Indulat, üldözés, gyermekkori gyökerek

Könnyebb az álomfejtést gyakorlatiasan tanulni, akárcsak a nyelvet, használat közben. Ezért a mostani fejezetben nem elvont szó- és képjelentéseket adok meg, hanem konkrét álmokat bocsátok közre megfejtési javaslattal.


Eddig ismerkedtünk az álomfejtés elméletével, majd a gyakoribb szimbólumokkal, aztán egyszerűbb képsorok jelentésével, végül rövid álmok leegyszerűsített megfejtésével. Most pedig egy-egy részletes álmot teszek közzé az álmodók hozzájárulásával és a hozzá tartozó megfejtéssel.

Az óriás-elementál

(23 éves fiatalasszony – Rebeka – álma)
Egy kisebb társaságban voltam, ahol hirtelen a semmiből (dimenziókapun keresztül) megjelent néhány óriás-elementál (ősi és gonosz fajzatok), és módszeresen halomra öltek mindenkit.
Én félig begurultam egy ágy alá, így az elementál (akik nem túl okosak) nem tudta, hogy meghaltam-e. Úgy döntött, hogy a biztonság kedvéért rálép a lábamra teljes erejével. Arra gondoltam, hogy ha kibírom ordítás nélkül, hogy szilánkosra töri a lábam, talán életben maradok.
Már emelte a lábát, amikor az egyik irányítója, egy ember, mondta neki, hogy hagyjon.
Ugyanekkor elvégzett egy időugrás varázslatot, és visszamentünk a múltba, nem sokkal a támadás előttre. Ott mondta, hogy tűnjek el gyorsan, mielőtt jönnek a szörnyek. Összepakoltam, és szóltam a két testvéremnek, Lilinek és Mikinek, hogy jöjjenek, elmeséltem nekik a történetet. Beültünk egy kocsiba, Miki vezetett (14 éves), bár jogsija nem volt, és elindultunk.
Egy idő múlva rájöttem, hogy eszükben sincs menekülni, csak a diliházba akarnak elvinni, hisz megőrültem. Próbáltam őket meggyőzni, hogy már rájöttem, hogy csak álmodtam, és nem kell fáradni miattam, de nem álltak meg, így hát kipattantam a mozgó autóból és elindultam visszafelé. Már-már én is elhittem, hogy álom volt, de közben lelkiismeret-furdalásom támadt, hogy ott hagytam a testvéreimet, hiszen nem tudnak vezetni, ha balesetet szenvednek és meghalnak, az én hibám lesz.

Az álom megszemélyesít egy nehéz érzelmet, amellyel Rebeka ez idő tájt küzd, megmutatja az ahhoz fűződő viszonyát és a megoldási stratégiákat. Melyik ez az érzelem?

A Harag, mely Rebeka szerint: kiszámíthatatlan, ősi, gonosz, buta gyilkos… Eszerint nem tudja kezelni, veszélyesnek érzi, elsősorban magára nézve. Attól fél, ha nem uralkodik rajta, az életébe kerülhet. És másokéba.

Az indulat-kezelésre (ős-elementál) Rebeka megoldási stratégiája a halottnak tettetés, vagyis az érzelmek tökéletes titkolása, még ha a fájdalom pokoli is. Ez ideig-óráig beválhat, hiszen a primitív indulat (az elementáris harag, a gyűlölet) felsőbb, emberi (!) utasításra odébb áll. Rebeka azonban tudja, hogy ez csak alkalmi megoldás, valójában vissza kell menni a múltba ahhoz, hogy a jövőben elkerülje a katasztrofális indulati konfliktust.

Nem kell messzire mennie, csak a közelmúltba, amikor elköltözött otthonról (összepakolt). A két testvérét érzelmileg át akarta menteni jelen életébe, talán a gyermeki létét megőrizendő…

Ez azonban nonszensz (őrület), hiszen azoknak eszükben sincs menekülni otthonról…

Az álmodó úgy érzi, a testvérei nem értik őt, hiába magyarázkodik (kommunikációs nehézség lehet köztük). Nem akar a terhükre lenni. Bűntudata van miattuk, talán az irántuk táplált elfojtott harag miatt, amiért ők még ott(hon) lehetnek… Talán – legidősebbként – vezető szerepe volt a családban, s ennek elvesztése érzelmileg megingatta… Nem tudja, hogyan képesek nélküle tovább élni…

Ilyesféle kérdések s hozzá tartozó indulatok feszíthetik a fiatalasszonyt, aki éppen gyermeket vár. Ez végérvényesen a gyerekkori családi egységből való kikerülést jelenti, s egy új egység létrehozásának feladatát, amely nem könnyű és sok riadalmat okozhat…

Nem emlékszünk a régi érzelemre

Elképzelésem szerint az álmainkban megjelenő megszemélyesített indulat, a minket üldöző gyilkos olyan gyerekkori érzelemből származik, amire nem emlékezhetünk, hiszen nem értettük.

A gyerek, ha nagyon haragszik, úgy képzeli, ölni tudna vele, s ha a haragját kifejezheti, hamar megtanulja, hogy az múlandó és megfér a szeretettel. Ha azonban a szülő vagy a szeretett személy ezt nem tudja kezelni, megtiltja vagy megijed tőle („hát nem szereted anyucit?”), akkor összezavarodik a gyerek, ahogy attól is, ha a szülő haragja nem világos számára. A szülők a felelősek azért a tévképzetért, hogy a harag összekapcsolódik a nem szeretéssel. És a szülők szülei… És így tovább.

Generációról generációra gyűrűzik a harag titkolásának álszent kényszere, mintha azzal, hogy titkolunk valamit, meg tudnánk szüntetni. A titok, mert ismeretlen s mégis VAN, mindig félelmetesebb, mint az ismert rossz.

A gyerek azt hiszi, ha nem helyesen érez és viselkedik, elvesztheti a szülői szeretetet, ami számára egyenlő a halállal. Így kapcsolódik össze a harag és a halálfélem.

A megoldás minden esetben a tudatosítás, a titok feltárása, az érzelmek tudatosítása, ami nem feltétlenül azok kiélését jelenti.

* * *

Szeretettel várok további álmokat és a velük kapcsolatos kérdéseket nyilvános megfejtésre, természetesen név közreadása nélkül.

Zágon Judit
kézműves, pszichológus
http://web.axelero.hu/pszichoglass/frames.htm
Tel.: (20) 397-0611.
E-mail: pszichoglass@t-online.hu

(Folytatjuk)