Sok hajmeresztő dolgot hallottam már életem során, de amit a minap tapasztaltam, az minden határon túlmegy. Egy budapesti buszon utazva lettem fültanúja a beszélgetésnek, amelyet két harmincas hölgy folytatott a szülésről. Egyikük áldott állapotban volt, még nemigen látszott rajta, pár hónapos lehetett. A diskurzus arról folyt, mikorra írták ki a hölgyet szülésre.

 A kiírás tudtommal annyit jelent csak, hogy a baba kb. mikorra várható, a fogamzástól függően, tehát ez nem a legmegbízhatóbb adat. Tudjuk, hogy a csemeték gyakran megtréfálnak bennünket: van, akinek nagyon sietős, és van, aki megfontoltabb, tovább várakozik. De az is lehet, hogy mi számítottuk el magunkat. Többek között ez az egyik szépsége a terhességnek – sosem tudhatjuk, éppen mi zajlik ott bent…

Együtt ünnepelne az apjával

Visszatérve a nők beszélgetésére, a várandós anyuka ezt mondta: „Hát… tudod, a férjem január 8-án született, és az orvos azt mondta nekem, hogy én január 15-e körül szülnék. Eszembe jutott, milyen izgi lenne, ha a gyerek is január 8-án születne, így együtt ünnepelhetne az apjával. Szerinted lenne erre mód?”

Mire a másik hölgy válasza: „Persze, én is így szültem. Nem akartam, hogy november 1-én szülessen a gyerek, hisz az halottak napja, borzadály! A dokival megbeszéltem, hogy előtte beindítja, és akkor elkerüljük ezt a dátumot. Csak az volt a bibi, hogy elutazott, aztán alig találtunk megfelelő időpontot, annyi szülése volt. Tudod, menő orvos, rengetegen járnak hozzá. Végül október 28-án bementem, és megindította a szülést, 29-ére meglett Ákoska. Fellélegeztem, mégsem november 1!”

Mire a terhes hölgy felcsillanó szemmel: „Jaj, add meg a számát, holnap felhívom, ha ilyen korán bejelentkezem nála, talán lesz hely. A férjemnek nem is szólok, hadd örüljön, legyen neki meglepetés, hogy a gyerek is akkor fog születni, amikor ő.”

Elhűlve hallgattam, és úgy gondoltam, leszállok, mert ennyi elég a témából. Ám a dolog nem hagyott nyugodni, kérdezősködtem, nyomozgattam, és kiderült: a szülők egyre gyakrabban kérik, hogy ne ekkor vagy akkor szülessen meg a gyermekük, hanem amikor ők akarják.

Nem tudják, mit tesznek

Ezeknek az embereknek fogalmuk sincs arról, mit tesznek a kisfiukkal vagy a kislányukkal. Az Univerzum nem véletlenül jelöli ki születésünk napját. Amikor testet öltünk, kapunk egy energetikai csomagot, ki-ki a magához illőt. Az már a mi dolgunk, hogy miként bánunk ezzel a csomaggal életünk folyamán, mely tulajdonságunkat mire használjuk. De a csomag árnyékos oldala is kizárólag a MIÉNK!

Tudom, sokan nem hisznek a reinkarnációban, de talán nem is ez itt a lényeg. Vannak magunkkal hozott dolgok, amelyek szintén a sajátjaink, azért kapjuk meg őket újból, hogy kijavíthassuk az esetleges hibáinkat. Ha nem a kijelölt napon születünk, természetes úton, akkor valami más energia szakad a nyakunkba, amivel nem tudunk mit kezdeni. Egész életünkben csak azt érezzük, hogy nem vagyunk jó helyen, olyasféle érzés ez, mintha más emberek holmijában járnánk. Melegágyává válik a kialakuló függőségeknek, hiperaktivitásnak, kezelhetetlenségnek, nevelési gondoknak. A gyermek állandó feszültséget érez, nem tudja, hol a helye.

Elképzelni is rossz: ha ezek a programozott szülések rutinná válnak, minden anyuka megrendeli, mikorra akarja megszülni a gyerekét, mi fog itt eluralkodni? Senki nem a saját életét éli majd, és persze senki nem is tud segíteni az illetőn, hiszen nem tudhatja a gyógyító vagy az orvos, hogy a gyermek eredetileg mikor is született volna.

Nevelhetetlen, kezelhetetlen

Az ilyen gyerekek nevelése tengernyi problémával járna, hiszen a szülők sem ismernék a saját gyerekük eredendő tulajdonságait. Ha az orvosok nem figyelmeztetik az anyukákat erre a tényre, nagyon sok lesz a kezelhetetlen gyermek.

Csak remélni tudom, hogy a „programozott szülésből” nem lesz hétköznapi gyakorlat. Természetesen a szülők nem akarnak rosszat a gyermekeiknek, és saját maguk helyzetét sem akarják megnehezíteni. Még numerológusként is nehéz lenne ilyenkor a dolgom, hiszen a karaktereknek sok-sok tulajdonságuk lehet. Csak következtetnék a gyerek alaptulajdonságaiból arra, vajon melyik karakterhez tartozhat. Számomra ez az irányzat félelmetes jövőképet fest, mert ma már az emberiség azt hiszi, hogy átvette a hatalmat az Univerzum felett. Nem kell megtartani a törvényeit, hiszen mi, emberek vagyunk a világ urai…

Egyszerűen nincs jogunk elvenni a jövő nemzedék tagjainak születésnapját. Hagyjuk csak, hogy akkor szülessenek, amikor elérkezik az idő, még akkor is, ha az halottak napjára esik! Az a nap sem rosszabb a többinél.

A számok adta biztonság

A számok valamifajta biztonságot adnak az embernek. Mindig ugyanazok, állandók, folyton velünk vannak. Születésnapunk a legfontosabb szám az életünkben. Ha ránézek egy születési dátumra, látom benne az egész embert, minden tulajdonságával együtt. Minden szám gyönyörű! Nincs jó és rossz, mi választunk, hogy melyik oldalt működtetjük. A programozott gyerekek azonban nem tudnak, nem is lehetnek képesek választani, mert az a szám nem az övék.

Lássunk egy példát. Tegyük fel, hogy a gyermek eredetileg március 20-án születne, de a szülei kérésére vagy az orvos egyéb elfoglaltsága miatt március 18-án jön világra. Ő egy 2-es karakter lenne, de nem az, mert 9-es lett belőle a 18-as miatt. Ez a két szám viszont merőben eltér egymástól. Ha az illető gyermek fiú, akkor látszik csak igazán a különbség. A 9-es szerint egy bátor, igen agresszív, harcias szellemű, türelmetlen, de nagyon okos srác, eredetileg viszont ő egy finom lelkű, intuitív, szolgálatkész gyermek, aki mindenkin segít, valamint remek társ és apa lesz belőle, ha felnő. Ha valaki kielemzi, értetlenül áll a dolgok előtt, hiszen a gyerek a 9-esből semmit nem működtet, pedig elvárják tőle, mondjuk, hogy karatemester legyen. Igen ám, de a srác irtózik az erőszaktól, mert nem 9-es, hanem 2-es. Ha pedig valamilyen betegsége lesz, azt se tudhatjuk, mi az oka –és így kezelni is sokkal nehezebb, néhány esetben akár reménytelen lehet a gyógyulás.

Császármetszés: küzdelem nélküli születés

Már az is elborzasztott, hogy mostanában túl sok a császármetszéssel született baba. Ilyen-olyan indokkal – esetleg lustaságból, kíméletből – világra segítik a gyermeket ezen a módon. Ezt szintén nem értem. Természetesen, ha élet-halál kérdése, akkor a császármetszés elengedhetetlen. De az esetek többségében elkerülhető lenne. Úgy érzem, sajnos ez is divattá vált. Pedig a babának a szülés az első nagy próbatétele. Küzdenie kell, hiszen majd az élete is erről fog szólni. Megerősíti őt, és az anyukáját is.

Ráadásul maga a szülés csodálatos dolog, én örökre hálás leszek az orvosomnak, akinél mindkét gyermekemet világra hoztam, hogy az első babámnál elkerülte a császármetszést. Igaz, 27 éve történt, és akkor még engedték, hogy minden a maga módján történjen a szülőszobában. A picinek a nyakán volt a köldökzsinór, alaposan rátekeredett, és nagyon nehéz szülés volt, de több orvossal megoldottuk. Készenlétben álltak a műtősök, az altatóorvos, mivel azonban mindketten – én is meg a fiam is – nagyon erősek voltunk, megszületett természetes úton, és aznap, amikor kellett. Már felnőtt, de a küzdeni tudása továbbra is csodálatra méltó. Maga is tudja, hogy nehezen jött erre a világra, ám a küzdelemtől nagyon erős lett… Úgyhogy ne féltsük a gyerekeinket, sok esetben kitartóbbak nálunk.

Amikor eljön az idejük

A fentiekkel senkit nem akartam megijeszteni, csak elgondolkodtatni. Lassan már minden „mű” körülöttünk, hát legalább a gyerekeink ne legyenek programozott gyerekek, hanem életerős, vidám, a saját „csomagjukat” cipelő emberpalánták. A mi életünk is tőlük függ, ők a mi jövőnk is.

Hagyjuk őket akkor megszületni, amikor eljött az idejük, ha nem vagyunk betegek, nincs komplikáció, szüljünk természetesen, és meglátjuk gyermekeink igazi arcocskáját, mely nem bizonytalanságot tükröz. Soha ne feledjük: vannak nem emberi törvények, amelyeket jobb betartunk, mert a következmények bizonytalanok, és véletlenek nincsenek!

Kiresné Vincze Ilona
parapszichológus, numerológus
Tel.: 06 (30) 570-3449
Email: boszi0804@freemail.hu.

További részletek a Gyógyítók, rendelések menüpontunkban.