A zene nagy hatást gyakorol a lélekre és a szellemre, kimozdít a lehangoltságból, elűzi a stresszt és orvosolja a koncentrációs vagy alvászavarokat. A zene szervezetünkre tett hatása több tényezõtõl is függ, ezek közé tartozik a zenei műfaj, a hangmagasság, a ritmus, a hangszerek és természetesen a hallgató személy alkata, érzékenysége, felfogóképessége, temperamentuma vagy zenei kultúrája.

Tudományos munkák kimutatták, hogy a klasszikus zene az emberi méltóságot, az életbe vetett hitet stimulálja, a romantikus muzsika pedig álmodozásra, képzelõdésre készteti az embert.

Rég ismert tény, hogy a dallamos zene kikapcsolódást okoz, észrevétlenül is feszültséget old a szervezetben. Tapasztalhatjuk sokszor, hogy egy induló vagy táncritmus zenéjére lépéseinket is sokszor akaratlanul ehhez a ritmushoz igazítjuk.

Egy zenedarab hatása azonban nem merül ki abban, hogy lábunkat gyorsabban vagy lassabban mozgatjuk. A pulzusunk az, amely kifejezi a mélyebb biológiai hatásokat is.

Egy igen gyors ritmusú zene pulzusunkat 22 százalékkal, légzésünket pedig 50 százalékkal is megemelheti, míg egy lassú ritmusú, szomorú zenedarab a normális alá is viheti ezeket az életműködéseket.

A meditációs zene ellazít, a tenger hullámai és a vízcsobogás megszabadít a napi terhektől, a csivitelő madarak nyugalmat árasztanak, a békabrekegés jókedvre derít. A zongora, a cselló, a hegedű, az orgona, Mozart és Bach művei békességet hoznak, a gregorián dallamok mitikus élményekhez segítenek minket!

Nagyon fontos, hogy ha a zene jótékony hatását kívánjuk élvezni, akkor az soha ne legyen hangos!

A zenetanulás javítja a gyermekek szómemóriáját

A hongkongi egyetem kutatói kilencven, 6-15 esztendős gyermeket vizsgáltak meg. A gyermekek közül negyvenöt zenekari tag volt és zenélni tanult valamilyen hangszeren, másik felük nem kapott zenei képzést. A teszt során a gyerekeknek felsorolt szavakra kellett visszaemlékezniük. A vizsgálat során kiderült, hogy a zenélő gyermekek jóval több szóra emlékeztek, mint a zeneileg képzetlenek.

Egy év múlva sor került az összehasonlító vizsgálatra: a továbbra is zenélő, ill. zenét tanuló gyermekek még jobb teljesítményt nyújtottak, mint az első teszten. Ezzel szemben azoknál, akik időközben abbahagyták a zenélést, további teljesítményjavulás nem volt kimutatható.

Azonban még mindig jobban teljesítettek, mint a zeneileg képzetlen kontrollcsoport tagjai.

Javuló matematikai teljesítmény

Több vizsgálattal sikerült alátámasztani: a zenészek jobbak matematikából is, konkrétan a térben való eligazodást igénylő feladatok megoldásában.

E téren kiemelkedők a svájci Ernst Waldemar Weber kutatásai, aki egy, a témáról szóló könyvében azt ajánlja, hogy a közismereti tantárgyak óraszámának rovására növeljék meg a készségtárgyak, főképp az ének-zene óraszámát.

Ezt soha nem lehet elég korán kezdeni!

Petsche professzor szerint a zenehallgatás agytréningnek tekinthető, ha aktív hallgatásról és nem passzív háttérzene-hallgatásról van szó: A zenehallgatás a zenélés passzív formája.

Az aktív zenehallgatás azt jelenti, hogy zenei emlékeinket és elvárásainkat összehangoljuk. Olyan ez, mint amikor egy résre nyitott ablakon tekintünk ki egy robogó vonatból: Ilyenkor a látott tájat összehasonlítjuk azzal, amire számítunk. Ehhez egymástól távol eső agykérgi terület együttműködése szükséges.

Csupa kis Mozart?

A kutatási eredmények fényében nem csoda, ha a szakértők egyre hangosabban követelik az iskolai zeneoktatás bővítését. Ennek megvalósításához még nem érkeztünk el.

Sok szülő, aki vegyes érzelmekkel gondol vissza saját gyermekkori zenetanulási élményeire (végtelen szolfézsórák és gyakorlás), talán arra gondol, hogy a mai gyerekeket nem is érdekli a zene.

Nos, az adatok világszerte nem erre utalnak. A zeneiskolákba járó gyermekek száma az EU-ban évről évre nő. Noha a klasszikusnak mondható zongora már nem olyan kedvelt, mint régebben, de a kisgyermekkori zeneoktatás és a gyermektánc tanulás annál nagyobb közkedveltségnek örvend.

Osztrák zenepedagógusok szerint az iskolai analitikus és kognitív elemek túlhangsúlyozásával szakítani kell, hogy az iskola oktatógépből átalakulhasson rugalmas és gyermekközpontú élettérré. A táncnak, a zenének, a festésnek és a színjátszásnak az általános képzés és tudáskincs részévé kell válnia.

(Forrás: A zene hatása szervezetünkre)