Elérkeztünk azon archetípusok körébe, ahol egyre kisebb a személyes tartalom jelentősége, és a kollektív jelentéskör válik dominánsabbá. Megkezdjük utazásunkat a kollektív tudattalan mélyebb rétegei felé, a pszichének abba a régiójába, ahol minden archetípus gyökerezik.

Míg a sorozat eddig tárgyalt archetípusai a hozzájuk kapcsolódó személyes élmények révén kiemelkednek a kollektívból („tudatközelivé” válnak), addig az ezután következő öt archetípus megőrzi kollektív jellegét.

Leírásukban a továbbiakban is mitológiai karakterük fog segíteni, de érdemes formai meghatározottságukra is figyelni, hiszen tartalmi jellegük a különböző korokban és kultúrákban eltérő lehet. C. G. Jung erről így ír:

„Ismételten szembetalálom magam azzal a félreértéssel, hogy az archetípusok tartalmilag meghatározottak, azaz tudattalan képzet-félék volnának. Ezért hangsúlyoznom kell: az archetípusok nem tartalmilag, hanem csupán formailag meghatározottak, mégpedig csak nagyon feltételes módon… Az archetípus önmagában véve üres, formális elem, mint valami facultas praeformandi, a képzetformának a priori adott lehetősége. Nem a képzeteket öröklik, hanem a formákat, amelyek e tekintetben pontosan megfelelnek a szintén formálisan meghatározott ösztönöknek ”

Zeusz, az intellektuális patriarcha

Zeusz (római nevén Jupiter) a görög mitológia főistene volt Az olümposzi világrend megteremtője, az égbolt és az egész világ fölötti uralom birtokosa. „Mennydörgő”, „fellegtorlaszoló” égisten, a patriarchális hatalom képviselője, az államiság, a rend, az erkölcs megtestesítője. Erős, befolyásos és támogató isten, amennyiben betartjuk a szabályait. Nagy akaratú, szellemi ideákat, absztrakciókat képviselő intellektuális patriarcha.

Az asztrológia önismereti modelljében a tipikusan férfielvű archetípus. Jellemző rá a jövőorientáltság, az optimizmus, a sikerorientáltság, a nagyvonalúság, a jovialitás, a kalandvágy, az aktivitás, a mozgékonyság, a dinamizmus, a lendületesség, a lelkesedés, a filozofikusság, a moralizálás.

A teljesség, a bölcsesség, az etika, a vallás, a tisztelet, a gazdagság szimbóluma is. Ha a horoszkópunkban valamely más archetípussal kapcsolatba kerül, akkor azt felértékeli. Férfielvű energiája hatására azonban könnyen esünk át a „ló másik oldalára”, ami túlzásokban, nagyképűségben, térítő hajlamban, előítéletekben, szerénytelenségben, arroganciában, fanatizmusban és beképzeltségben érhető tetten. Fritz Riemann a következőképpen figyelmeztet erre a lehetőségre: „Nincs annál veszélyesebb, mint amikor az ember azt hiszi, hogy közel van az igazsághoz. Minden felismeréssel egyre kevélyebb lesz, másokat is fel akar világosítani, és gyorsan felveszi a misszionárius szerepét.”

A Jupiter archetípusához a következő szerepek kapcsolhatók:

• a dinasztiaalapító király; hatalommal és befolyással, távlatokkal, a bizalmát elnyerők életében támogatással, biztatással
• a lendületet adó, a sikerorientált, a céltudatos
• a prédikátor, a (patriarchális) erkölcs szószólója
• a támogató és befolyásos apa vagy férfitárs

Emeljünk ki a fentiek alapján néhány meghatározó fogalmat a Jupiter archetípus gazdag analógiaköréből.

A támogató morális férfi szerepe

Mivel a görög mitológia szereplőinek nagyrészt Zeusz az apja, így ő lett az öreg, fehér szakállú, értelmet és célt adó bölcs öregember archetípusa. Ő a gondviselő Jóisten; ő az ajándékot hozó titokzatos, szigorúan jóságos Mikulás. Ő a hatalmas, céltudatos, jó ügyet szolgáló Gandalf, a varázsló „A Gyűrűk ura” kalandos világából. Aktivitásában és férfielvűségében azonos az előző részben tárgyalt Mars/Árész archetípussal.