A gyerekkorom valószínűleg nagyjából ugyanolyan volt, mint sok más fiatal lányé, aki az 50-es, 60-as években nőtt fel. Apu dolgozott, Anyu otthon volt velünk. Elborította a házimunkák sokasága és közben születésnapokat szervezett számunkra, felejthetetlenné tette a nyári vakációt és minden gondunkra talált megoldást. Íme, néhány dolog, amit tőle tanultam:

Edd meg a zöldséget

Anyu gondoskodott róla, hogy a napi három főétkezésünk biztosan meglegyen. Bár nem hallott az ételpiramis fogalmáról, tudta, hogy milyen fontos az egyensúly és a vegyes táplálkozás. A zöldségek nem tartoztak a kedvenc ételeim közé, de ő megtalálta a módját, hogy játékos módszerekkel, pl. a nyers spenótot nyuszisalátaként feltálalva, vonzóbbá tegye őket számomra, mivel mese nem volt, így is úgy is el kellett fogyniuk a tányéromról.

Ebből megtanultam a kiegyensúlyozott étrend fontosságát, azt hogy tiszteletben tartsam a testem tápanyagigényét, s ráadásul még azt is, hogy egész apró szemléletváltással is nagy eredmények érhetők el.

Kérem és köszönöm

Anyu megtanított rá, hogy ne vegyem természetesnek és elvárhatónak a dolgokat. Minden apró gesztust azonnal meg kellett köszönnünk. Folyamatosan elvárta tőlünk az udvariasságot és jó modort. Minden étkezés előtt áldást mondtunk, és az esti ima a lefekvési szertartás része volt.

Ebből tanultam meg a hála és áldás fontosságát.

Fülmosás

Mi volt a helyzet a higiéniával? Anyu egyike volt azoknak az anyukáknak, akik megnyálazott zsebkendővel még egész biztosan letörölte az arcomra ragadt ételdarabkát, mielőtt elengedte a kezemet az iskola kapujában. Fontos volt neki, hogy ne csak csinosak legyünk (a legtöbb ruhánkat is ő varrta), de mindig tiszták és rendezettek is. Az esti fürdés után ellenőrizte, hogy rendesen megmostam-e a fülemet, és tisztára sikáltam a körmeimet. Soha nem tudtam becsapni úgy, hogy csak megnedvesítettem a fogkefémet. Mindig rájött, ha ki akartam hagyni a fogmosást.

Ebből tanultam meg tisztelni a testemet, és azt, hogy ne végezzek félmunkát.

Ágyazás

Közös szobában laktam a testvéreimmel. Reggel, iskolába menet előtt mindig be kellett ágyaznunk. Ez volt az a szabály, amelyet ritkán tartottam be. Feleslegesnek tartottam, hiszen este úgyis megint széttúrom. Az ágyam mégis minden este rendezett formában várt rám. Ha a nővéremnek volt ideje reggel, kelletlenül, de megcsinálta, mivel zavarta a rendetlenség. Ha ő sem ért rá, akkor is ott várt iskola után a csinosan bevetett ágy, amely anyu keze nyomát viselte.

Ebből azt tanultam meg, hogy az életben egyszerűen vannak olyan dolgok, amelyek fontosabbak, mint mások.

Zoknistoppolás

Volt anyunak egy kis kosara, tele stoppolócérnával, stoppolótűvel, stoppolófával – és természetesen, mindig volt benne egy-két lyukas zokni is. Amikor még egész kicsi voltam, odaültetett maga mellé, és hagyta hogy nézzem, ahogy a tűvel szépen, gondosan beszövi a lyukat, oda-vissza bújtatva a szálakat. Mikor már kicsit idősebb lettem, hagyta, hogy én is kipróbáljam. Micsoda boldogság volt, amikor Apu zokniját én stoppoltam meg! (Azóta persze már alábbhagyott a lelkesedésem.) A párja vesztett zoknikból pedig zoknibábuk készültek.

Ebből megtanultam, hogy a régi dolgok még tökéletesen újjá varázsolhatók. Ezek volta az első leckéim az újrahasznosítás terén is.

(Folytatjuk)

(Forrás: Life Lessons I Learned From My Mother, angolból fordította: H.O.)