Az archetípusok a tudatos szférán átszűrődve válnak a képalkotó tudat számára láthatóvá, azaz szimbólummá. Ilyen képek az asztrológia szimbólumai is, köztük a Hold, a mindent felvevő, a befogadó és megőrző archetípusa. Lássuk csak, hogy mi mindent jelképez a Hold.

Jelképezi az érzelem világát, az odaadást, a ragaszkodást, a gondozást, a táplálást, az érzések áramlását is. Egyben múltbeli élményeink és viselkedésmintáink szimbóluma is. Azon érzelmi mintáinkat jelképezi, melyek meghatározzák viszonyukat az életünkhöz. Olyan ösztönös reakcióinkra mutat rá, amelyek általában gyermekkorban jobban láthatók, mint később, felnőttként, amikor már a tudatos én ellenőrzése alá kerülnek.

A Hold archetípus témája a biztonság, a védettség. A Hold házhelyzete egy születési képletben (radix) utal arra az életterületre, ahová ösztönösen törekszünk, és ahol a legerősebben jelentkezik a védettség iránti vágyunk is. A Hold jellemzői meghatározzák, milyen érzelmi viszonyok és életkörülmények között érezzük biztonságban belső egyensúlyunkat.

Verena Bachmann (svájci asztrológus) szerint ha képesek vagyunk felismerni alapvető szükségleteinket, az utal Hold-részünk elfogadott voltára (Bachmann szóhasználatával az autonómiájára). Egy ember alapvető szükségletei közé szokott tartozni, hogy biztonságban legyen, ne fázzon, tele legyen a hasa stb. (gondoljunk Maslow „piramisára”). Bachmann szerint vannak csak ránk jellemző, egyedi „ősszükségleteink”, melyekre a Hold rámutat az asztrológia önismereti modelljében. Érdemes erre odafigyelnünk, hiszen ha személyes, egyedi alapszükségleteinknek nem teszünk eleget, akkor nincs energiánk a kibontakozásra.

A Hold lélektani vonatkozásai

A Hold belső tudattalan világunk általános képviselője. A Nap kiegészítő párja, mint a világosnak a sötét, a fénynek az árnyék, a tudatosnak a tudattalan, a férfi polaritásnak a női polaritás. Ilyen értelemben a Hold a tudattalan szféra kapuja. Jelöli érzékenységünket, sérülékenységünket, ösztönös benyomásainkat, a tudattalanhoz való viszonyunkat. Ezen túl az anya-archetípus jelölője is. A nők pszichostruktúrájában a nemi identitás fontos összetevője, míg a férfiaknál az ellenkező nemi polaritású lélekkép (anima) egyik alkotó eleme.

C. G. Jung több helyen szólt arról, hogy az euro-amerikai „civilizáció” hatása az emberi lélekre mennyire kiegyensúlyozatlan. Az emocionális, irracionális oldalunkat elhanyagoljuk (sőt elfojtjuk). A patriarchális értékrend, a maszkulin jellegű tudat élvezi az előnyt, melynek kompenzációjaként kultúránkban kialakul és hangsúlyossá válik az anyagelvűség.

Anya-gyermek archetípus

A Hold sokszínű analógiáinak teljes körű bemutatására e keretek között nem vállalkozhatunk, ezért válasszuk ki az egyik legfontosabbat: az anya-gyermek archetípust.

Szinte minden pszichológia (különösen a mélylélektani irányzatok) kiemelt jelentőségűként kezeli az anya-gyermek kapcsolatot. A tapasztalatok alapján állítható, hogy szinte minden lelki konfliktus hátterében megtalálható így vagy úgy a kora gyermekkor anya-gyermek (szülő-gyermek) viszony zavara. Általánosan elfogadott igazság, hogy a kora gyermekkor élményei meghatározóak a személyiségfejlődést illetően.

A nő-, illetve anyaszerepek radikális változáson mentek át a múltban és mennek keresztül a jelenben is. Az anyaszerepnek három fő összetevője van: az éppen adott korszellem által meghatározott szerep, a tradicionális szerep és az archetipikus anya szerepe.

Ez utóbbi (harmadik) mindig jelen van az előzőek hátterében ember voltunkból adódóan, de speciálisan a nemi hovatartozásunkat illetően. Az anya-archetípus erős gyökerekkel kapcsolódik tudattalan, emocionális részünkhöz, amit egyoldalú tudatosságunkkal, racionalitásunkkal elfojthatunk vagy túlkompenzálhatunk. Az anya-archetípus így sérülést szenved, ezért az anyakomplexus civilizációs lélektani zavarnak is mondható.