Ugyanabban a befőttben ülünk

Fentiekre bizonyságul, íme egy „állatkísérlet”, nehogy azt higgyük, hogy csak az ember olyan rendkívüli, bonyolult és érzékeny lény.

Ha bezárunk egy méhecskét egy befőttes üvegbe, nyugodtan megül benne, mint aki szemlélődik, gondolkodik. Ha az üveg rázásával felidegesítjük, stresszeljük őt, nyugtalanul repkedni kezd összevissza. Kiengedjük az üvegből, és azonnal beleteszünk egy másik méhet. Vajon mi történik? A második méh nem ül meg békésen, hanem egyből idegesen repkedni kezd, mintha az előző méh olyan hullámokat hagyott volna maga után, amelyeket reflexesen „letöltött” a következő méh, amint bekerült az adott térbe, s amely valahogy így hangzana emberi nyelven: „vigyázz, ez itt nem biztonságos hely!” Mennyi közlésforma van a szegényes emberi nyelven kívül…

Emberekkel is elvégezhető a kísérlet, az igazat megvallva naponta részei vagyunk, ha nem is tudunk róla.

Mindez arra utal, hogy sokkal több dolog hat ránk, mint amit látunk, hallunk, érzünk, mérünk és megfogunk. Ezek ellen éberen többé-kevésbé tudunk védekezni, leengedjük a zsilipeinket, de álmunkban ez a védekezés nem annyira hatékony, bár egészen védtelenek akkor sem vagyunk.

Válaszok az együtt-álmodók kérdéseire

1. álom: Kedves Anita! Nem kell megijedni, álmaik nem azt jelentik, hogy a gyerek le fog esni. Valószínűleg testvére álma volt a fő-álom, az hatott Önre, aki hasonló módon szoronghat, mint ő, ez fogékonnyá teszi a témára. Testvére álma természetes anyai szorongásra utal: mindannyian állandó aggodalomban élünk, hogy a gyerekeinknek baja eshet, nem csoda, ha ez álmainkban is megjelenik.

2. álom: Kedves Éva! Ami az Ön álmát illeti, a bűntudatáról álmodott, amely valami miatt most aktuálissá vált az életében. Az álma intenzív lehetett, ezért „áthallatszhatott” a férjéhez, aki ha nem is a bűntudatra, de a szülő elvesztésének témájára fogékony, ezért felvette a fonalat és a maga módján dolgozott vele.

3. álom: Kedves Júlia! Félek, ki kell ábrándítsam, a fiú álma nem jelent viszonzást, hiszen álmában meglepődött. Ez arra utal, hogy „letöltötte” a levegőből az ön szerelmi hullámait, mivel azok elég intenzívek lehettek és mivel a fiú kedveli magát. „Megfogta” a fiút, de ez nem az ő elhatározásán múlott.

4. álom: Kedves Mariann! A szellemjárást nem tartom ugyan kizártnak, hozzám azonban közelebb áll a következő magyarázat. A férjének szüksége volt megerősítésre, folytonosság-érzésre, amely abban a vágyban nyilvánult meg, hogy apja megdicsérje őt az unokáért, az utódlásért. Álmában meggyőződött életútja helyességéről, megszerezte az apai áldást, s mivel hatásos álom volt, behatolhatott a maga álom-terébe, ahol kisebb töltéssel jelent meg.

5. álom: Kedves Nóra! Nem tudhatom, melyikük álma volt a kiváltó, hiszen anya-gyerek kapcsolatban vannak, amelyben gyakran nem tudni, mi kinek az érzése, ki okozza a másik érzését. Az bizonyos, hogy van egy közös érzésük: Ön szorong, hogy nem figyel eléggé a gyerekére, és ezzel elvesztheti őt, a gyerek szorong, hogy nem figyelnek rá eléggé, és elvesztik őt, ha nincs résen. Ki tudja, melyik érzés volt előbb. (A tyúk vagy a tojás?) Az összefonódott anyai-gyermeki érzések összefonódó álmokat szülnek, ez természetes. A szülő szorongása kivált a gyerekből hasonló szorongást és viszont. A szülő álma „áthallatszik” a gyerekhez és viszont. Ez így van rendjén (bizonyos életkorig).

* * *

Várom bármilyen kérdésüket álmaikkal kapcsolatban, akár elméleti, akár gyakorlati téren.

Zágon Judit
pszichológus, iparművész
http://web.axelero.hu/pszichoglass/frames.htm
Tel.: (20) 397-0611.
E-mail: pszichoglass@t-online.hu

(Folytatjuk)