Mai cikkemben egy világméretű jelenség asztrológiai elemzésére teszek kísérletet, ami megmagyarázza az emberek elidegenedését és ennek a Föld ózonrétegével való analógiás összefüggéseit. Itt tehát ne a megszokott ok-okozati kapcsolatokra gondoljon, kedves Olvasó.

Ezen gondolkodásmód megvilágítására had idézzem itt Hermész Triszmegisztoszt: „Az, ami lenn van, ugyanaz, ami fenn van, és az, ami fenn van, ugyanaz, ami lenn van.” Ebben a rendszerben az ember mikrokozmosza és bolygónk makrokozmosza tökéletesen megfeleltethető egymásnak.

Egyre keményedő világunkban, amikor az érzelmek devalválódni látszanak, nagy szükségünk van a Hold energiáinak fölismerésére. Ezek az energiák olyan, lassan elfelejtett értékekre hívják föl figyelmünket, mint az önzetlen szeretet, az érdekmentes ragaszkodás. Ide tartozik még a családi összefogás, az anyai szeretet – ezek, az emberek közti viszonyt erősítő hatások, amelyek emberibbé tehetik kapcsolatainkat, és segítenek eligazodni egyre inkább elidegenedő világunkban. Manapság, amikor egymás tisztelete helyébe egyre gyakrabban a materiális javak halmozása, a barátságok helyébe az érdekkapcsolatok, a megértés helyébe az egymással való rivalizálás lép, sokkal nagyobb szükségünk van ezen energiák újra fölfedezésére, mint bármikor.

A Hold mitológiája

Lássuk először is – a már megszokott rendszerben –, hogyan kapcsolódik a Hold mitológiája a Nap által képviselt energiához.

Míg a Nap eredendően a férfi princípiumot képviseli a természetben, addig a Hold a női működés megtestesítője. Szép mitológiai példa a pápua Napisten, Dugudera, aki gyilkos tűzzel árasztotta el a földet, és anyja, aki fiának erejét fékezte meg azzal, hogy arcul köpte őt (a Hold saját jegye a Rák, az anyaság jegye, és a nyál is a Hold uralma alá tartozik). Az életerő megléte a Nap, míg a gyógyulás, az életerő visszaszerzése, a Hold „hatáskörébe” tartozik.

A Holdhoz soroljuk a sötétséget, a termékenységet, a gondoskodást – és itt kell egy pillanatra elgondolkodni a bevezetőben említett ózonlyukon, amely, mint tudjuk, utat enged a Nap gyilkos sugarainak. Az emberi felelőtlenség – a technikai fejlődés (a tudomány és a technika a Naphoz, a férfi archetípushoz tartozó terület) nehezen korrigálható ballépéseivel karöltve – földünk öngyógyító képességét (Hold, női energia) tette majdnem tönkre. A kínai mitológiának a jin-jang ellentétpáron alapuló világszemlélete dualisztikus (két pólusú) világunkat a férfi (Nap-világos-előretörő-jang) és a női (Hold-sötét-befogadó-jin) egyensúlyaként láttatja. Amikor a Hold energiája túl erős, akkor találkozhatunk Lamastum akkád és Dimme sumér női démonaival, amelyek a mindent elnyelő, megfojtó anyaságot szimbolizálják. A görög mitológiában Szeléné a női princípium, az odaadás, a termékenység: a természet ciklikusságának, változékonyságának oldalát jelképezi. míg az alakját magába olvasztó Artemisz ugyanezen női erő sokoldalú bemutatásával szolgál mintaként korunk egyre férfiasabb energiákat birtokolni akaró hölgyeinek. A szintén görög Hekaté az idősebb kor bölcs nőiségének tanítómestere. A maja kultúra Itzamna-ja és neje, Ixchela a férfi és női bölcsesség egyenrangúságát tanítja a mai kor emberének is. A keresztény mitológia Mária alakja (korábban Kisasszony, Nagyboldogasszony) ezen istennők későbbi leszármazottja, s mint ilyen szintén klasszikus Hold-szimbólum.