Pénisze szent tárgy

Amint állást kapott Münsingenben, nyomban Johannes Binggeli szektáját kezdte kutatni, aki azt állította, pénisze szent tárgy, s vizeletét „mennyei cseppeknek” nevezte. Szektája tagjai vizeletét orvosságként vagy egyszerűen csak üdítőként fogyasztották. A „szent szerszámmal” fiatal lányokat, köztük saját lányát is „gyógyítgatta”, amit a rendőrség több éves ingyenes bentlakással jutalmazott.

Rorschach kutatásainak az vetett véget, hogy megérkezett Olga, s Hermann fizetése már kevés volt kettőjüknek. Így Hermann megpályázta és 1915-ben elnyerte a heriseau-i sárgaház igazgatóhelyettesi állását. Pár év múlva egymás után két gyermekük született. Heriseau-i unalmában Hermann ismét a pszichoanalízis felé fordult. 1919-ben újraalakították a svájci pszichoanalitikusok szövetségét, melynek Rorschach lett az alelnöke. A teszt még sehol, de innentől számítva Rorschach három év múlva már halott!

A tintapaca teszttel való kísérletezés

A tintapaca mint tesztelési lehetőség közben mást is érdekelni kezdett. Szymon Hens, egy Svájcban végzett fiatal lengyel orvos Bleuler védőszárnyai alatt kifejlesztette saját tintafolt tesztjét, és 1917-ben disszertációt közölt eredményeiről. Rorschach gyorsan átlátta, hogy Hens eredményei semmitmondóak, és ez arra inspirálta, hogy aknázza ki ő a pacákban rejlő igazi lehetőségeket. Vagy 40 táblával kezdte, amit aztán szépen csökkentett 15-re. A táblákra tintát csöppentett, és félbehajtotta őket, ahogy gyerekkorában csinálta. Volt fekete-fehér és volt színes is.

Őt nem az érdekelte, mint Henst, hogy mit mondanak a betegei, hanem hogy hol látják, a folt egészében vagy részletében, amit látnak. Rájött, hogy az is fontos, ha valaki mozgást lát az ábrán. A későbbi vizsgálatok igazolták, hogy a kifelé fegyelmezett emberek sok mozgó alakot látnak a táblákon, míg a felszabadult emberek keveset. A mozgás az intenzív belső élet jelévé vált. Lehetne még sorolni a sokféle jó meglátást, a lényeg: Rorschach zseniális meglátása az volt tehát, hogy az „észlelés maga az ember”. Az ekkoriban szárnyalni kezdő alaklélektan nagyon hasonlókat gondolt az emberről.

„Klex” Rorschach őrült tempóban, egyéb munkái mellett 1918 decemberére elkészült a teszt könyvváltozatával, a Pszichodiagnosztikával.

Elküldte hat vagy hét könyvkiadónak. Senki nem vállalta a kiadást. Végül a berni Bircher kiadó vállalta, de kikötötte, hogy csak 10 tábla szerepelhet a könyvben. A könyv 1921 júniusában jelent meg, nyomdahibásan: a táblák elmosódottak voltak, mintha vízzel öntötték volna le őket. Rorschach kétségbeesett, majd feltalálta magát, rájött, hogy az árnyékolás új dimenziót adott a tesztnek. Rorschach lelkes volt, de a könyvből szó szerint 1-2 fogyott el. A bukás teljes volt, a recenziók ellenségesek, a szakemberek ostobaságnak tartották az egészet. Rorschach összeroppant. 1922. április 1-jén kórházba került. Egy hete fájt már a hastájéka; orvos volt, pontosan tudta, mit kockáztat. A műtőben kiderült, vakbél-perforációja és hashártyagyulladása van. Másnap reggel meghalt. Rorschach életében tesztjével mindössze 25 frankot keresett.

A cikk folytatásában a teszt diadalútjáról, majd a kiábrándulás folyamatáról olvashatnak, és arról, hogy mindez mennyiben tükröződik a modern pszichológusképzésben. Kiderül az is, milyen alkotmánysértő módon – a szubjektív véleményt objektívnak elfogadva – alkalmazzák a tesztet a mai bírósági gyakorlatban. A folytatás olvasása a Tények és Tévhitek portálon való regisztrációt igényel, ami csupán az e-mail cím megadásából áll. A regisztrációhoz és az olvasáshoz kattintson ide.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus

További hírek és aktualitások Szendi Gábor honlapján.