Vannak olyan emberek, akiket mindig becsapnak, amikor autót vásárolnak, előfizetnek a kábeltévére vagy új mobiltelefont vásárolnak. A legújabb kutatás szerint a hiba nem a pénztárcájukban, hanem a génjeikben lehet.

Az agykutatók most kezdik közelebbről megismerni a viszonylag új rendellenességet, a diszkalkuliát, vagyis a számolási zavart. Sok ember bizonytalan számolási képességeit illetően, a diszkalkuliások azonban rendkívül alapvető módon rosszak matekból: a kutatások szerint az agyuk még csak fel sem képes ismerni az öt-hat tárgyból álló csoportokat, illetve összekapcsolni a számjegyeket a nekik megfelelő értékekkel.

A diszkalkulia körülbelül ugyanolyan gyakori, mint a diszlexia, körülbelül minden 20. felnőttet érint. A rendellenesség következményei egy középiskolás tanulónak nyilvánvalók, de a felnőtt fogyasztókat sújtó rémálom ennél sokkal súlyosabb – és félreértett – társadalmi probléma.

Brian Butterworth professzor, a University College London diszkalkuliával foglalkozó szaktekintélye szerint a rendellenességben szenvedők képtelenek megszámolni a visszajárót. Nem értik a kamatszámításokat és a valutaárfolyamokat. Mire elérik a felnőttkort, annyira bizonytalanná válnak a számokkal kapcsolatban, hogy gyakran teljesen átengedik másoknak a pénzügyi dolgokat, ami biztos recept a katasztrófához. Butterwoth hozzátette, hogy sajnos még nem készült olyan tanulmány, amely a diszkalkuliában szenvedő emberek sérülékenységét vizsgálta volna fogyasztóként, pedig ez értékes kiegészítője lehetne a kutatási területnek.

Butterworth legutóbbi, a Science magazinban megjelent kutatása során a diszkalkulia okait vizsgálta, és több száz, a rendellenességben szenvedő emberrel készített interjút. Egyikük, a sikeres író, Paul Moorcraft például 55 éves koráig titkolta számolási zavarát, amikor végül ország-világ előtt megvallotta. Azt is elmondta, hogy egész életében pocsék üzleteket kötött.

A diszkalkuliának Butterworth szerint mélyre ható következményei lehetnek. A rendellenességben szenvedő emberek nehezen jegyzik meg a PIN kódokat. Ugyanazokat a könnyű PIN kódokat használják mindenhol, vagy le is írják. Mindez pedig sebezhetővé teszi őket. Ha valaki tudja, hogy nehézségei vannak a számokkal, másra bízza a számolási feladatokat, ez pedig sebezhetővé teszi. Ha valaki rosszul számol, rögtön kiderül az autókereskedésben vagy a bankban, és könnyű prédává válhat.

A számolási zavar elterjedtsége mögött egy különös jelenség is áll. A rossz matematikai készség társadalmilag elfogadott. Az emberek nyíltan tréfálkoznak azzal, hogy „nem vagyok valami jó matekos”, viszont ritkán hallunk hasonló viccelődést az írástudatlansággal. A diszkalkulia valószínűleg éppen ezért kap kevesebb figyelmet, mint a diszlexia és a többi olvasási zavar: nem tűnik olyan sürgető válságnak, mint az írástudatlanság.

Persze az is fontos, hogy különbséget tegyünk a diszkalkuliában szenvedők és azok az emberek között, akik egyszerűen rosszak matekból. Azt sem szabad hagyni, hogy a lusta fogyasztók vagy tanulók ezt a rendellenességet használják kifogásként. Ha valaki valóban diszkalkuliában szenved, és nem szeretné, hogy kihasználják a hétköznapokban, megtanulhat számológéppel dolgozni, vagy elhívhatja segítségként közeli barátait nagyobb pénzügyi tranzakciók, például autó- vagy lakásvásárlás lebonyolítására.

(Forrás: Medipress)