Az álmodás műalkotás. Álmaink: megannyi művészi alkotás. Az álomfejtés hasonlatos a műalkotás elemzéséhez. És körülbelül akkorát lehet benne tévedni vagy vitatkozni is. Ha az ember ismeri a „szerzőt”, adott esetben saját magát, akkor a „műelemzés” is könnyebben megy.

Ahogy a versek (képek) között vannak önmagukért beszélők és vannak talányosabbak, amelyeket csak a szerző vagy még ő sem tudna megmagyarázni, ugyanúgy az álmok is lehetnek világosak vagy rejtélyesek, sőt megmagyarázhatatlanok.

Távolságtartás

Fontos szem előtt tartani, hogy az álmokat ne vegyük szó szerint. Nagyon ritka az úgynevezett jósálom, az álmodó emberek javarésze úgy éli le az életét, hogy egyetlen álma sem vetíti előre a jövő eseményeit, hanem „mindössze” a jelenlegi testi-lelki állapotát mutatja meg, vagy a jövőről (vagy a múltról) alkotott pillanatnyi belső képét, ami lehet, hogy másnapra megváltozik.

Kés a torokban

Huszonegy éves leány:
Egy kés volt beleszúrva a torkomba, én magam szúrtam bele. Nem volt semmi bajom, kaptam levegőt, tudtam beszélni, de tudtam, hogy nincs rendjén, hogy egy kés áll ki a torkomból. Nem mertem elmenni kórházba, mert féltem, hogy műtét közben meghalnék. Megpróbáltam magamnak kihúzni, és mivel nem fájt, kihúztam. Csakhogy erre elkezdett vérezni a torkom, és a tüdőm telement vérrel, és én elkezdtem haldokolni, miközben az édesanyám azt mondta, hogy most kiköhögöm, és aztán rendben leszek, de én tudtam, hogy a vérzés nem fog elállni és én szépen megfulladok.

Ez az álom nem azt jelenti, hogy az illető életét veszély fenyegeti, netán tüdővérzése lesz, vagy urambocsá´ elvágják a nyakát, vagy öngyilkossági szándéka lenne, hanem hogy az álmodónak aktuálisan az önkifejezéssel van gondja, éppenséggel demonstratív módon nem vállalja a szókimondást, fenyegetésben tartja saját magát: saját torkára tette a kést. Ugyanakkor mára tisztába jött vele, hogy ez így nincs rendjén. Rászánta magát arra, hogy ezt az önkéntes „némaságot” feladja, s ez nem okoz neki nehézséget. De a következményeket rettenetesnek látja. Attól fél, elvérzik a beszédben. Ismerős a kifejezés: elvérzett a vizsgán. Talán attól fél, hogy ha szabad folyást enged a vérének (vagyis annak, amit a szíve diktál), akkor leszerepel, nem tud helyt állni az életben. Az édesanyja láthatólag a segítségére van, de ő egyelőre nem hisz neki. Az álom összességében önbüntető, autoagresszív hajlamot is mutat, melynek szelídebb éber formái a körömrágás, hajhúzogatás, sebletépés…

Az álomfejtés során tudni kell, hogy mindig az adott állapotról szól, nem valami végleges és végzetes dologról. Ezért hiba álomra építeni döntéseket.

Szabad asszociáció

Aki rászánja magát, hogy saját álmát egyedül megfejtse, annak érdemes a szabad asszociáció módszerét alkalmaznia. Ellazult állapotban, lehetőleg még csukott szemmel, engedve, hogy a belső képek szabadon áramoljanak, végignézi újra az álmát, és megpróbálja kitalálni, milyen érzését, helyzetét jeleníti meg. Ahol elakad, vagy nem érti, hogy kerül oda az adott tárgy, ember, helyzet, fenti példánkban mondjuk a tüdő, ott megáll, és engedi, hogy eszébe jusson bármi arról a dologról. Szavak, képek, érzések, szagok, emlékek, akármi… Ha nem görcsösen keresgél, akkor magától jön a megoldás, sokszor úgy, hogy újra elalszik, és a következő álomban választ kap. Vagy a képsorok végén eljut egy emlékhez, amit már rég elfelejtett, de a hatása megmaradt. Vagy felbukkan benne egy érzés, amiről nem is gondolta, hogy fontos lehet. Az álmokat nemcsak imaginációval (képalkotással) és asszociációval, hanem racionálisan értelmezve is megfejthetjük, mondhatni kilogikázhatjuk. Beállítódás kérdése, ki milyen lelki, szellemi munkával szeret dolgozni.

Azonban ne felejtsük el, hogy az álmon erőszakot tenni nem lehet, a túlzott értelmezési görcs károsabb, mint hasznos. Az álmok javarészének nincs különösebb jelentősége, épp csak finoman kiegészítik a nappali funkcióinkat. Olyankor érdemes egy álmon elgondolkodni, ha kiemelkedik a többi közül, és szinte kiáltva igényli a foglalkozást. A legtöbb ember ezt megérzi, felébredve tudja, hogy ma valami fontosat álmodott.

Népi bölcsességek, szólások

Sokat segít, ha jártasak vagyunk a népmesék, népi bölcsességek és szólások világában. Meggyőződésem szerint a meséken, legendákon, mítoszokon felnőtt régi nemzedékek nem fogadták olyan értetlenül saját álmaikat, mint a mai ember.

De még egy modern ember sem biztos, hogy körülnéz, ha azt hallja, más szemében a szálkát is, a sajátjában a gerendát se veszi észre, és nem keresi az embert, akinek egy gerenda lóg ki a szeméből, hanem sejti a szimbolikus jelentést. Valahogy így van az álmokkal is. Az időtálló népi bölcsességben és tapasztalatban megbízhatunk, sőt sok embernek ezek beépültek a tudattalanjába is, és álmaiban használja őket. Csak remélni merem, hogy a gyerekeinek is továbbadja.

Aki sok szólást és közmondást ismer, bizonnyal az álomfejtés is jobban megy neki. Rengeteg tárgy, testrész, tulajdonság jelenik meg a szólásokban, s az ott betöltött szerepük gyakran hasonlatos az álombeliekhez. Vaskalapos, Kimutatja a foga fehérjét, Kéz kezet mos, Beleüti az orrát valamibe, Égnek áll a haja, Füstöl a feje, Szikrákat hány a tekintete, Lebeg a föld felett, Nincs ki a négy kereke… Ha ilyeneket látunk álmunkban, a jelentésük is hasonló lesz, mint a beszédben.

Az ördög a részletekben alszik, ami az álmok esetén százszorosan igaz.

Az álmok leírása

Az álmokat, főleg ha jelentősnek, szokatlannak vagy érthetetlennek érezzük őket, érdemes leírni, nemcsak azért, hogy megörökítsük, hanem a megfejtés céljából is. Gyakori élményem, hogy reggel próbálom fejben megfejteni egy álmomat, nem áll össze a kép, de ha nekiülök leírni, közben automatikusan jön a megfejtés. Főleg akkor, ha igyekszem részletesen, pontosan, mégis spontán kifejezni magam. Mondjuk, álmomban látok egy furcsa szerkezetet, nem tudom, hogy mit szimbolizálhat, de miközben írom, és egy-egy jelzőt használok hozzá, kirajzolódik egy szülőágy képe, amelyből gyerekek potyognak ki, pedig álmomban semmi ilyesmi nem fogalmazódott meg. Ez a módszer helyettesítheti a szabad asszociációt, főleg, ha törekszünk a kapcsolódó érzelmek megragadására is.
Lássunk néhány konkrét álomtípust.

Repülőgép-becsapódás, bombázás

Az álmodó attól tart, hogy értelmileg nem tudja jól követni saját élményeit, ezért váratlan csalódás, kiszámíthatatlan esemény érheti őt, amire nem tud időben felkészülni. A felülről jövő vész az értelmi feldolgozás, a felettes énünk nehézségeire utal, gyakran a túlzott kontroll igénye következtében, amikor olyasmit is ellenőrzésünk alatt akarunk tartani, amit nem lehet.

Rendőr

Kivételes esetektől eltekintve a rendőr megjelenését álmunkban vehetjük szó szerint: ő a rend őre. Azt mutatja meg nekünk, hogyan viszonyulunk a rendhez, a szabályokhoz. Lelkünk mélyén lázongunk valami ellen, de saját felettes énünk rendre utasít, és betartatja velünk saját törvényeinket, amiket éppen szívesen megszegnénk.

Ellenőr

Sok ember álmodja rendszeresen, hogy jön az ellenőr és neki nincs jegye. Azt árulja el az illetőről, hogy milyen tudattalan eszközökkel szeretne kibújni a „fizetés” alól, vagyis az alól, hogy a cselekedeteiért vállalja a felelősséget. Az ellenőrös álmok többnyire arról szólnak, hogy szeretnénk felelőtlenül, a következményekkel való állandó számolási kötelezettség nélkül lazán élni, de az önkontroll ezt nem engedi. Vagy nem egészen.

Egy tizennyolc éves kamaszlány azt álmodta, hogy nem volt jegye a buszon, amikor jött az ellenőr, erre kutakodni kezdett a zsebeiben, végül egy csoki akadt a kezébe, azt adta oda az ellenőrnek, aki el is fogadta.

Ez arra utal, hogy az álmodó nem akar a vele szemben támasztott igényeknek megfelelni, nem akar számolni cselekedetei következményeivel, ódzkodik a felelősségvállalástól, s ha emiatt bajba kerül, akkor kedves (édes) szóval, hízelgéssel oldja meg a helyzetet, lekenyerezve a számon kérőt. Láthatólag ez bejáratott módszere az álmodónak, hiszen az ellenőrrel el tudja ily módon rendezni az ügyét. Ez manipulációs tehetségre vall.

Nem nyílik a szem

Az álmodónak arra az aktuális gondjára utal, hogy valamit szeretne meglátni, rálátni, átlátni stb., de ez akadályba ütközik. Vagy éppen nem akar meglátni valamit, amiről tudja, hogy látnia kellene. Szeretné érteni a dolgait, de nem megy. Az álombeli helyzettől függően azt is jelentheti a csukott szem, hogy az álmodó „szemet hunyt valami felett”. Ehhez hasonló a jelentése villanyok működésképtelenségének: az álmodó képtelen megvilágítani önmaga számára az őt ért élmények értelmét. „Sötétben tapogatózik”. Előfordul, hogy egy helyzet vagy egy tárgy éles fénybe kerül az álomban, vagyis az álom „rávilágít a lényegre”.

Saját autó, motor, ló, kerékpár stb.

Ezek a saját aktivitásom, a mozgékonyságom, a haladásom szimbólumai. Bármi probléma a személyes járművemmel az álmomban arra utal, hogy jelen állapotomban problematikusnak érzem az aktivitásomat, a haladásomat. Hangsúlyoznom kell, hogy álombeli járművem gondja, akár összetörése, sérülése, szétesése nem jelenti azt, hogy én magam össze fogok törni, sérülni, szétesni, hanem hogy úgy érzem, ahhoz képest, amilyen aktív (eredményes) szeretnék lenni, nem működöm elég jól. Tehát a saját elégedetlenségemről álmodok, nem pedig tényleges teljesítményről. Ha lelkesen nyargalászok a mezőn álmomban, akkor nyilván elégedett vagyok a mozgékonyságommal, de ha kiesik a biciklim kereke, akkor úgy érzem, leblokkoltam, vagy valaki leblokkolt engem. A körülmények elárulják, mit gondolok erről.

Barlang

Közismert szimbóluma a magánynak, a világtól való elzárkózásnak, a tudattalannak, a legbelső, rejtett énünknek. Például, ha valaki álmában az üldözői elől barlangba bújik, arra következtethetünk, hogy a nehézségek elől hajlamos a magányba menekülni, vagy az agresszió(ja) ellen úgy védekezik, hogy begubózik, elrejtőzködik mások elől…

Pince

A pince a tudattalanunk helyszíne, amelyet kitöltenek a múlt elfeledett emlékei. Ha valaki álmában lemegy a pincébe, akkor a gyerekkorába vagy a gyerekkorában eredő érzelmi világába tesz betekintést. Az ott talált tárgyak, lények a gyerekkori emlékek maradványai, melyeknek valami mondanivalója van a jelen számára. Gyakran egy csapóajtó vagy retesz jelzi a pincelejáratot, amely nem nyílik, ebből arra következtethetünk, hogy az álmodónak igénye lenne a múlt feldolgozására, de valami miatt nem hozzáférhetőek az emlékei.

Kamaszkorom végén az egyik álmomban az üldözőim ahelyett, hogy megöltek volna, egyszer csak lesétáltak az erdőben egy pince-étterembe, ami egyúttal népművészeti hely is volt, s onnan visszajőve mind átnyújtott egy apró alkotást a békülés jeléül.

Ez volt az első megoldott álmom életemben, s ma már tudom, hogy azt jelentette, rájöttem: a saját indulataim, haragom, agresszióm s a világgal való harcban állásom megoldása a kreativitásban rejlik, amely öröklött, ősi adottságom, ősi energiaforrásom, táplálékul szolgál nemcsak magam, hanem mások számára is. (Harminc éve iparművészként /is/ keresem a kenyerünket, amiről akkor még sejtelmem sem volt.)

Múzeum

Amíg a pince a személyes tudattalan helyszíne, s ebben az értelemben képviseli a múltat, addig a múzeum a múlt nyilvános része, ami mások számára is látható, hozzáférhető, tehát nem rejtett és nem is tudattalan. Vagyis álomban sem jelent mást, mint a valóságban: tudatosan őrzött emlékeim tárhelye. A múlt kiállítása.

Padlás

A felettes énünk, a szellemi oldalunk és a racionalitásunk helyszíne. Itt tároljuk a szerzett, tanult dolgokat, a tudatos tapasztalatokat. Akinek álmai gyakori helyszíne a padlás, az hajlamosnak látszik az érzelmi átélés helyett felülről, racionálisan szemlélni a világot és saját dolgait.

Torony

Túlzott szellemi magaslatra utal. (Ritka esetben elfogadom Freud magyarázatát, aki szerint minden, ami hegyes és hosszú, fallikus szimbólum.) Utalhat a hétköznapi valóság lenézésére, önmagunk mások fölébe helyezésére, vagy egyéb felülemelkedésre. Elefántcsonttoronyban élni…

Felhő

A felhő már nem is szellemi magaslatot jelent, hanem a valóságtól való irreális szellemi vagy vallási elrugaszkodást. Felhők között jár…

Analógiás gondolkodás

Az álom helyszíne árulja el, hogy életünk mely területéről van szó, a szereplők, hogy mely személyiségjegyünk, tulajdonságunk vagy valakihez fűződő viszonyunk kerül górcső alá, a helyzetek pedig a lelki működésünk dinamikájára, a történéseinkre utalnak.

Az álomfejtés során – mint a fentiekből kiderül – az analógiás gondolkodásnak nagy szerep jut. Ez fejleszthető, gyakorolható, elsajátítható képesség, ráadásul remek szórakozást nyújthat, amikor első látásra össze nem illő dolgok között képesek vagyunk meglátni az összefüggést. Ez a humor lényege, amely szintén megkönnyíti az álomfejtést.

Barátnőm meséli az álmát: Szaladtam a kedvesem felé, akit nagyon szeretek, de útközben megbotlottam… Kérdezem tőle, hogy ha tényleg olyan nagyon szereti a kedvesét, akkor miért akarja megcsalni, vagy netán már meg is csalta?

– Jesszusom, ezt honnan tudod, hiszen senkinek sem mondtam el! – feleli.
– Dehogyisnem, éppen az imént mesélted el: „szaladtam felé, de megbotlottam”.

* * *

Sorozatom következő részében ilyen témájú álmokról írok: kórház, műtét, sérülések, állatok, cselekedetek.
Hozzászólásokat, javaslatokat és álomtípusokat várok szeretettel:

Zágon Judit
kézműves, pszichológus
http://web.axelero.hu/pszichoglass/frames.htm
Tel.: (20) 397-0611.
E-mail: pszichoglass@t-online.hu

(Folytatjuk)