Ha egy nő túl nőies, az a veszély fenyegeti, hogy a (férfias) világ elnyomja, kihasználja. A női individuációs úton a túlzott együttérzés, azonosulás differenciálása nehéz, de fontos feladat. Ellenben ha túl jól sikerül, akkor a nő elveszítheti kedvességét, női kötődéseit. A tanult vagy a helyzetből adódó szerepek és az archetipikus vénuszi (vagy éppen lunáris) szerep közötti ellentét belső konfliktusokhoz vezethet. A Vénusz speciális egyéni helyzete a horoszkópban (jegy, ház, aspektus) ütközhet a szocializáció során szerzett tapasztalatokkal és/vagy a közösség értékrendjével. Sok esetben megtörténik, hogy az utóbbi győz. A dinamikus egyensúly megtalálása nem könnyű feladat.

A Vénusz megmutatkozása a serdülőkor nemi identifikációs szakaszával kezdődik, és az érett felnőttkor feleség/anya szerepével jut el a végső tudatosodás szakaszába. A Vénusz az említett identifikációs időszakban jogosan kér és szerencsés esetben kap is kiemeltebb szerepet a női pszichében. Ez azonban egyben aktiválhatja is a személyiség idevonatkozó potenciális konfliktusait (a Vénusz fényszögei a horoszkópban).

Anima

A lélektan tapasztalata szerint az emberi léleknek neme van, sőt a lélektani vizsgálatok a férfiakban nőies, a nőkben férfias tulajdonságokat mutattak ki. Ez a tudás az archaikus pszichológiában (asztrológiában) is megvan. A személyiség fejlődésében, az egyediség kikristályosodásában az egyéni nemi karakter kialakítása meghatározó szerepet kap.

A különbözőségek nehezítik a két nem közötti megértést. Ám itt is működik a polaritás, a kompenzáció elve. Mindaz, ami a tudatos nemi karakter kialakításakor háttérbe szorul, látenssé válik, önálló formát alkotva beépül tudattalanunk egyik legősibb archetípusába, egy ellenkező nemi polaritású lélekképbe. Ezen ellenkező nemű ősképet nevezi Jung a férfi esetében animának, a nő esetében animusnak.

Az anima összetett lélekkép: a Vénusz (és a Hold) archetípusának tudatközeli tartalmaival, illetve a kollektív tudattalan feminin archetípusaival (Neptunusz, Plútó) modellezhető. Az anima a tudattalan azon részeihez tartozik, amelyek tudatosulni szeretnének; s mert nem tudatosulhatnak, a férfi tudat hangulatait emóciókkal befolyásolják. Az anima ugyanakkor kreatív ötleteket is szállít a férfi számára, ám azok archaikus kidolgozatlanságuk, megemészthetetlenségük miatt nehezen feldolgozhatók.

Létrejön-e az érzelmi kapcsolat a tudattalannal?

A tudat beállítottságától függ, hogy érzelmi kapcsolatba kerül-e a tudattalannal. Marie-Louise von Franz a következőket írja az anima kapcsán: „Az új eszméktől kapható inspiráció az ellenkező nem által képviselt nyersanyagban rejlik, abban a nyersanyagban, amely egyaránt tartalmaz tiszta búzát és ocsút, és a férfinak szét kell válogatnia, hogy kiszedje belőle az értéket.”

Jellemzően az anima archetípusát a (racionális, patriarchális) férfi rendszerint félrelöki és elfojtja, és így elnyomja saját érzéseit, emocionális oldalát. A valóságos nő, illetve a férfi nőoldala (animája) kölcsönhatásban vannak egymással. A nő nevelően és átalakítóan hat a férfi lelkére. Az animán sok nyomot hagy az első nőélmény, az anyaélmény (Vénusz, Hold).

A Vénusz a férfi animájának (a kezdettől benne lévő nő) személyes, élményszerű aspektusát képviseli. Helyzete a horoszkópban mesél a tudatos Én viszonyáról a belső nőképhez, illetve jelzi annak konfliktusait (potenciális komplexusait) a kollektív archetípusokkal. Számolni kell azonban a személyiségre ható interperszonális kapcsolatok jelentőségével is.

Tick Ervin
asztrológus
Stellium Asztropszichológia
Tel.: (30) 534-9183
www.stelliumpress.hu

Felhasznált szerzők: Verena Bachman, Marie-Louise von Franz, C. G. Jung, Kerényi Károly, dr. Süle Ferenc.

(A sorozat következő részében a Vénusz archetípus poláris párjával, a Mars archetípusával ismerkedünk meg.)