A kétnyelvű emberek szerencsések: jobb munkalehetőségeik vannak, és a demencia is kisebb eséllyel alakul ki náluk. Egy kutatás szerint mindez nem elég, hiszen még a világot is másképp látják! Két nyelv párhuzamos használata egyfajta mentális tréning, ami az agyat rugalmasabbá teszi, később mutatkoznak az idős korral járó mentális hanyatlás tipikus jelei is.

A Psychological Science című szaklapban publikált kutatás német-angol kétnyelvű és egynyelvű önkéntesek reakcióit vizsgálta, hogy megértsék, egyes nyelvi sémák miként befolyásolják a gondolkozásukat.

A német-angol kétnyelvűek egy rövid videót láttak arról, hogy egy nő az autó felé sétál, illetve egy férfi a szupermarket felé biciklizik, majd arra kérték őket, hogy mondják el, mit láttak. Az egynyelvű német ajkú beszélő felvázolta a cselekményt, de annak célját is meghatározta: „a nő az autójához megy”” „a férfi a szupermarket felé biciklizik”. Az angol ajkú egynyelvűek csak a cselekményről számoltak be: „a nő megy”, „a férfi biciklizik”, anélkül, hogy a célt meghatározták volna.

A gondolkozásmód eltérő fókuszát a nyelvtani struktúrában rejlő különbségek adják: az angol ajkú beszélőnek a nyelvtanilag helyes szerkezet érdekében meg kell jelölnie a cselekvés, a német azonban nem használja a „menni” igét önmagában anélkül, hogy megjelölné, hova is megy a mondat alanya. Bizonyos sémák azonban túlmutatnak a nyelvtanon, és egészen más mentális csoportosítást sejtetnek: a német egynyelvűek például sokkal gyakrabban társítottak konkrét célt a klipekben bemutatott cselekményekhez, mint az angol anyanyelvűek, akik semmilyen más nyelven nem beszélnek.

A német-angol kétnyelvűek ezzel szemben egészen különleges módon reagáltak, a kontextustól függően: ha Németországban, német nyelven tesztelték őket, a cél-orientáció megjelent, ha viszont angolul, Angliában készült el az interjú, kizárólag a cselekményre fókuszáltak.