Pressing Lajos a következőket írja a Szaturnuszról: „A Szaturnusz kifejezi a struktúrából adódó külső és belső törvényszerűségeket, a törvény alá vetett embert. A sors jelentkezhet tehertételként vagy kötelességként is, amelyek felvállalása kötelességtudó, nagy felelősségtudattal rendelkező jellemet hoz létre. Az Árnyék összefügg a Szaturnusszal kapcsolatban már említett karma-fogalommal is. A karma által hozott sorsesemények gyökere, oka ugyanis önmagunkban van, ennek forrásait azonban nem ismerjük fel magunkban, hanem külső eseményeknek tulajdonítjuk. A karma fogalma a karakterben elrejtett nem tudatos sorsmeghatározó vonásokat takarja, amelyek magukhoz vonzzák, s az ego céljaitól eltérően alakíthatják a körülményeket. Szenvedést vagy destrukciót ez olyankor okoz, ha a tudatos életkoncepció közvetlenül összeütközésbe kerül azzal, amit a lélek harmóniája megkívánna.” (Pressing Lajos: A Szaturnusz archetípusa)

Az ember optimális esetben tisztában van meghatározottságával, természeti és társadalmi korlátaival. A szaturnuszi korlátozást akkor szenvedem el, ha elidegenedek magamtól, a társamtól, illetve ha elidegenedik tőlem a környező világom szerepeivel, intézményeivel, törvényeivel.

A szaturnuszi korlátok révén szorongásaink összetevőire is ráismerhetünk magunkban. Személyes formában, az egyénre speciálisan jellemző pszichodinamikai konfliktusokban való jelenléte adja meg ez ügyben a továbbgondolás irányát.

Az Árnyékkal szembesítő

„Akkor félek igazán, ha a sötétben találkozom árnyék-önmagammal, s nem ismerve meg őt, megijedek tőle.” (ismeretlen szerző)

Személyiségfejlődésünkben nagy kérdés, hogy készen állunk-e szembesülni az árnyékunkkal, mint egy résszel önmagunkból, és nem másokat okolni projekciók útján a kudarcokért. Képesek vagyunk-e vállalni a felelősséget önmagunkért? A szaturnuszi önkontroll időnként passzivitásban nyilvánul meg, ám a nem cselekvés téves viszonyulás. Valamit „nem tenni” is felelősséggel jár.

Legjellemzőbb lélektani hatása erős, néha túlértékelt tekintélytiszteletben érzékelhető. A Szaturnusz a család, a különböző nevelési intézmények megoldásain keresztül tabukat építhet, frusztrációkat generálhat, szorongásokat alakíthat ki, és elültetheti bennünk a bűntudat érzését, azaz a lelkiismeret meghatározó alakító tényezőjévé válhat.

Fel nem ismert tulajdonságok

A legjobb, ha a szemléletes magyarázat érdekében újfent Pressing Lajos már idézett tanulmányához fordulunk: „Az árnyékkal való szembekerülés krízisére, halál-élményére utal az alkímiai nigredo (elfeketedés = Szaturnusz). A Szaturnusz okkult irodalomban elterjedt megjelölése, a ”Küszöb Őre„ pedig arra utal, hogy az Árnyék elriasztó démonként zárja le az utat a kollektív múlt felébresztésének, az öntudat tudattalan régiókba való felemelkedésének lehetősége elől. Fegyvere ebben a szorongás, a halálfélelem in concreto, mindaddig, amíg a lélek nem elég érett arra, hogy saját árnyékával szembenézzen, s a szörnyetegben felismerje – önmagát. A házőrző, kétarcú Janus istenről mintázott küszöb őrének e funkciója is kétarcú: akadályozza ugyan az ént, de egyúttal védi is, hiszen aki az árnyékot nem képes integrálni, az az archetípusok energiájától megsemmisülne, amint ez meg is történik a pszichózis eseteiben. Geene az Árnyékot állványzathoz hasonlítja: ha előbb elmozdítják, mint ahogy az épület integrációja megfelelő fokot érne el, az épület összeomlik.” (Pressing Lajos: A Szaturnusz archetípusa)