Modern világunkban a rádiókban, televíziókban, órákban, számítógépekben, távközlési berendezésekben, hadiiparban, az űrkutatásban létfontosságú a kvarckristály használata. A kvarcok legismertebb tulajdonságai közé tartozik piezoelektromos hatás és a szilíciumchipek memóriatároló képessége.

A kutatók felfedezték, hogy egy vékony kristálylap mechanikus nyomás hatására elektromos áramot termel, és hogy a levágott kvarcdarabban az elektromos áram állandó frekvenciájú rezgést, oszcillációt eredményez.

A kristályok a kozmikus világ rezgéseinek a hordozói, rezgésükkel energiát tudunk átadni, közvetíteni vagy harmonizálni – így fejtik ki gyógyító hatásukat. A kristályok közül a kvarckristály az egyik leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben előforduló fajta. A gyógyítás mechanizmusát, végeredményét a szervezetben előforduló valamennyi életfolyamatért illetve jelenségért felelős ásványi anyag és kristályszerkezet kölcsönös együtt hatása adja meg. Az ásványok fizikai, lelki és szellemi síkon egyaránt hatnak.

Már az ókori görögök is …

De ne higgyük, hogy a kristállyal történő gyógyítás új keletű. Már a történelem előtti időkben is használták amulettként védelmezésre és gyógyításra egyaránt. Hippokratész, az orvostudományok atyja is foglalkozik műveiben a kristályokkal. Piusz pedig (i.e. 93-ban) Természettudományos Enciklopédiájában rendszerezi őket. Ez idő tájban alakul ki a kristályok és drágakövek ezoterikus jellege, amely napjainkban kiteljesedni látszik. Gondoljunk csak a védő, segítő, gyógyító és szerencsekövek sokaságára.

A kristályokkal, ásványokkal történő gyógyítást napjainkban szinte még egyáltalán nem ismerik. Az orvosok többsége még az elől is elzárkózik, hogy végiggondolja az ásványok gyógyító hatásáról szóló elméleteket, netán egzakt módszerekkel megvizsgálja, hogy valóban hatnak-e a „kövek” az élő szervezetre.

Nem arról van szó, hogy a modern orvoslás helyett a kristályok gyógyító erejét kellene használni. Csupán figyelmet kéne szentelni az emberiség több ezer éves történelme során kialakított hagyományoknak, és segítségül kellene őket hívni a legkorszerűbb terápiák hatásfokának erősítésére.

Sokan, akik tagadják a kristályok gyógyító erejét, és azt állítják, hogy hatásuk kizárólag a hiten, az emóciókon alapszik. Tegyük fel, hogy nekik van igazuk, és a kristályok mágikus erejét csak mi tulajdonítjuk nekik. Viszont ne feledjük el: a gyógyítás tulajdonképpen mindig több síkon történik, és az első lépcső vitathatatlanul a lélek szintje. Ma már mindenki tudja, hogy nem elég a fizikai test szintjén legyőzni a betegségeket, hiszen ez egyenlő a tüneti kezeléssel. A problémák okának forrását a lélekben kell megkeresni.

Hogyan működik?

A minerológusok az évszázadok alatt mind magasabb szintű ismeretre tettek szert a kristályok és az ásványok világáról. Fő tulajdonságaik alapján vizsgálták és osztályozták őket. Mindent sikerült megtudniuk a keletkezésükről, használati értékükről – arra azonban csak kevesen voltak kíváncsiak, hogy miként hatnak az élővilágra.

A fizikusok is bebizonyították és mérésekkel igazolták, hogy a kristályok egymástól teljesen eltérő erőtérrel rendelkeznek – vibrálnak. És miért ne lenne meg e tulajdonságuk, hiszen keletkezésüknél a Föld leghatalmasabb erői bábáskodtak, kezdve a vulkáni működéstől a fényjelenségeken és légköri hatásokon keresztül egészen a múló időig. Ez utóbbinak különösen fontos szerep jut az ásványok, kristályok keletkezésében, hiszen a legértékesebb drágakövek az emberi képzelet számára felfoghatatlanul hosszú idő alatt alakulnak ki.

A kristályok, mint az eleven lények sugároznak, azaz különböző rezgéseket bocsátanak ki magukból. Olyan finom energiamezőkkel rendelkeznek, amelyek az élőlényeket különböző energiákkal töltik fel, védik, erősítik képességeiket, a belső energiaáramlást szabályozzák, a külső energiával lévő kapcsolatot elősegítik, megnyugtatják és megvigasztalják, harmonizálják és így gyógyítják. A nemes kövek kisugárzása által a sérült aura „segítséget” kap, és így az ember közérzete kellemesebbé, jobbá válik.

(Forrás: Kristályterápia)