Ahogy a mesevilág is szívesen használja az állatokat önkifejezésre, úgy az álmokban is gyakran osztjuk ki rájuk egyes szerepeinket. Két álmot adok most közre, melyekben az álmodók igazi mesebeli helyzetben dolgozzák fel belső vívódásaikat.

A medve – Eszter álma (45 éves)

Gyerekkori lakásomban jártam, eleinte csak nézője voltam az eseményeknek. Az egyik szobában egy hatalmas medve lakott. Aki bement oda, észre sem vette őt, a medve meg széttépte. Végül amikor egy sánta szerencsétlent is szét akart tépni, előléptem a háttérből, magamra vontam a medve figyelmét, és odacsaltam. Tapsoltam neki, tenyerembe fogtam a pofáját, és „enyém piszéztünk”, mint a gyerekekkel, bár közben becsuktam a szemem, mert azért én is féltem tőle. Kiderült, hogy szelíd jószág, csak törődni kell vele.

Este lévén, szépen lefektettem az ágyamba aludni, odabújtam a finom, puha bundájához, azonnal elaludt, mint egy gyerek. Aztán hallottam, hogy megjöttek a szüleim, aggódtam, biztos fel lesznek háborodva, hogy az ágyamba vettem a medvét, hiszen a másik szobában van a helye magányosan, de elhatároztam, hogy kiállok érte, és közlöm velük, hogy ez már az én medvém, nem szólhatnak bele.

Kedves Eszter, gratulálok! A jelek szerint már fel mered vállalni „medveségedet”, vállalod érte a felelősséget. Mit jelent ez? Gyerekkorodban úgy érezted, nem figyelnek rád eléggé, nem törődnek veled, nincsenek rád tekintettel, ez néha ijesztő dühöt váltott ki belőled. Aztán a szerencsétleneken való segítésben végre fontosnak érezted magad, ez megszelídített. Saját magadra is kezdtél figyelni, törődtél végre a saját lelkeddel. Megértetted és elfogadtad magad az agresszióddal együtt, hiszen már tudod, hogy ha törődést kapsz, akkor szelíd vagy és melegséget árasztasz. A medve nagyon erős, meg tudja védeni a kicsinyeit, megbízható, játékos, puha… és ha ellenséget sejt, rettenetesen félelmetes tud lenni. Vajon mindez igaz-e rád?

Kedves Judit!
Mindez igaz. Bizonyos szempontból leírtad az életemet egy álom alapján, én is gratulálok. Most már, sok kudarc után valóban egyenesben vagyok, van részem törődésben és szeretetben. Egyetlen tétel nem állja meg a helyét: nem sejtek ellenségeket, s ha mégis, nem hiszem, hogy félelmetes lennék. Ámbár néhány éve ráborítottam az asztalt valakire, aki cigányozott… és jut eszembe, ha valaki a gyengébbet, kisebbet bántja, ma is odaállok elé, velem beszélje meg. Lehet, hogy olyankor félelmetes vagyok? Őket kéne megkérdezni.

A kislány és a sárkány – Laura álma (30 éves)

A Mindenek Felett Álló hajója úszik a Földközi tengeren. A fedélzeten két rab utazik: egy kislány és egy sárkány. A kislánynak egyszerre csak elege lesz a sárkányból, beledobja a vízbe. A hajó kapitánya dühös lesz, és a kislányt a sárkány után hajítja.

Erre viszont megharagszik a Mindenek Felett Álló. Utasítja a kapitányt, hogy hozza vissza a kislányt a tengerből. A férfi azonnal beugrik a vízbe és már hozza is a kislányt és a sárkányt is.
Ekkor valahonnan felülről elhangzik a kinyilatkoztatás:

„Világraszóló tévedés, hogy a tengerek vizeit – a Földközi-tengerről van szó – az őt körülvevő szárazföld jellege határozza meg! Nem! Saját belső törvényei vannak, amelyeket nem lehet kiszámítani és meghatározni a körülötte lévő szárazföld alapján!”

Kedves Judit! Nem vagyok álomfejtő és nem értek a szimbólumokhoz, de az az érzésem. hogy ez az álmom az emberi lét valamilyen ősi vagy spirituális nagy kérdését feszegeti. Vajon a kinyilatkoztatás valóban fentről jöhetett, vagy a saját belső hangom mondta? És mit jelenthet?

Kedves Laura! Számomra úgy hangzik, mintha egy belső tusakodást szeretne lezárni és az eredményt mások tudomására hozni, ezért a kinyilatkoztatás. Hagyatkozzunk a népmesékre, hogy megtudjunk valamit belső vívódásáról. A tüzet okádó sárkány a gonosz, a könyörtelennek tűnő agresszor, aki elrabolja a nőket, mert szüksége van szépségre, ha már neki nincs. A meseolvasó a leányt sajnálja, őt tekinti rabnak, pedig a sárkány is rab, saját vágyának a rabja, és ahogy sok meséből megtudjuk, a szép hölgy jócskán vissza is él ezzel, nem mindig kíméletesen. A mesében, amint az álmában is, a hölgy megszabadul a sárkánytól, amit Ön igazságtalannak tart (egyébként én is), hiszen neki is joga van az élethez. Része annak. Dühében a kapitány (a férfi, az ego stb.) a kislányt a sárkány után hajítja, alkímiailag akár egyesülhetnének is a tengervízben, ahogy a szépség és a szörnyeteg… A Mindenek Felett Álló parancsa az Élet, s aki az életet választja (a kapitány), az mindkettőt vállalja (sárkányt, kislányt), viszi az élet hajóján.

A kinyilatkoztatás azt jelentheti, hogy az emberi lélek, amely állandó kölcsönhatásban van az embert körülvevő földi társakkal, vagyis a társadalommal, attól még önálló lény, örök belső törvényekkel, vagyis szuverén személyiséggel. Ezt szeretné Ön a világ tudomására hozni, nyilván saját szuverenitásának védelmében.

Kedves Judit!
Igen, ezek valóban az én gondolataim, olyannyira, hogy az álom előtt nem sokkal vitatkoztam is erről. Valakinek, aki súlyos, negatív értékítéletet mondott másról, szenvedélyesen kifejtettem, hogy nincsen igaza, hiszen benne éppúgy lakozik rosszaság, mint abban, akit megítélt. Ő nem értett velem egyet, és ez bosszantott. Pedig én is hajlamos vagyok ítéletre, és dobnám ki a rosszat, a rútat, az enyémet is – olyan vonásaimról beszélek, amelyeket nem fogadok el, de attól még itt vannak velem. A sárkányból sejtheti, hogy melyek ezek. És igen, önállóságom védelmében gyakran konfliktusba kerülök, érdekes módon inkább magammal, mert nem tudom eldönteni, mennyit engedjek be kintről. Ha már döntöttem, nem kérdéses a kivitelezés. Köszönöm értő figyelmét.

Szeretettel várom továbbra is az Önök álmait, jó éjszakát kívánva:

Zágon Judit
pszichológus, iparművész
http://web.axelero.hu/pszichoglass/frames.htm
Tel.: (20) 397-0611
E-mail: pszichoglass@t-online.hu

(Folytatjuk)