A játék önfeledt, mély átélése

A pszichodráma terápiás hatásainak sokaságát megfogalmazni és felsorolni a lehetetlenséggel határos feladat. Sok könyv, tanulmány és publikáció vállalkozik arra a nagyformátumú kísérletre, hogy ezt a hihetetlenül hatékony módszert rendszerezze, strukturálja és tudományos szempontból értelmezhetővé tegye.

Az elmúlt évtizedekben ennek köszönhetően a pszichodráma ma már a világon mindenhol a testet-lelket gyógyítani képes csoportterápiák egyik legismertebb, legelfogadottabb szereplőjévé vált. A csoport védett terében az emberi lélek lassanként bátorságot nyer arra, hogy szembenézzen önmagával, hogy megismerje és feltárja belső forrásait. Hogy szenvedésének, problémáinak természetét megértve és felfedezve kijavíthassa mindazt, ami eddig megakasztotta, ellehetetlenítette emberi kapcsolatait vagy saját belső fejlődését. Ebben a folyamatban, ahogy Heschel fogalmaz: Az Én lelkileg még éretlen, és a Nem-énről való gondoskodás által válik éretté.

A pszichodráma a gyermekkor világának legfontosabb valóságát, a játék önfeledt és mély átélését használja ahhoz, hogy könnyen és célzottan nyissa meg a belső világ tudattalan és hatalmas kincsestárának kapuit. A játékban megelevenítjük mindazt, ami bennünk létezik. Gondolatok, érzések – bármi – életre kelhet. Minden megismerhetővé válik.

Meglátni és megnevezni tudni

Ami eddig a belső valóság mintha terében létezett, s rejtélyessége folytán megfoghatatlanul, kezelhetetlenül hatotta át életünket, az szó szerint napvilágra kerül. A fényben pedig minden dolog láthatóvá válik. Valamit meglátni és megnevezni tudni pedig olyan, mint a régi idők varázslata. Lehetővé teszi magunk és mások számára is, hogy lássunk valamit ott, ahol addig semmit nem vettünk észre. Amit pedig már látunk és nevén nevezünk, azt – már ha nincs ellenünkre – akár át is láthatjuk, meg is érthetjük. Amit pedig megértettünk, azt át is dolgozhatjuk, tehát megváltoztathatjuk. Személyes valóságunk, lelkünk ismert és ismeretlen dimenziói így válnak lassanként bensőséges ismerőseinkké.

A pszichodráma színpad önmagunk és emberi kapcsolataink megismerésének színtere. Ahol végre megérthetjük párkapcsolati problémáinkat, munkahelyi kudarcainkat, szüleinkkel, gyermekeinkkel való konfliktusainkat, ahol a félelmeink feloldódhatnak, az indulataink megszelídülhetnek, és az emberi kapcsolataink átjárhatóbbá, könnyedebbé válhatnak. S végül, de nem utolsósorban, ahol ebben a teremtő folyamatban találkozhatunk másokkal. Másokkal, akik emberként, hozzánk hasonló emberi problémákkal küzdenek.

Kevés alkalmasabb út van erre, mint a játék. A vidám, az önfeledt játék, amely különösen fontos a komoly felnőtteknek, akik már elfeledték, hogy valaha, valamikor képesek voltak önfeledten, vidáman játszani. Ezért nincs komolyabb dolog, mint a játék. Mert önfeledt, vidám terében mindig születik valami. A játék – ahogy Moreno mondta – realitás feletti realitást teremt, amelynek hihetetlen szabadságában megújul, megváltozik mindaz, aminek eljött az ideje.

J. L. Moreno elhozta a pszichodrámát a világba. Visszaadta nekünk, felnőtteknek a játékos, vidám átalakulás lehetőségét. A gyermekkor szabadságát, amiben sírni és nevetni, alkotni és rombolni egyaránt szabad volt. Talán mert ő sem hitte el – amit legrosszabb pillanatainktól eltekintve mi magunk sem hiszünk –, hogy ember létünkre ne lenne meg bennünk a képesség egy boldogabb, teljesebb életre.

Hajdu Ráfis Gábor

Aki a változás-változtatás szándékától sarkallva belevágna egy izgalmas pszichodráma expedícióba, azt jó szívvel várjuk ősztől induló csoportunkba! Jelentkezni lehet a cikk szerzőjénél a csillag-kapu@t-online.hu címen, valamint a (20) 340-7301 telefonszámon.
További információk a pszichodrámáról: www.pszichodrama.hu