A következő álmok egy nyilvános, internetes kismamafórumról valók, és igen hűen tükrözik az anyaszerepre való felkészülés tipikus nehézségeit, a tudattalan félelmeket és szorongásokat.

Álmomban egy farkas… mit jelent? címmel a napokban jelent meg Zágon Judit pszichológus könyve. A könyv 270 elemzett álommal segíti az olvasó tájékozódását az álmok világában – a leggyakoribb és legegyszerűbb tipikus álmoktól az egyedi, misztikus álmokig. Az elemzések egyszerűek, világosak, lényegre törők és közérthetők, nem igényelnek pszichológiai ismereteket. Akit érdekelnek álmai, azok jelentése, alább ízelítőt kapnak belőle, akik pedig maguk is szeretnék megtanulni, hogyan fejtsék meg az álmaikat, részt vehetnek az álomelemző tanfolyamon. (A részletek a cikk végén.)

A legtöbb kismamát az a tévhit (tömeghipnózis) vezérli, hogy a gyerek boldogságot kell, hogy hozzon. Annak ellenére hiszik ezt sokan, hogy mivel ők maguk sem hoztak maradéktalan boldogságot annak idején a saját családjukba, nem is lehet ilyen emlékük. Sőt, az elfelejtett és tudattalan emlékek inkább azt a tényt tárolják, hogy az anya–gyerek kapcsolat folyamatos küzdelem a szimbiózis-vágy és az önállóság-vágy között – mindkét fél számára. A gyermek mindent akar – az anya nem képes mindenre, a folyamatos egyeztetést hívjuk nevelésnek, melyben már régen nem az ösztönök vezérelnek minket, hanem tévhitek, divatok, áramlatok. Az ösztönök háttérbe szorítása okozza a következő „furcsa” álmokat. Az álmok szimbólum-nyelvét lefordítottam a tudatosított érzelmek nyelvére.

Visszatérő álmom volt a terhességem alatt, hogy már megszületett, de eltévedtem a városban, ő meg otthon van, azonnal haza kell érnem, mert éhezik, s csak én tudom megetetni.
Lefordítva: „Előre aggódtam és bűntudatom volt amiatt, hogy a saját dolgaimban tévelygek ahelyett, hogy a gyerekre figyelnék, őt várnám teljes egómmal.” Tanulság: vagy fogadja el, hogy nem lesz tökéletes anya, vagy hagyja az egyéb dolgait, és adja meg magát a gyereknek.

Megyek szülni és a „Szülőszoba” felirat helyett azt látom kiírva, hogy „Mészárlás, rossz szívek”.
„Bűntudatom van, mert nem boldog és odaadó várakozással tekintek a jövevényre, hanem ellentmondásos érzésekkel és némi agresszióval…” (Talán az is felmerült a terhesség elején, hogy elvetessék, vagy volt egy megelőző abortusz.)

Azt álmodtam, hogy hazavittük a babát, beraktuk az ágyába, majd rácsuktam a szobaajtót és napokig be se néztem hozzá. Aludt és nem akartam zavarni. Aztán három nap után bementem tisztába tenni, de nem volt semmi a pelusban, és bűntudatom volt, hogy felébresztettem a semmiért.
„Teljes a bizonytalanság: mikor, hogyan, mennyit és miért kell foglalkozni majd a gyerekkel, ha jó anya akarok lenni, az ösztöneimben nem bízom, mert engem sokat hagytak magamra. Attól tartok, én is azt fogom csinálni. Akkor leszek nyugodt, ha a gyerek alszik.”…

A második terhességem alatt azt álmodtam, hogy fiút szültem. Tudtuk, hogy lány lesz, én mondtam, hogy biztosan elcserélték, mert nekem lányt kell szülnöm. Hol cserélnék el máshol, mint a hasamban?
„Sok elvárásnak meg kell felelnem – köztük a sajátjaimnak is – és nem vagyok biztos benne, hogy ez nekem menni fog.”

Én azt álmodtam rendszeresen, még a szülés után is, hogy a mosdókagylóban fürdetem, de elkezdi ellepni a fürdőszobát a víz, félrefordulok a szappanért, és mire visszanézek, nem vesz levegőt, mert ellepte a víz, meg akarom próbálni éleszteni, de akkor felébredek mindig.
„Aggódom, hogy a figyelmetlenségem végzetes lehet a gyerek számára, pedig az érzelmek elárasztanak iránta, néha nem is tudok velük mit kezdeni”…

Amióta megvannak, azóta is folytatódnak ezek az álmok: elfeledkezem róluk, otthagyom napokra őket valahol, meg ilyenek. És iszonyú bűntudatom van, mikor rájövök…
„Bár nem emlékszem, de engem is állandóan otthagytak valahol, nagyon rossz volt és nem akarom, hogy az enyéimnek is rossz legyen, de nem tudom, hogyan csináljam másként…”

Azt álmodtam, hogy a kislány felriad mellettem, mert éjjel az ajtóban valaki készített egy fényképet. Szaladtam utána. De már nem a mi lakásunk ablakán ugrott ki, hanem anyáékén. Én utána ugrottam és egy csúnya kéken világító szemű nő volt, valamit mondott, de nem magyarul.
„Anyámék szerettek a rólam készült fotókkal dicsekedni, de a személyem valahogy mégsem volt elég fontos nekik, s most attól félek, hogy őket követve én is magára hagyom a riadt gyerekemet… nem értem én ezt”. Az álmokban gyakran áramütés, villanás, fényjelek jelentik a „sugalmazást”, vagyis azt a kikerülhetetlen hatást, amelyet számunkra nagyon fontos emberek (pl. szüleink) gyakorolnak ránk.

Azt álmodtam, hogy már megvan a baba, de én valahogy elfelejtkezek róla, és reggel felkelek, elmegyek dolgozni, délután valamikor eszembe jut, hogy úristen, hát nem is szoptattam még reggel sem és mi lehet vele, beugrok a kocsiba, próbálok eszeveszett iramban hazavezetni, de tükörjég van az utakon és nem haladok.
„Azt gondoltam azelőtt, hogy az egzisztenciális siker, a munka nagyon fontos nekem, de most elbizonytalanodtam, mert érzem, hogy a gyerek valami mást igényel tőlem, de én nem tudom követni, hogy mit és hogy meg tudom-e neki adni, hiszen nincsen erről biztató emlékem. Valamin mindig elcsúszok, nem érzem magam biztonságban az anyaszerepben.”

Nekem terhesség óta gyakori rémálmom – gyakran ébren is –, hogy nem lesz elég a jövedelmünk. Álmomban gyakran éhezünk a gyerekkel. Nem sok alapja van, de sose lehet tudni. Ezért is nincs második gyerekünk és húzzuk még egy kicsit a jelenlegi lakásban.
Az álmodó valószínűleg szegény családból származik, ahonnan egzisztenciálisan kiemelkedett, amit élete nagy sikerének tart, de a feltörekvés görcsétől mégsem szabadul, s ez anyai érzéseire is rányomja a bélyegét. Az álom jelentheti az álmodó szegényes érzelmi bázisát is, függetlenül az anyagi helyzettől.

Én ma éjjel azt álmodtam, hogy a pici úgy nyújtózkodik a hasamban, hogy a lába tíz centire kidudorodik a hasamon elől és elvékonyodik rajta a bőröm. Én próbáltam visszanyomni, de aztán az egyik ilyen nyújtózkodásnál kiszakadt a hasam. Semmi vér, csak éppen kidugta a lábát. A baj csak az, hogy kopasz csirkeláb volt. A következő képsor, hogy fogok egy pici lányt, büfiztetem és megkérem, hogy többet ilyet ne csináljon.
Egészséges lelkületű kismama, akinek van elég önbizalma ahhoz, hogy a kétségeit és félelmeit jól tudja kezelni, tisztában van azok múlandóságával.

Nekem a terhesség óta szaporodnak a rémálmaim. Legutóbb például azt álmodtam, hogy a szülőszobán vagyok, úgy érzem, hogy csak percek kérdése és világra hozom a babámat. A dokim egy hatalmas ollót vág a hasamba, mondja, hogy nyugodjak meg, ez a rutinvizsgálat része, ne mozogjak. Én meg reszketve fekszem, és várom, hogy megszülessen a babám. Különösebb gond nélkül meg is születik, még a dátumot és a nevét is tudom. De ezzel még nincs vége, ugyanis hirtelen megjelenik a kórházban a népes baráti társaságunk, és miattuk nem tudok a gyerekemmel foglalkozni. Olyan, mint amikor udvariasan próbálunk lerázni valakit, de az illető az istennek sem veszi észre magát, és egyre kínosabbá válik a helyzet. Közben az jár a fejemben, hogy úristen, etetni kellene, már biztosan nagyon éhes, mi lesz, ha nem tudom szoptatni.
„A terhesség óta annyi rossz érzésem van! Utálom a kiszolgáltatottságot, sokszor átfut rajtam, hogy a gyerek elválaszt majd a barátaimtól, akik nem fogják megérteni, hogy már nem érek úgy rá, mint régen. Hogy’ fogok eligazodni a szerepeim között, hogyan leszek jó anya?! Néha (haragosan) gondolok arra, hogy talán nem kellett volna még bevállalnom.”

Hatalmas kórteremben feküdtünk kábé tizenöten, én következtem a vizsgálatra, az orvosom még nem érkezett meg, várnom kellett. Megjött egy kis idő múlva félrészegen, azt mondta még haza kell mennie az eszközeiért (fűrész, kalapács), mert a babát azonnal ki kell venni…
„Sokszor éreztem úgy, hogy nem vagyok fontos, ebben apám alkoholizmusának is szerepe van, akitől sok agressziót kellett elviselnem. Ez bizonytalansággal tölt el az új helyzetben, például hogyan fog a férjem a gyerekhez viszonyulni?”

Ne féljünk, a rémálmok maguktól elmúlnak!

A kismamás rémálmok ellen nem kell küzdeni, maguktól elmúlnak, ha tudomásul vesszük, hogy nem lehetünk tökéletes anyák, és ha tudatosan kötünk kompromisszumokat a személyes igényeink és a babának való megfelelni akarás között. Közben pedig nem ámítjuk magunkat azzal, hogy minden a baba érdekében történik. Egyik legáltalánosabb tévhit, hogy a baba érdeke, hogy külön aludjon, mert ha nem erőltetjük, akkor sosem lesz önálló. Valójában az anya a saját önállóságát félti, amit nyugodtan felvállalhat a gyerek előtt („Tudom, hogy rossz neked, kicsim, de nekem nagy szükségem van arra, hogy éjszaka apuval lehessek kettesben. Sajnálom…”) Így a gyerek megtanulja, hogy az élet kompromisszumok sora, és nem kell megküzdenie azzal a feloldhatatlan paradoxonnal, hogy „Azt mondják nekem, minden az én érdekemben történik, mégis állandóan le kell mondanom valamiről, ezt nem értem!” A gyerek így csak azt tanulja meg, hogyan kell hazudni, ha el akarunk érni valamit.

Zágon Judit
pszichológus, iparművész

Álom és valóság: hétvégi saját-élményű álomelemző tanfolyam 16 órában. Célja az álom és a valóság összefüggéseiben rejlő logika megismertetése és az álmok pszichológiai szempontú értelmezésének gyakorlása.
A tanfolyam helye: Pomáz, Nevelési Tanácsadó (Felzárkózunk Alapítvány) épülete, Mátyás király utca 4. (Pomáz HÉV-állomástól gyalog két percre.)
Ideje: 2010. Június 12-13., szombat-vasárnap, fél 9-től 18 óráig, egyórás ebédszünettel.
Résztvevők száma: maximum 15 fő.
A tanfolyam díja: 9000 forint (nem akkreditált, de oktatásként elszámolható)
A tanfolyamhoz némi mese- és mítoszismeret, egy kis pszichológiai érzék, egészséges önkontroll és maximális egymás iránti tolerancia és fogékonyság szükséges, semmi egyéb. A tanfolyam az elejétől a végéig interaktív (saját-élményű), a részvevők aktivitására épít, de senkit nem kényszerít megnyilatkozásra.
Jelentkezni lehet:
Tel.: (20) 397-0611
http://www.almainkjelentese.hu
E-mail: pszichoglass@t-online.hu