A szinesztézia érzékelése felnőttek esetében igen ritka jelenség, egy friss kutatás szerint azonban csecsemőkorban még mindenkiben megvan ez a képesség. Amint arról Maureen Seaberg, a téma szakértője beszámolt, az úgynevezett szinesztéták egyszerre érzékelnek két külön érzékszervvel felfogható dolgot. Itzhak Perlman hegedűvirtuóz például más-más színűnek „látta” a húrok egyes hangjait, de van, aki az ábécé betűit érzékeli színesnek, más a szavakhoz rendel ízeket.

Magát a jelenséget már az ókori görögök is leírták, ám az első tudományos beszámolók mindössze kétszáz évvel ezelőttről valók, 1980-ban pedig Richard Cytowic kezdte először behatóan tanulmányozni a témát.

Noha a teljes népességnek mindössze 1-2 százaléka tartozik a szinesztéták közé, egyes szakértők szerint újszülöttként még mindenki annak mondható. Karen Dobkins, a Kalifornia Egyetem pszichológia professzora kifejtette, hogy a kisgyermekek neuronjai születésük után azonnal szaporodni kezdenek, és számos random kapcsolatot hoznak létre egymás között. Pár hónap elteltével azonban, amikor a kicsik már elkezdik felismerni a formákat, hangokat, ízeket, azokat a kapcsolatokat, amelyeket nem használnak, hagyják elhalni. A szakember szerint a szinesztézia ezeknek a korai neuron-kapcsolatoknak a maradványa.

Hogy hipotézisét alátámassza, Dobkins professzor Katie Wagner végzős hallgatóval együtt kidolgozott egy vizsgálati módszert, mely során először két egyforma, fekete kerettel megrajzolt háromszögeket ábrázoló képet készítettek, majd ezeket egymás mellé állítva, az egyiket piros, a másikat zöld háttér elé helyezték. A képeket tizenöt kéthónapos csecsemőnek mutatták meg, és azt figyelték, ki mennyi ideig nézi az egyes képeket. Később ugyanezt a kísérletet elvégezték háromszögek helyett körökkel is.

Amint arról Dobkins beszámolt, ha a formák nem számítanának, azt várnánk, hogy a piros háromszögeket és a piros köröket ugyanannyi ideig néznék a csecsemők. Ehelyett azonban a fixálás időtartama 12-14 százalékkal megváltozott attól függően, melyik forma volt a háttérszínre helyezve. A kutatók szerint a preferencia azon múlott, hogy a csecsemők agya magától melyik színt érzékelte a formához kapcsolódónak. A legnagyobb eltérések a kéthónapos gyerekeknél mutatkoztak, három hónapos korra már csökkent a különbség, nyolchónapos korra pedig teljesen eltűnt, ami megmagyarázza, miért olyan ritka ez a képesség a felnőttek körében.