vagy azt jelenti az álma. „Marhaság!” – legyint rá könnyedén az álmodó, és igaza van – szimbolikusan. Marhaság, hogy olyasmivel akarják szembesíteni, amit ő nem akar. Egészséges embernek megvan az istenadta énvédelmi képessége, hogy nem hagy magára erőltetni olyasmit, aminek a befogadására nem kész, de az álomfejtőnek tekintetbe kell vennie, hogy nem mindenki egészséges.

Többszintű jelentéstartalom

Jung felfogásában az álmok legtöbbjének többszintű jelentéstartalma van: egy felszíni, ami a hétköznapi életre vonatkozik; egy mélyebb, ami az ember közelmúltjában gyökerezik; egy még mélyebb, amely személyiségjegyet jelenít meg, a legmélyebb szint pedig a kollektív tudattalané. Ez az archetípusos réteg csak nagyon kevés álomban ismerhető fel, és minden emberben közös.

Az álmok 80 százalékához megfejtési kulcsot ad, ha minden egyes szereplőt az álmodó saját személyiségrészének tekint. Leggyakoribb megjelenési formája ennek a „jó” és a „rossz” találkozása az álomban. Vagy ahogy Jung nevezi, találkozásunk a saját árnyékunkkal.

„Valaki bántani akart, elszaladtam, mindig utolért, végül szembefordultam vele, elkaptam a nyakát, és addig fojtogattam, amíg hörögni nem kezdett, de még utána rántottam rajta egyet, hogy biztosan meghaljon, mert nagyon féltem tőle.” Ha tapasztalatlan az illető, hiheti, hogy holnap rátámad valaki, vagy hogy valami elfelejtett gyerekkori emlék bukkant fel. Pedig „csupán” arról van szó, hogy az álmodónak most van gondja a saját agressziójával. Nem képes elfogadható formában megvédeni magát a külvilágtól, mert nem vállalja saját haragját, dühét vagy gyűlöletét, amit mások iránt érez. Attól fél, hogy ölne vele. Elmenekül az ilyen érzései elől, de ez csak ideig-óráig sikerül, mert azok szinte üldözik és fojtogatják őt. Szenved ettől (nyilván bűntudata van a saját agressziója miatt), egy rántással kiiktatná az életéből. Álmában két legyet üt egy csapásra: kinyírja az üldözőjét (megvédi magát), és végre alaposan levezeti az agresszióját is. Ha ezt nem tudatosítja magában, akkor kénytelen lesz a továbbiakban is menekülni és gyilkolászni álmaiban. Ha ettől meg akar szabadulni, akkor első lépésként fel kell vállalnia a haragját, a negatív indulatait, utána meg kell tanulnia azokat elfogadható formában megfogalmazni, nem késleltetve, hanem aktualitásuk idején.

Megértem, hogy az ilyen megfejtésekből sokan nem kérnek, nem is szoktam senkire ráolvasni. Az itt leírt álom a sajátom, a benne felmerülő esetleges hasonlóság bárki álmával a véletlen műve! 🙂

Egy régi vicc frappánsan megfogalmazza, hogy az álmok mirólunk szólnak. Fiatalasszony azt álmodja, hogy meztelenül rohan az erdőben egy szatír elől. Mikor már nem bírja tovább, megáll, és zihálva, rémülten kérdezi a férfitól: „Mit akar tőlem?!” Mire a férfi: „Én tudjam? Hiszen maga álmodja!”

Értelmezés és intuíció

Sokan kérdezik, honnan tudom, hogy helytálló-e az értelmezésem. Sehonnan! Azt csakis az álmodó tudhatja. A helyes megfejtés legjobb bizonyítéka, ha rövidesen megjelenik egy álomban, esetleg változást okozva.

Minden tapasztalatom és szakirodalmi ismeretem ellenére alapvetően intuitíven elemzem az álmokat, és gyakran fordul elő, hogy nem érzek semmit velük kapcsolatban. Mintha kínaiból kéne fordítanom. Ilyen esetben beszéltetem az illetőt az adott témáról, és egy idő után magától előbukkan a jelentés, a szavak közé rejtve. Máskor olyan egyszerű a fordítás, hogy folyékonyan jön a megfejtés, aztán másnap visszaolvasva döbbentem látom, hogy a lényeg kimaradt. Egyszerűen nem vettem észre. Hiszek benne, hogy ki is kellett maradnia, talán ártottam volna vele, ha meglátom és közlöm az illetővel.

Nem tartom magam tévedhetetlennek, sőt világosan látom, hogy milyen keveset tudok. Minél több álmot fejtek meg, annál jobban látom a lehetőségek végtelenségét, s annál kevesebbnek a saját tudásomat.

Ezért semmi mást nem ígérek a hozzám fordulóknak, mint hogy a sok évtizedes tapasztalatom, a szakismeretem és az istenadta adottságom alapján elmondom, hogy én mit gondolok az álom kapcsán, a többi az ő dolga. Nem adok olyan értelmezést, amely nem követeli meg az álmodótól, hogy maga is elgondolkozzon, és belenézzen a saját lelkébe.

Szándékomban áll egy sorozat elindítása az interneten, amelyben a leggyakoribb és jellegzetes álomtípusok szerepelnek a hozzájuk fűzött magyarázattal. Ezek alapján ki-ki a maga egyedi álmát értelmezheti.

Jó éjszakát kíván:

Zágon Judit
kézműves, pszichológus
http://web.axelero.hu/pszichoglass/frames.htm
Tel.: (20) 397-0611.
E-mail: pszichoglass@t-online.hu

Ajánlott szakirodalom:

ÁLOM TÉMAKÖRBEN:
C. G. Jung: Az ember és szimbólumai (Göncöl Kiadó, 2000)
C. G. Jung: Álom és lelkiismeret (Európa Könyvkiadó, 1996)
Marie-Louise von Franz: Az árnyék és a gonosz a mesében (Európa Könyvkiadó, 1998)
Marie-Louise von Franz: Archetípusos minták a mesében (Édesvíz Kiadó)
Marie-Louise von Franz: Női mesealakok (Európa, 1995)
Marie-Louise von Franz: Az álmok útján (Ursus-Libris, 2006)

A HOLISZTIKUS SZEMLÉLETRŐL:
Hermész Triszmegisztosz művei
László Ervin: Kozmikus kapcsolatok (Magyar Könyvklub, 1997.)
C. G. Jung tanulmányai a szinkronicitásról