A 21. század népbetegsége

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzése szerint évtizedünkben a gazdaságilag fejlett országok lakosságát az összes testi-lelki betegség közül leginkább a depresszió fenyegeti. Világjelenség a felgyorsult élettempó, a (történelmi léptékkel mérve) pillanatok alatt lezajló társadalmi és környezeti változások, amelyekhez az egyénnek rugalmasan és folyamatosan alkalmazkodnia kellene. Akik különböző okok (családi okok, az iskolai, anyagi háttér hiánya vagy pusztán saját habitusuk) miatt nem képesek felvenni a tempót, alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, menthetetlenül lemaradnak. Egy WHO-Világbank elemzés szerint a 15-44 éves korosztályban az összes megbetegedés és az azzal járó kieső munkaóraszám 30 százaléka eredeztethető a lelki problémákból. Ami ötször több, mint a szív- és érrendszeri problémák, illetve hét és félszer, mint a daganatos betegségek következtében keletkező veszteség.

A depressziós tünetegyüttesen a kutatók nem a klasszikus, klinikai meghatározást értik, hanem a tartós negatív érzelmi állapotot, a tehetetlenség és kontrollvesztés érzését, a befelé fordulást, a döntésképtelenséget, az önértékelési problémákat, az önvádat, a kilátástalan jövőképet. A depressziós ember a tehetetlenség érzésétől szenved, testileg, lelkileg inaktív, képtelen saját helyzetén bármit is javítani.

A torontói egyetem kardiológiai intézetének kutatásai azt bizonyították, hogy a szívinfarktuson átesett betegeket leginkább a depressziós tünetegyüttes veszélyezteti. Egy majdnem másfél évtizeden át tartó, viszonylag nagy tömegen végzett megfigyelés szerint a depressziósok ötször gyakrabban kapnak újból infarktust, mint lelkileg stabil társaik. Eredményeiket egy finn vizsgálat is alátámasztotta. Magyarországon egy 1988-ban végzett felmérés szerint a megkérdezetteknek az egynegyede állította, hogy vannak depressziós tünetekre utaló panaszai. 1995-ben 30,5 százalékuk nyilatkozott így, akik közül több mint 20 százalék azt állította, hogy közepesek vagy súlyosak a tünetei. Az azóta eltelt több mint tíz évben valószínűleg tovább romlott az arányuk.

A két említett felmérés között eltelt időszakban feltűnően több lett a depresszióra panaszkodó a segédmunkások és a nyugdíjasok között. A nyolc osztályt vagy annál kevesebbet végzettek között is számottevően több depresszióst találtak. A lelki betegség tüneteit hordozók aránya régiónként is változó: a Nyugat-Dunántúlon például valamelyest javult, a dunántúli megyékben stagnált, Észak- és Kelet-Magyarországon viszont megszaporodott a számuk a vizsgált időszakban. Az eredmények ismeretében elmondható, hogy az ország kettészakadása (sok egyéb mellett) a lelki egészség minőségének szempontjából is megtörtént.

Értékválság, kiürült kapcsolatok

A káros folyamatok megállításához, illetve visszafordításához a szakértők szerint feltétlenül ismerni kell azokat a pszichológiai tényezőket, amelyek azokhoz vezetnek. A háttérfolyamatok közül fontos szerepe van az értékválságnak, a társadalmi tradíciók megváltozásának, illetve eltűnésének, az emberi kapcsolatokban bekövetkezett változásoknak. Ezek a tényezők valamennyi önpusztító magatartásforma kialakulásában szerepet játszanak.

A kutatók leszögezik: az a közkeletű állítás, amely szerint a magyarok általános jellemzője a depresszió, nem igaz. Ezt vizsgálataik eredményei is cáfolják, hiszen azok éppen azt bizonyítják, hogy (különösen az idősebb korosztályoknál) jellemző tényező az erős teljesítménymotiváció, ami eleve kizárja a depressziós tünetegyüttes létét.

A gond azoknál a személyeknél jelentkezik, akiknél ez a motiváció valamilyen ok miatt nem tud kiteljesedni, illetve rossz irányba fordul, és ennek következtében az érintettek kudarcélmények sorozatával szembesülnek, amiből önértékelési problémák alakulnak ki. Ebből az okból erednek általában az idősebbek depressziós tünetei, a fiataloké pedig az életcél hiányából, az unalomból, az ürességérzésből. A pszichés problémák kialakulásában fontos szerepe lehet a cinikus, pesszimista életszemléletnek, az ellenséges habitusnak, a mások iránti általános gyanakvásnak, bizalmatlanságnak. A társas támogatás és a munkahelyi kontroll hiánya hasonló problémákhoz vezethet.

Lóránth Ida