Aki verseket magol, annak jobb lesz a közérzete és énképe is megerősödik – legalábbis ez derült ki egy nemrég közzé tett felmérésből. Dr. Clare Rathbone, a Readingi Egyetem pszichológia és klinikai nyelvtudományok karáról, valamint Dr. Abigail Williams, az Oxford Egyetem angol szakáról az angol Nemzeti Költészet Napja alkalmából arra kérték az utca embereit, hogy idézzenek a számukra sokat jelentő versekből, majd mondják el az ehhez kapcsolódó emlékeiket és érzéseiket.

A két kutató a költészet hatásait akarta számszerűsíteni. Minden megkérdezett embernek három versre kellett visszaemlékeznie, és megadni azt is, hogy milyen életkorban tanulták meg. Az előzetes eredmények alapján kiderült, hogy az embereket sokkal jobban megnyugtatják a kívülről megtanult versek, ráadásul ez az identitásuk fejlődésében is sokat segít. Szeretnék továbbá feltárni a költészet terápiás hatásait is, különösen az Alzheimer-kóros betegek tekintetében.

Dr. Williams elmondta: „A magolás számkivetett gyermek lett az oktatásban, mert nem kreatív és képességfejlesztő módszer, de a felmérésünk eredményei egyelőre azt mutatják, hogy az életünk során a szóról szóra megtanult versek gyakran érzelmi töltettel bírnak. A vers, amit kívülről tudunk, sokkal jobban megnyugtat, mint az, amit nem. Reméljük, hogy munkánk rávilágít a verstanulásban rejlő terápiás lehetőségekre is, hiszen tudjuk, hogy például az Alzheimer-kórosok neveket felejtenek el, de emlékeznek azokra a versekre, amiket iskolás korukban bifláztak be. Ezek a versek pedig gyakran kellemes emlékeket is felhoznak, melytől jobb kedvre derülnek. Tanulmányunk megmutatja, hogy milyen lélektani szerepet töltenek be a versek az életünkben.”

Dr. Clare Rathbone a következőket tette hozzá: „Pszichológusok kimutatták, hogy amikor az emberek visszatekintenek az életükre, különösen jól emlékeznek a fiatal felnőttkorukban (15-30 évig) történtekre. A legtöbben ilyenkor választják ki kedvenc filmjeiket, dalukat és könyvüket. A pszichológusok szerint azért emlékszik mindenki olyan könnyedén vissza erre az időszakra, mert ekkor alakul ki a felnőtt identitásuk, fontos, személyiségformáló események részesei lesznek: például munkába állnak, társat választanak, hivatásra lelnek. Ezek az emlékek sokkal élénkebben élnek bennük, mint a más életkorban szerzett élmények.”

A felmérés részét képezi a „A költészet haszna” című kollaboratív kutatási projektnek, melyet tanárok, törvényhozók és kutatók végeznek. Az első eredményeket interdiszciplináris fórumon vitatták meg a Shakespeare Intézetben.