Volt már, hogy az élettől csavart labdát kapott? Valami olyan történt, amit soha nem várt volna? Éppen ez az, amiért a „váratlan” dolgokat csavart labdának hívjuk. Valójában nem is maga a váratlan fordulat lep meg bennünket, hanem a csalódottság, hogy nem az elvárásaink teljesülnek.

Nem „úszunk az árral”

Könnyű azt mondani, hogy „ússzunk az árral” és „éljünk a mostban”. De alighanem mindnyájan elismerjük, hogy sokkal könnyebb ezt mondani, mint megtenni. Időnként (sok életünk során újra és újra) megengedjük az elvárásainknak, hogy ütközzenek a természetes áramlás által kínál élvezettel.

A tervezett események mindig tartalmaznak valamennyi elvárást. Tegyük fel, hogy meghívtunk 15 embert egy partira. Optimisták vagyunk, ezért úgy gondoljuk, legalább 12-en eljönnek, de végül csak egy páran futnak be. Csalódottnak érezzük magunkat, romba dőlt az elképzelésünk, hogy egy csapat embert fogunk vendégül látni. De mi a következő reakciónk, miután már magunkhoz tértünk az első csalódásból? Azok miatt bosszankodunk, akik nem jöttek el, és panaszkodunk a sok maradékra, amit most két hétig ehetünk? Vagy megrántjuk a vállunkat, kifújjuk a feszültséget, és élvezzük a megjelent vendégek társaságát? Tekinthetjük úgy is, mint jó lehetőséget, hiszen kevesebb gondunk van a megjelentek szórakoztatásával, és több lehetőségünk adódik, hogy néhányukkal külön is egy-egy jót beszélgethessünk.

Honnan jönnek az elvárásaink?

Az elvárásainkat általában a korábbi tapasztalataink határozzák meg. Mivel a legutóbbi partinkon csak néhány ember jelent meg, legközelebb már más lesz az elvárásunk, talán eleve kevesebb vendégre számítunk. De a második parti, váratlanul, sokkal több embert vonz oda, talán mert olyan hétvégére terveztük, amikor több embernek volt szabad ideje, és az időjárást is nekünk kedvez. A terven felüli vendégek miatt viszont kevésnek bizonyul az étel és az ital. De biztos, hogy akad valaki, aki elszalad a legközelebbi boltba, hogy segítsen a bajon.

Miért jó, ha vannak elvárásaink?

Egyesek szerint jó dolog, ha optimista elvárásaink vannak. Mások úgy gondolják, „a legrosszabbat várom, ezért aztán nem csalódom abban, ami bekövetkezik”. Az ilyen emberek úgy gondolják, jobban járnak, ha a negatív dolgokra gondolnak. Azt állítják, ezzel megóvják magukat a csalódástól. Ez azonban nem így van, a pesszimisták, amellett, hogy egész életüket a rossz dolgokra várással töltik, még így is gyakran átélik a csalódás élményét.

Szükségünk van az elvárásokra?

Az is egy elvi lehetőség, hogy optimista vagy pesszimista elvárások helyett egyszerűen elvetünk minden elvárást. A megvalósítása azonban nem igazán sikeres. Elvárások nélkül belemenni egy szituációba nem túl természetes dolog. Talán még nehezebb, mint bírálatok és vélemények nélkül élni. Az álmaink, vágyaink, igényeink az utunkba állnak. Természetes, hogy elvárásaink vannak. Irányítani akarjuk az életünket. Meg akarjuk kapni a tökéletes állást. Azt akarjuk, hogy a családunk támogasson. Vonzók szeretnénk lenni a partnerünk szemében. Azt akarjuk, hogy igazságosan bánjanak velünk. Azt akarjuk, azt akarjuk, azt akarjuk … persze, hogy akarjuk.

Miért nem kapjuk meg mindig, amit akarunk?

Néha valami magasabb terv alapján folyik a játék. Nem mindig kapjuk meg, amit akarunk, de mindig azt kapjuk, ami jó nekünk. Az utunkba került csavart labda elől félrekapjuk a fejünket vagy a játékunkon változtatva kicselezzük azt. Ahogy változnak a szabályok, változnak az elvárásaink is. Elkezdjük másképp látni a dolgokat. Néha az alternatívaként kínálkozó út nehéz. Tartsuk azonban nyitva a szemünket, mert a kihívásokkal és göröngyökkel teli úton kincsekre lelhetünk. Ne feledjük, a parti, amelyre csak a vendégek fele jött el, személyesebb beszélgetésre kínált lehetőséget, ami nagy valószínűséggel elmélyítette a kapcsolatunkat velük.

Az élet jó, ha hagyjuk hogy a maga útján folyjon. Számítsunk rá, hogy az élet folyója időnként evező nélkül ránt magával, esetleg még a kenuból is kiborít. Tanuljunk meg úszni, és ússzunk az árral.

(Forrás: Dashed Expectations – When Life Throws You A Curve Ball, angolból fordította: Harrach Orsolya)