Kábítószer-függőség, alkoholizmus, depresszió, a legveszélyesebb extrém sportágak, enyhébb vagy komolyabb hajlam az öngyilkosságra… Mind-mind szenvedély betegségek.

A másik csoportot azok a jelenségek alkotják, amelyek ellen az ember ugyancsak küzd (még ha nem is életre-halálra), a magány, a súlyfelesleg, a függőségek enyhébb formái, például a dohányzás, a játékszenvedély, a munkamánia, a fóbiák, vagy más krónikus betegségek, például a prosztata-megnagyobbodás. Ezek nagy fájdalmat jelentenek ugyan, de csak ritkán hozzák közelebb a halál pillanatát. Mert mindegyik függőség lassú menetelés a halál felé. Még pedig annak a családtagnak a lelkéhez igyekszik a személy, aki már talán nem is él, és a család tagjai kizárták a család rendszeréből.

A családfelállítás menete

A családfelállításban, miután a páciens elmeséli, hogy mi történt a családjában, általában lehet is tudni, hogy kit rekesztettek ki, és kit kell visszaemelni a család emlékezetébe, rendszerébe.

Ebben az összefüggésben érdemes még beszélni egy másik lelkiismeretről, a kollektív lelkiismeretről, amelyet nem érzünk. A családfelállításokban egyértelműen kiderül, hogy milyen törvények szerint működik ez a lelkiismeret. Emberek pontosan meghatározott csoportját foglalja magában, és ez a szülők testvérei, a nagyszülők, a dédszülők egyike-másika, és valamennyien, akik átadták a helyüket a csoport valamelyik tagjának a javára, például a szülők vagy nagyszülők korábbi partnerei. Belőlük áll ez a csoport, amelyet egy közös lelkiismeret irányít. Ez a lelkiismeret biztosítja, hogy senki sem tűnhet el a rendszerből. Ha tehát a személyes lelkiismeret hatására, amely világra hozta a jó és a rossz közötti különbségtételt, valakit kirekesztenek, kitaszítanak a családból, vagy elfelejtenek, akkor ennek a kollektív lelkiismeretnek a hatására egy másik családtagra hárul a feladat, hogy képviselje a kitaszítottat, és úgyszólván jóvátegye a történteket.

A kitaszított

Vannak, akiket azért zárnak ki a rendszerből (a családból), mert a többiek azt mondják, hogy ez az ember nem méltó az odatartozásra, például szerencsejáték-megszállott, alkoholista, homoszexuális vagy bűnöző. Ha valakit ezen a módon rekesztenek ki, és a többiek azt mondják: „Nekem több jogom van a családhoz tartozni, mint neki”, a családi rendszer megsérül, és ezután az egyensúly helyreállítására, egyfajta jóvátételre törekszik. Azt, akit így kizártak vagy kirekesztettek, később egy másik családtag fogja képviselni, mégpedig úgy, hogy ő maga ezt észre sem veszi. Ilyenkor úgy érzi magát, mint a kirekesztett, úgy viselkedik, mint ő, és gyakran ugyanúgy fejezi is be az életét. (Általában ilyenkor emlékszik vissza a család, hogy ilyen volt a nagybácsi vagy a nagynéni is). Mintha megismételné a kirekesztett családtag életét, alkoholista, szerencsejátékos stb. lesz, hogy a család emlékezetébe visszahozza a kitaszítottat.

Megbocsátás és befogadás

Ilyenkor csak egy megoldás van. Ezt a kirekesztett, úgynevezett rossz embert ismét vissza kell fogadni a rendszerbe, és el kell ismerni, hogy neki is ugyanolyan joga van az odatartozásra, mint mindenki másnak. Azt kell neki mondani: „Igazságtalanok voltunk veled, nagyon sajnáljuk”. Ekkor láthatjuk, hogy attól az embertől, akit kirekesztettek, hatalmas, pozitív erő áramlik az utódok felé. Lényegében a védőszentjükké válik.

Felmerül hát a kérdés: lehet-e drogok nélkül élni? Lehet, de látnunk kell, hogy akik ezzel élnek, azok nagy-nagy terhet viselnek lélekben – és lehet, hogy nem is tudnak róla. A drogokról való lemondás tehát nem csak akaraterő kérdése. De a családfelállítás – mint terápia – segítségével feloldhatók ezek a lelki kötődések, és már lehetővé válik az egyén számára is a drog nélküli élet.

Csörnyei Ida
családfelállító terapeuta
Tanácsadás