Újabb dinamikaváltásként – ellentétben a szaturnuszi koncentráltsággal, korlátozással, törvényszerűséggel, de maradva még a férfielvű kollektív archetípusok körében – az uránuszi impulzivitáshoz, rendhagyósághoz, nonkomformitáshoz érkezünk. Az Uránusz az outsider, a különc.

Mintha a Szaturnusz lehatároló jellegére adott válasz képviselője lenne, ahogy szétfeszíti a kereteket, ahogy kilép a törvényszerűségekből, ahogy időnként akár öncélúan eredeti. Férfielvű archetípus. Míg Jupiter a patronáló férfit, Szaturnusz a szigorú hegyivezetőt jeleníti meg a horoszkópban, addig az Uránusz a bolond, az outsider, a különc. Ő az, aki bátran kiáltja: „Meztelen a király!”

Uránusz – a férfi princípium

Az Uránusz istennemzedékek egyik legősibb tagja a görög mitológiában. Gaia, a földanya teremtette önmagából. Azután Uránusz (mint a férfi princípium, a kiapadatlan nemzőerő megtestesítője) az Ég isteneként nemzette Gaiával az istenek következő nemzedékét, köztük Szaturnuszt is. Azt a Szaturnuszt, aki később fellázad ellene és megfosztja férfiasságától.

Uránusznak és fiának, Szaturnusznak (mint tudjuk, őt Jupiter fosztja meg a hatalmától) a sorsa hasonló – mindketten száműzöttek lettek. Szaturnusz az idő istene is volt, ám Uránusznál még nem létezik idő. A spontaneitás nem kötődik az időhöz.

Az Uránusz archetípus a pillanat archetípusa, ezért időtlen. Minden reakció, spontán megnyilvánulás csak a jelenben történhet meg; máshol lenni nem uránuszi állapot. Az Ég uraként képviseli a magasabb szellemiséget (Merkúr magasabb oktávjaként), a teremtő értelmet (intuíció), a váratlanságot, a kiszámíthatatlanságot (villámcsapás), a tevékeny (légies) férfiasságot, a szabadságot.

Csak látszólag forradalmár

Pontosabban fogalmazunk, ha azt mondjuk, hogy a mindenkori elfogadott norma (status quo) ellen dolgozik. Tekintélyuralom és anarchia ellen egyaránt lázad. Konzervatívok között forradalmár, a forradalomban a tradicionális konzervatív értékek képviselője. A normálistól, a szokványostól, az általánosan elfogadottól határolja el magát. Intuitív a metaséma alkotás értelmében. Felhalmozott ismeretanyag (lásd Merkúr archetípusa) nélkül nem jól működik vagy kénytelen blöffölni.

Az Uránusz magasabb tudati dimenzióba emeli a merkúri elvet, rajta túlmutató képességekké fokozza, villámszerűen felismerő összefoglalássá, intuícióvá. Míg a Merkúr a részletek megkülönböztetésével, a felhalmozott egyes megfigyelésekkel és a gondolkodásban tanúsított, lépésről lépésre való haladással juttat el belátásokhoz és tapasztalatokhoz, addig az Uránusz hozzáteszi a teremtő szikrát, amely az egyes megfigyeléseket úgymond gyors összekapcsolással összefoglalja.

Az „aha-élményhez” hasonlóan hirtelen felismerésben részesülünk általa. Mindig jellemző rá az ugrásszerűség vagy az extremitás, amelynek következtében az Uránusz a változás, a többnyire hirtelen, átmenet nélküli átállások elemévé lesz, amelyek a megszabadító áttörésektől a katasztrofális összeomlásokig terjedhetnek.

Az Uránusz archetípusához többek között tehát a következő szerepek kapcsolhatók:

• az outsider
• a különlegesség énképével bíró nonkomform
• az intuitív, azaz a metaséma-alkotó
• a bolond, avagy a bölcs bolond (Lear király bolondja, Till Eulenspiegel stb.)

A bölcs Bolond

Tipikus férfi nemi polaritású archetípus, és mint ilyen, egyben az animus kollektív összetevője is. A Bolond archetípusa valószínűleg éppen a szabadság, a függetlenség, a törvényenkívüliség jelképeként került az uránuszi analógiák sorába. A Bolond ellentmondásos figura. Jól jelzi ezt az, hogy egyszerre van jelen a Tarot beavatási útjának (Nagy Arcanum) elején és a végén (ő 0. és a 22. egyszerre). Egyrészt tehát ő a hülye, másrészt ő az „aki a játékon kívül áll”.

Hamvas Béla így ír erről: „A bolond a becsvágyon kívül áll. Megtanulta Timontól az átkot, hogy ezen a világon minden görbe, csak a gazság egyenes. De a bolond nem toporzékol. A bolond a hatalmi őrületen kívül áll. A történeten kívül. Pótolhatatlan ember. Páratlan ember. Az öreg Lear tudja, és egy percig sem tudna meglenni nélküle. … Arlequin megismerte, hogy a létezés logikája paradox. Mindenek előtt a harci szituációt feladta. A hatalomért való küzdelemben nem vesz részt. A nevetés ezzel a világgal való együtt nem működésének éppen olyan jele, mint a csörgősapka és a vicc és a tótágas. Arlequin nem ambiciózus. … Arlequin nem kötelezi magát el se vagyonnak, se rangnak, sem elméletnek, sem az evésnek, sem az ivásnak, sem valamilyen mesterségnek, sem a tudásnak. Arlequin szabad. Ezért a lét egyik főalakja és ezért ritka.”

A különleges

Az uránuszi elv hatása nyilván függ a szülött fejlettségi szintjétől: míg az egyik embernek tisztánlátást, a megszerzett vagy kapott viselkedésmintáktól és gondolkozási modellektől való merész elszakadást, a teljes újraorientálódás bátorságát adja, addig másnál hatása tudattalan rövidzárlati cselekvésekben, átgondolatlan döntésekben és romboló újítási vágyban fejeződik ki. Az egyszeri különleges, a mindenféle fokozatokban megnyilvánuló eredetiség hangsúlyozásával az individuáció fontos tényezőjét képezi. Éppen itt gyökereznek a tipikusan uránuszi viselkedésproblémák. A türelem hiánya, a beilleszkedés elutasítása, a valósághoz való extrém viszony létrehozza a reformert vagy a lázadót, a saját útját járó újítót vagy a különcöt, a feltalálót vagy az utópistát. Mindezek egyfajta közös nevezőjeként megtaláljuk a szellemi túlfeszítettséget vagy az egzaltáltságot.

Fritz Riemann továbblép, és figyelemreméltóan sarkosan fogalmaz: „Ily mód erős kritikus Uránusz-befolyásnál különböző súlyosságú skizoid személyiségvonásokat találunk, nagy rendszerességgel az egyediség túlhangsúlyozott érzését egészen a szolipszizmusig. Individualizmusa megőrzése céljából a szülött nehezen megy bele mélyebb érzelmi kötődésekbe – erősen védekezik vagy fél a függőségtől. Érzelmi és ösztönös területen is gyakoriak az átugró és rövidzárlati megnyilvánulások vagy reakciók, itt is hiányoznak a köztes árnyalatok. Hirtelenségével és kiszámíthatatlanságával megnehezíti a kapcsolatok működését, és nehezen átérezhetővé teszi viselkedését. Egyéni életstílusa, mindenféle alkalmazkodás és norma elutasítása következtében egyre jobban elszigetelődhet; határesetben paranoiás vonások bukkanhatnak elő, ha nem áll meg az unott (spleen) eredetiségnél, arrogáns sznobságnál vagy a különcség görcsös hajhászásánál.”

(Felhasznált szerzők: Marie-Louise von Franz, C. G. Jung, dr. Süle Ferenc, Kerényi Károly, Fritz Riemann, B. A. Mertz)

Tick Ervin
Asztrológus
Stellium Asztropszichológia
Tel.: (30) 534-9183
www.stelliumpress.hu

A sorozat következő részében tovább haladunk a kollektív archetípusok világában és megismerkedünk az egyik női elvű kollektív archetípussal, a Neptunusszal.