A spirituális választerápia a korlátozó hiedelmeink és a tudatalattiban rögzült mintáink átalakításának egyik leghatékonyabb módszere, amely a saját belső bölcsességünkkel való kapcsolatra épít. Haszna a fizikai síkon (is) érvényesül: életünket könnyebben a vágyott irányba terelhetjük, ha újra felfedezzük az önmagunkkal való kapcsolatot.

A spirituális választerápia kulcsa a magasabb rendű, végtelen bölcsességgel rendelkező énünkkel, a Felső Énnel való kapcsolat. Felső Énünk a saját lélekrészünk, mindannyiunk számára bármikor elérhető, csupán megfeledkeztünk róla, így általában kevéssé használjuk ki ezt a segítséget. Ha viszont újra össze tudunk hangolódni lényünknek ezzel az aspektusával, képesek leszünk a fizikai síkon is sikeresebb, boldogabb, békésebb életet kialakítani.

Az svt-eljárás során felszínre bukkanó problémák gyökerét a spirituális választerápiában képzett tanácsadó szellemi szinteken tisztítja, a saját és a hozzá fordulók Felső Énjével való kapcsolat révén.

Mitől különleges a módszer?

Más módszerekkel ellentétben nincs szükség arra, hogy a tisztítás során a segítséget kérő újra átélje a negatív vagy fájdalmas élményt, amely a felszínen lévő gondot okozta. Ugyanakkor el lehet távolítani minden blokkot és akadályt, ami az adott helyzettel összefüggésben áll, de már nincs rá szükség, hiszen csak gátolta egy szituáció pozitív megélését vagy egy kihívás megoldását. Így gyors, hatékony és fájdalommentes lehet a gyógyulás.

Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ez a módszer csodaszer, és a közreműködésünk nélkül megoldja az életünket. Ahhoz, hogy az életünk tartósan is pozitív irányt vegyen, többnyire szükség van a saját elkötelezett, tudatos erőfeszítéseinkre és az érzelmeink meggyógyítására is.

Döntsük el, milyen pozitív értékekben hiszünk és éljünk eszerint!

A programjaink svt-vel való kitisztítása ad nekünk egy tiszta lapot, azt azonban mi döntjük el, mi kerüljön életünk új, hófehér ívére. Ha újra ítélkezéssel, negatív gondolatokkal, önsajnálattal vagy más romboló érzelemmel töltjük meg – amit természetesen megtehetünk – , akkor ezeket fogjuk ismét megtapasztalni. Ezt jelenti az emberi szabad akarat.Ha a végső célunk az, hogy itt és most, a Földön éljünk olyan életet, ami fizikai, szellemi és érzelmi szinten is kielégítő, akkor új, pozitív életszemléleten alapuló hiteket kell elültetnünk a tudatalattinkban, mint például önmagunk és mások szeretete, minden élet tisztelete, elfogadás, segítőkészség, harmonikus, kiegyensúlyozott életvitel, bőség, öröm, bizalom stb. Hogy ezek tartósan a sajátunkká tudjanak válni, nem árt ezeket írásban is rögzíteni vagy megerősítésként mondogatni.Gyakori módszerek: a saját magunknak szóló üzeneteket kitehetjük a lakás különböző pontjaira, csinálhatunk belőlük képernyőkímélőt a számítógépünkre, de fel is vehetjük a kedvenceinket és a relaxáció, meditáció során hallgathatjuk. Így könnyebben bevésődnek és a tudatalatti ezek végrehajtására ösztönöz majd minket.

Alakítsunk ki új, pozitív szokásokat!

Érdemes rászánni az időt, hogy tisztázzuk magunkban – akár írjuk is le – a céljainkat és határozzuk meg, melyek azok az elképzelések és szokások, amelyek közelebb visznek hozzájuk. Készíthetünk magunknak egy kívánságnaplót vagy célfüzetet, amelyben vezetjük az elérni kívánt célokat, részeredményeinket, megerősítéseinket – ha képeket és fotókat is beillesztünk, még erőteljesebben motiváljuk magunkat a cselekvésben. A pozitív szokások kialakításával legyünk türelmesek, de kitartóak: ahhoz, hogy egy-egy szokásunk tartóssá váljon, legalább 30 napig kell végeznünk minden nap. Egy hónapnyi erőfeszítés mindenképpen megéri, mert ezután már automatikusan eszünkbe jut és erőlködés nélkül hajtjuk végre.

Gyógyítsuk meg az érzelmeinket!

Az svt-eljárás során felszínre jöhetnek olyan régi sérelmek, események, fájdalmas emlékek, amelyek a megbocsátásunkért esedeznek, de az svt-től függetlenül is fontos az érzelmi egyensúlyunk megtartása és a megbocsátás tudatos gyakorlása.

Vajon hányszor mondtuk, gondoltuk vagy hallottuk mástól: „Ezt soha nem fogom neki/ magamnak megbocsátani!” Azzal, hogy negatív energiát táplálunk egy személlyel vagy egy eseménnyel kapcsolatban, egy blokkot hozunk létre, amivel valójában saját magunkat akadályozzuk a továbblépésben. Amíg rossz emlékeket dédelgetünk, addig ezek belülről mérgeznek és gátolnak az élet szabad, örömteli megélésében. A helyzet, amin nem tudunk túllépni, kétségtelenül már a múlt része, de mi hagyjuk, hogy a jelenünket tegye tönkre.

Természetesen bárki életében lehetnek olyan különösen megrázó események, amelyek hatalmas terhet rónak rá lelkileg, néhányan akár örökre megnyomorítottnak érezhetik magukat. A megbocsátás nem mindig könnyű, rendkívül megrázó élmények kapcsán pedig hajlamosak vagyunk ragaszkodni a sérelmünkhöz, mintha az az identitásunk, személyiségünk része lenne. Talán attól félünk, ha megbocsátjuk, mintegy elfogadhatónak nyilvánítjuk azt a szörnyűséget, ami történt. Pedig a múlt elengedése nem egyenlő azzal, hogy a velünk történtekhez hasonló szituációt (pl. erőszakot) a továbbiakban normálisnak tartsunk. Egyszerűen csak úgy döntünk, hogy ami elmúlt, nem befolyásol már többé és hajlandóak vagyunk minden energiánkat a jelenben összpontosítani.

A megbocsátás tehát többnyire tudatos erőfeszítést igényel, és akár évekig is eltarthat, míg minden diszharmonikus energiát elengedünk egy személlyel vagy helyzettel kapcsolatban. Ha legalább arra képesek vagyunk, hogy elhatározzuk: megbocsátunk, akkor máris ráléptünk a gyógyulás felszabadító ösvényére.

Kolontár Elvira