Ha megismerjük a mélyebb alapját annak, hogy miért esik olyan nehezünkre bármit kidobni, utána már szinte magától megy majd a rendrakás és a lomtalanítás. Legalábbis ezt állítja Mike Nelson, a „professzionális rendrakók” amerikai egyesület számos tagjának egyike. Elemző módszere különösen azoknak való, akik már régóta próbálnak megszabadulni a felesleges dolgoktól, sikertelenül. Íme, a leggyakoribb okok – és tippek a fékek oldására.

Olyan bizonytalan vagyok

Félünk, hogy megbánjuk a kidobásra vonatkozó döntésünket. Gyakran elég egyetlen, már nagyon régen történt eset („Amint elajándékoztam a vázát, a lányom egyből rákérdezett, és teljesen letaglózta, hogy már nincs meg.”) – és ezt használjuk indokul arra, hogy mindent őrizgessünk.

Tipp: Soha nem lesz elég holmink ahhoz, hogy legyőzzük a bennünk lévő félelmet. Az egyetlen kiút: radikálisan selejtezzünk, és figyeljük meg az ennek kapcsán felmerült félelem mértékét. Kisebb, mint az a félelem, amely most, már a rendrakás előtt bennünk van.

Szeretetre vágyom

Még ha szerető partnerünk van is (és ahhoz, hogy egy gyűjtögetővel együtt éljen valaki, tényleg sok szeretet szükséges!), félünk, hogy elveszítjük – ezért tárgyakkal védjük magunkat.

Tipp: A tárgyaktól nem kapunk szeretetet. Még a félszemű mackó sem szeret bennünket, melyet gyerekkorunk óta őrizgetünk. Az a személy, akitől a mackót kaptuk, valószínűleg szeretett bennünket. Vissza tudjuk idézni ezt a személyt a mackó nélkül is? Ha igen, nem feltétlenül van szükségünk hozzá az emléktárgyakra. Vagy legalábbis nem olyan sokra.

Kicsinek érzem magam

A sok tárgy által nagyobbnak hatunk? Éppen ellenkezőleg: ha a tárgyak irányítják az életünket és már nem mi, akkor kicsik leszünk.

Tipp: Gyűjtsük a belső értékeinket, ne limlomokat. Menjünk ki a természetbe, fogadjuk magunkba az ég, a mező, a fák, a körülöttünk élő állatok és emberek nyújtotta kincseket. Ezzel mi is olyan értékesek leszünk, mint ők.

Olyan tehetetlen vagyok

Egy felgyülemlett holmikkal tele lakás valóban súlyosan ránk nehezedhet. Amit évek hosszú sora alatt gyűjtögettünk össze, azt nem takaríthatjuk el egyetlen kézmozdulattal.

Tipp: Ne várjunk tovább a lámpa szellemére, aki majd mindent szépen eltüntet. Kezdjük el most, ma, egy kis résszel. Mindegy, hol. Közben számoljunk utána: a lomtalanítás is annyi ideig tart, mint az összegyűjtés? Nem! Ha lendületbe jövünk, meglepően gyorsan haladunk!

Bűntudatom van

Bűntudatunk van, mert olyan sok lomot felhalmoztunk, és bűntudatunk van azért is, hogy az összes, még értékes dolgot eltüntetjük a házból, vagy akár ki is dobjuk. Rosszul érezzük magunkat, hiszen Józsi bácsi olyan sok pénzt fizetett azért a borzalmas szarvasagancsért stb.

Tipp: Dobjuk ki a bűntudatot is. Józsi bácsi (ha ugyan él még szegény) már régen elfelejtette a szarvasagancsot. Gondoljunk szeretettel az emberekre, de nyugodt lelkiismerettel ajándékozzuk el a holmijaikat.

Nincs időm

Igen, tudjuk, hogy nagytakarítást kéne tartanunk – de mindig közbejön valami fontosabb. Egyszerűen mindig eltérít valami. Miért? Mert minden az utunkban áll!

Tipp: Az agyonzsúfolt polc vagy akár egész szoba az időhöz való belső viszonyulásunk leképezése. Minden zárva van, semmi sem szabad. Holott sokkal több időnk van, mint gondolnánk – ugyanúgy, ahogy a kupacok és dobozok alatt is fantasztikus mennyiségű lakótér van. Nézzük csak meg!

(Mike Nelson: Stop Clutter From Stealing Your Life c. könyve alapján összeállította H. Orsi)