Bár még az is rejtély, hogy miért álmodunk, de az agyi aktivitás eltérései magyarázatot adhatnak arra, miért emlékeznek egyesek gyakrabban az álmaikra, mint mások. Korábban a francia kutatók kimutatták, hogy az álmaikra majdnem mindennap emlékező emberek kétszer olyan gyakran ébrednek fel éjjelente, mint akik csak ritkán emlékeznek vissza az álmaikra.

Azt is kiderítették, hogy az álmaikra gyakran emlékezők jobban reagálnak a hangokra alvás és ébrenlét alatt is. Az is kiderült, hogy saját nevük elhangzására is erőteljesebb reakciót adnak. A kutatók azt feltételezik, hogy ha valakinek olyan az agya, amely jobban reagál a hangokra, az gyakoribb ébredéseket vált ki éjjelente, és az agy ezekben az ébren töltött időszakokban memorizálja az álmokat.

A Lyoni Idegtudományi Kutatóközpont munkatársai Perrine Ruby vezetésével aNeuropsychopharmacology szaklapban megjelent kutatásukban az ebben részt vevő agyi területeket próbálták azonosítani, valamint azt, hogyan tér el ezek aktivitása az álmokra gyakran illetve ritkán visszaemlékezők esetében. Ehhez 41 önkéntest kértek fel, 21 olyan személyt, aki hetente öt reggel emlékszik vissza az álmára, és 20 olyan személyt, aki átlagosan csak havonta kétszer emlékszik vissza az álmára.

PET képalkotó vizsgálattal monitorozták a két csoport agyi aktivitását alvás és ébrenlét alatt. Kiderült, hogy a temporoparietális határterület (TPJ) és a mediális prefrontális kéreg spontánabb aktivitást mutatott az álmokra gyakrabban emlékező emberekben alvás és ébrenlét alatt egyaránt.

A kutatók úgy vélik, ha az információ-feldolgozásért felelős TPJ ezekben a személyekben aktívabb, az azt jelentheti, hogy ezáltal éberebbek a külső ingerekre, és ennek következtében gyakrabban ébrednek fel éjjelente. Ez pedig több alkalmat ad az agyuknak arra, hogy emlékké kódolhassa az agyuk az álmokat. Azt sem zárják ki ugyanakkor, hogy az álom memorizálásával szemben az álom létrehozása lehet eltérő ebben a két embercsoportban.