Az alvás REM fázisában bizonyítottan átlagon felüli az érzelmi emlékekért és érzelmi reakciókért felelős agyi központok anyagcseréje, és ezeken a területeken erősebb a véráramlás. Ebből annak kellene következnie, hogy az álombeli érzelmek erősen hatalmukba kerítik az álmodót, ám ez csak viszonylag ritkán fordul elő.

A rendkívül erős álombéli érzelmek tipikus megnyilvánulásai a rémálmok, amelyek többsége hirtelen ébredéssel végződik. A megfigyelések szerint a rendszeresen, nagy gyakorisággal előforduló rémálmok döntő többsége poszttraumás stressz betegségben szenvedő személyeknél mutatkozik. A betegek szinte minden éjjel újraélik álmukban a betegségüket kiváltó eseményeket. Náluk, ellentétben más, poszttraumás stresszt nem produkáló betegekkel, a rémálom úgy mutatkozik meg, hogy az eredeti, betegséget okozó drámai történést és annak környezetét az álomban is a maga realitásában jelenítik meg.

Ezen a betegcsoporton kívül, a borderline szindrómásokat (főként a hangulat szélsőséges ingadozásával, a személyközi kapcsolatok és az énkép/énidentitás instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavar) is rendszeres rémálmok gyötrik. Ők a rémálmok során rendkívül erős érzelmi kitöréseket produkálnak. Ez a jelenség rendkívül figyelemreméltó, hiszen ennek a betegségnek éber állapotban általában éppen a fantáziátlanság, az érzelemszegénység a jellemzője. Ezeknek a betegeknek rémálmaikban is jellemzően tetten érhető a viszonylag gyenge asszociációs készség, ám a szűk fantázia intervallumban megjelenő álomképeik rendkívül rémisztők és félelemkeltők.

Ebből a megfigyelésből a kutatók igazoltnak látják azt a feltételezésüket, miszerint az ébrenléti történésekhez képest minél egysíkúbb és kevésbé variábilis egy álombeli képsor, minél inkább megmarad a valódi történet, az álom annál hevesebb érzelmeket válthat ki. Ennek alapján feltételezhető, hogy az ébrenléti alapcselekmény új összefüggésekben és történésekben való álombéli megjelenése az álmok érzelmi töltetének fokában játszhat szerepet.

Relaxációval a rémek elűzhetők

A megfigyelések során arra utaló jeleket is tapasztaltak, hogy az álmodás folyamatába való külső, pozitív beavatkozás később, az ébrenléti érzelmi életet is befolyásolhatja. A gyakorlatban ezt a pozitív beavatkozást úgy próbálták megvalósítani, hogy a sorozatosan visszatérő rémálmoktól szenvedőket nappal egy relaxációs gyakorlat segítségével a szakember a rémálmok újraélésére biztatta. Azt kérte tőlük, hogy ellazult állapotban próbálják újra átélni az álomban megjelenő szituációt, és az ijesztő történéseket gondolataikban, a saját akaratukkal kellemes, pozitív élménnyé átalakítani.