A frusztrációs agresszió csak az emberre és elsősorban a modern társadalmakra jellemző. Az agressziónak ez a fajtája már csecsemőkorban jelentkezik: amikor a gyermeket megakadályozzák valamilyen célja elérésében, azonnal erőteljesen tiltakozik ellene. Ez a tulajdonság a későbbiek során is megmarad, noha a neveltetése, tapasztalatai révén megtanulja, hogy ezt a viselkedését bizonyos helyzetekben szabályozza, korlátozza. Ennek ellenére ez az agresszió a leggyakoribb a felnőttkorban is.

A felderítő vagy explorációs agresszió akkor jelentkezik, ha valakinek új környezetbe vagy csoportba kell beilleszkednie. Az ilyen helyzetbe került ember próbálgatja a cselekvési lehetőségeit (próba – szerencse tanulás; angolul: trial and error). A tapasztalatszerzésnek ilyen formája alapján kipróbálja, hogy kivel mit lehet csinálni, meddig lehet ellenállás, büntetés nélkül elmenni. Ha a próbálkozásai válasz nélkül maradnak, akkor fokozza az explorációs aktivitását.

Szülői és nevelői agresszió

A szülői fegyelmező agresszió az utódok nevelésére irányul. Az egyébként az állatvilágban is ismert beavatkozás arra irányul, hogy különböző agresszív megnyilvánulásokkal próbálják utódaik viselkedését szabályozni, őket csendben tartani, megállítani, gyorsabb mozgásra bírni, de szükség lehet az eldurvult játék leállítására is. Az emberi közösségben a gyermekneveléssel kapcsolatos kötelezettség megoszlik a szülők és az erre szakosodott, hivatásszerűen oktatással-neveléssel foglalkozó intézmények között.

A gyermek képességeinek, viselkedésmintáinak, intelligenciájának, etikai, morális normáinak, szakmai felkészültségének, személyiségi jegyeinek a formálásában az egész társadalom részt vesz. Jelentős hatást gyakorolnak rájuk a különböző társadalmi szervezetek, közösségek, az utca, a vallási szervezetek, a kommunikációs eszközök műsorai, az irodalom, a művészet, a genetikai tényezők stb., vagyis meglehetősen összetett, komplex hatások alakítják, formálják egyéniségét.

Ehhez a kategóriához közel áll a nevelői agresszió. Rendkívül bonyolult, csak az emberre jellemző agressziós forma. Akkor alakul ki, ha valakit bonyolultabb viselkedésformára kell megtanítani. Ilyen helyzet az iskolában, a honvédségnél vagy a munkahelyen jöhet létre. A tanítás, a nevelés akkor sikeres, ha az oktató személye dominál a tanulók fölött.

Csoportkohéziós és autoagresszió

A csoportkohézós agresszió célja a csoportok összetartozásának a fenntartása, a csoport normáinak elfogadtatása. A munkahelyi, osztály, politikai, vallási csoportok a renitens tagjaikat csoportagresszióval zárják ki maguk közül. Az agresszió hátterében az embernek a csoporthoz való ragaszkodása és a csoporton kívüliekkel való szembenállása áll.

Tulajdonképpen ebbe a körbe tartozik a kívülállókkal szembeni agresszió, amikor a csoporton kívül állókat üldözik, csúfolják. A deviánsokkal, a hibás testi felépítéssel, általában a mássággal való szembenállás sorolható ide.