Egy 49 éves brazíliai férfival meglepő eset történt. Stroke-ot kapott, amit sikeresen túlélt, ám felépülése után személyiségváltozáson esett át, és onnantól kezdve „patológiás jószívűségben” szenvedett, számára teljesen ismeretlen emberekkel jótékonykodott, az utcán kóborló gyerekeknek cukrot és üdítőt vásárolt, nem törődve azzal sem, hogy eközben saját anyagi helyzete egyre romlott.

A Neuroscience című lapban dr. Leonardo Fontenelle, a Rio de Janeiro-i Szövetségi Egyetem munkatársa úgy fogalmazott, a stroke hatására a férfi „túlzottan és tartósan nagylelkűvé” vált. Amint arról dr. Larry Goldstein, a Duke Egyetem Stroke Központjának neurológusa és igazgatója beszámolt, a stroke valóban gyakran okoz neuropszichológiai és viselkedésbeli változásokat, ám a fenti eset mindenképpen kirívó és ritka. A stroke utáni viselkedésbeli változás gyakran attól is függ, milyen mértékű volt a roham, illetve, hogy az agy mely területét érte a károsodás.

Stroke akkor következik be, ha egy vérrög miatt az agy vérellátása gátlódik, netán egy agyi artéria megreped. Az oxigénellátásban bekövetkező hiány miatt agykárosodás történik, ami érzelmi változásokat – legtöbbször depressziót – idézhet elő, ám az sem ritka, hogy patológiás sírás vagy nevetés tör rá a betegre.

A fenti brazil férfi esetében a stroke agyvérzés következtében jött létre, aminek a hátterében a magas vérnyomás állt. A stroke utáni személyiségváltozás azért is keltette fel különösen a szakemberek figyelmét, mert leggyakrabban épp az ellenkezője szokott történni a betegekkel, inkább ellenségessé, netán szociopatává válnak. A férfinál a stroke az agy kéreg alatti területein jött létre, ahol a magasabb szintű gondolkodás zajlik, és minden bizonnyal a normális viselkedést szabályozó agyterületeken fejtette ki károsító hatását. Ez az eset talán betekintést adhat a tudósoknak abba, hogy mely agyterületek felelősek az önzetlenség és az egoizmus közti egyensúly fenntartásáért.

A jótékonykodó viselkedés amúgy a mániákus, a Parkinson-kóros, illetve bizonyos demenciával küzdő betegekre is jellemző szokott lenni, ezek közül azonban egyik tünet sem volt kimutatható a fenti esetben szereplő férfinál, ő inkább lehangoltságról, feledékenységről és figyelemzavarról számolt be, illetve egyéb olyan viselkedésekről – a kitartás és az előre tervezés képességének hiánya, valamint rossz ítélőképesség -, melyek az agy frontális lebenyének károsodására utalnak. A CT azt mutatta ki, hogy számos agyterületen – például a frontális lebeny irányába is – lassú volt a véráramlás, és egyes idegpályákon olyan jellegű sérülések mutatkoztak, melyek hatására elképzelhető a személyiség átalakulása.